A Szerelem Nem Könnyű [ BEFEJEZETT]

34. rész

- Alex én...

- Az igazat, légyszi. - szorította meg gyengéden a kezem.

- Én... Áh, nem tudom. - álltam fel idegesen és a konyhába mentem.

- Matt-et szereted még, ugye? - jött be a konyhába Alex.

- Nem. - mondtam alig hallhatóan.

- Akkor? - Alex a hátam mögé lépett és hátulról átölelt.

- Alex mi csak BARÁTOK vagyunk. -

- És akkor? Már úgysem vagy együtt Mattel! - mondta már egy kicsit idegesen és hangosan is.

- Mert mi... - kezdtem bele, de Ő félbe szakított.

- Mi csak barátok vagyunk. Akkor tudod mit? - kérdezte hangosabban és hátrébb lépett egyet - Menj csak viszza a drága Matthez és hadd, hogy megcsaljon és megbassza az összes lányt, akit meglát az utcán. Mert ha neked ez jó. - ment a lépcső felé - Csak, hogy tudd, én ezt nem tettem volna veled. - kiabálta még ezt is, majd felrohant a szobájába. Én meg ott álltam a konyhában és csak azt vettem észre, hogy a könnyeim utat törtek maguknak. Nem hittem, hogy Alex is olyan, mint Matt. Mert olyan. Nagyot csalódtam benne. Azt hittem, hogy majd a bajban itt lesz mellettem, de nincs, mert most lökött el magától. Az esti rutinom elvégzése után, sírva aludtam el.

Az éjjel alig aludtam valamit. Rossz volt úgy aludni, hogy tudtam, hogy ott van a másik szobában és, hogy tudtam, hogy mit is gondol rólam. Másnap 10 körül keltem fel. A telóm levettem a töltőről, majd  tiszta fehérneművel és a tiszta ruhákkal mentem be a fürdőbe. Szerencsére a vendégszobában is volt külön fürdő. Megmostam a fogaimat, az arcomat, s felöltöztem. A hajamat meg egyszerűen csak befontam.
Ezután lementem a konyhába. Alex már ébren volt. A nappaliban nézte a tv-t. Mikor észrevette rám nézett, majd újra a tv-nek szentelte a figyelmét. Hát kössz. Ő van megsértődve, mikor én nem is mondtam neki semmi rosszat. Nem én tehetek arról, hogy nem tudja fel fogni, hogy mi csak barátok vagyunk, még akkor is ha én már nem Matt-el vagyok együtt. Nekem kellene hisztiznem, de örüljön, hogy nem vagyok olyan, mint egy óvodás.

A konyhába mentem, ahol csináltam magamnak reggelit, majd a konyhában meg is ettem.  Ezután a nappaliba mentem és leültem a fotelbe, a legmesszebb Alex-től. Feloldottam a telóm és megnéztem mi történt amíg én aludtam. Épp a Facet néztem, mikor megláttam egy képet, amin Matt és Emma voltak. Jobban mondva olyan kép volt ahol smároltak. Undorodva néztem a képet és azt amit Emma írt a képhez: „ Végre együtt a Szerelmemmel ❤❤🔐".  Ezek után inkább meg sem néztem az Instagramot.

- Elmegyek az üzletbe. Hozzak valamit? - kérdezte Alex, jó sok néma perc után.

- Nem kell, köszi. - mondtam neki egyszerűen.

- Akkor majd jövök, szia! - köszönt el és már ment is a garázsba.

- Szia Hugi!- köszöntöt Lukas, mikor már otthon voltam. Miután Alex vissza jött az üzletből, elköszöntem tőle és haza jöttem. Felajánlotta Alex, hogy haza hoz, de nekem most jobb volt egyedül. Tudtam egy kicsit gondolkodni.

- Szia. Anyuék? - vettem le a cipőm és bementem a nappaliba.

- Elmentek bevásárolni. Milyen volt Alex-nél? - kérdezte mikor leültem melléje a kanapéra.

- Szar.

- Miért? - nézett furán rám a bátyám.

- Mert...- s elmodtam neki, hogy mit is mondott nekem a „legjobb fiú barátom".

- Én meg azt hittem, hogy Alex normálisabb, mint Matt. - nézett rám.

- Én is. - a hangomban egy kicsit lehetett hallani a szomorúságot, mert én tényleg azt hittem, hogy Alex-re számíthatok, de nem.

- Tudod mit? Elmegyünk valahova, mert nem akarom látni egész nap ezt a bús arcod. - mutatott az arcomra Luk.

- Hová megyünk? - kíváncsiskodtam. Jó lesz egy kis idő a bátyámmal is.

- Meglátod. - mondta és felhúzott a kanapéról.