A Szerelem Nem Könnyű [ BEFEJEZETT]

43. rész

A ruháim kipakolása után mentem le a fiúkhoz. Kicsit furcsa lesz egy hét két fiúval egy házban. Amúgy a házat már most szeretem. A legjobb benne  a kilátás.

- Luk komolyan ilyen dögös a húgod? - hallottam meg Cam hangját a nappaliból. És Cameron azt mondta rám, hogy „dögös" vagyok?

- Hé! Ő a húgom, oké? - mondta Luk.

- Jó, oké. Csak kérdeztem. Amúgy szerintem simán elmehetne modellkedni.

- De nem megyek. - mentem be hozzájuk. Cam ahogy meglátott az arca olyan vörös lett, mint a paradicsom. Biztos azért mert gondolta, hogy hallottam amit mondott.

- Simán elmehetnél megvan minden benned ami megkell, hogy legyen egy modellben. Én már tudom. - kacsintott rám Cam.

- Ő a táncban jó. - közölte Luk a tényeket.

- Tényleg táncolsz? - döbbenten le egy kicsit Cam.

- Persze. Több, mint 10 éve.

Délután jó idő volt, vagyis nem szakadt a hó. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni a városban, majd átmegyünk a Central Parkba is. A melegítő nadrágom helyett felvettem egy fekete farmert, hozzá egy kötött pulcsit, fekete csizmát és a kabátom, utánna már indultunk is.

Először a Time Square-hez mentünk. A képeken is gyönyörű, de élőben sokkal gyönyörűbb. Kihasználtam az alkalmat és vettem az otthoniaknak egy kis ajándékot. Még elmentünk a Szabadság Szoborhoz is, utánna meg a Central Parkba.

December 31.

Ez a három nap nagyon jól telt. Cammel nagyon jóba lettem. Bár ebben a három napban nyomult rám, de közöltem vele a tényeket, hogy van barátom és Őt szeretem. Azt hittem, hogy ezután megfog rám haragudni és nem fog hozzám szólni, de nem így lett. Cam-re már szinte úgy nézek, mint a második bátyámra és Ő is úgy néz rám, mint a kishúgára.

Ma van Szilveszter. Az év utolsó napja. Mivel minden évben az emberek a Time Square-en várják az új évet és egész este ott vannak, ezért mi hárman is ott fogunk vissza számolni.

- Loran nekem el kell mennem, majd jövök. - jött be a konyhába Luk.

- Oké. Szia. - köszöntem el tőle.

- Szia. - adott egy puszit a hajamba és már ment is.

- Mit csinálsz? - jött be Cam a konyhába.

- Majd ebédet. Segítesz? - kérdeztem meg tőle.

- Persze.

Ebédre nem mást csináltunk, mint gyümölcs levest és spagettit. Mire kész lett az ebéd, Lukas is vissza ért egy dobozzal, amit egyenesen a szobájába vitt. Reggel óta kicsit furcsán viselkedik.

- Loran siess már! - kiabált fel a szobámba Cam.

- Már megyek! - kiabáltam viszza. Most megyünk a Time Square-hez. Gyorsan felvettem a csizmám, a kabátom. Fogtam a táskám és mentem is le.

- Gyönyörű vagy hugi. - mért végig a bátyám.

- Tényleg az vagy. - mondta Cam is csillogó szemekkel.

- Köszönöm. - pirultam el egy kicsit.

- 3, 2, 1! BOLDOG ÚJ ÉVET! - kiabálta az összes ember, beleértve minket is a Time Square-nél. Már hivatalosan is 2018 van. Egy kicsit maradunk még, de úgy fél egy körül mentünk haza. Haza felé arról beszéltünk, hogy ki mit fogadott. A beszélgetést a telefonom csörgése zavarta meg.

- Szia, Loran! - szólt bele Matt.

- Szia! Boldog Új Évet! - mondtam mosolyogva, bár Ő ezt nem láthatta.

- Boldog Új Évet neked is és Nagyon Boldog Születésnapot! - akkor ezért volt furcsa egész nap Luk.

- Nagyon Szépen Köszönöm! Szeretlek!

- Én is! - az út további részén Mattel beszéltem. Elmodta, hogy mi van otthon, én meg azt, hogy milyen NY.

Miközben Mattel beszéltem, egy kicsit lemaradtam, ezért Luk-ék hamarabb haza értek. Amint benyitottam a házba sötétség fogadott.

- BOLDOG 19.-IK SZÜLINAPOT LORAN! - kiabálta egyszerre Luk és Cam a nappaliban és Cam felgyújtotta a lámpát.

- Köszönöm szépen! - ötletem meg a fiúkat. A dobozban amit reggel Luk hozott, abban volt a torta, bár gondolhattam volna. Meggyújtottam a tortán a 19 gyertyát, kívántam valamit, majd elfújtam. Ezután a fiúk oda adták az ajándékokat.

Lukastól egy Jack and Jack-es pulcsit és egy Rise-os pólót kaptam. Cameron-tól egy „ I  Love New York City and Cameron Dallas " feliratú pólót kaptam és a Szabadság Szobor, meg a  Central Park kicsinyített mását.