A Szerelem Nem Könnyű [ BEFEJEZETT]

50. rész

Egy hete vagyunk itt Monaco-ban. Egyszerűen csodálatos ez az ország. Az itt lakók is kedvesek és segítőkészek a turistákkal. Ha kellene egy helyet választanom ahol szívesen laknék, az biztos, hogy Monaco lenne.

Reggel magam voltam az apartmanban. A lányok írtak egy SMS-t, hogy futni mentek, de mivel én mélyen aludtam, ezért nem ébresztettek fel. A reggeli rutinom elvégzése után, úgy döntöttem, hogy össze pakolok, mert úgy nézett ki az apartman, mintha bomba robbant volna. A telefonomon elindítottam egy lejátszási listát és neki is kezdtem takarítani.

A felével meg is voltam, mikor csöngettek. Leállítottam a zenét és mentem kinyitni az ajtót. Mikor kinyitottam, a lábaim földbe gyökereztek.

- Matt? - kérdeztem halkan. Nem tudtam mit mondani. Egyáltalán honnét tudja, hogy itt vagyok a lányokkal Monaco-ban? És honnét van meg a címem?

- Szia Loran! Beszélhetünk? - kérdezte reménykedve.

- Miről? - néztem fel rá.

- Rólunk.

- Nincs olyan, hogy „rólunk". - mutattam idézőjelet a levegőben.

- Akkor hagyd, hogy elmondjam amit már nem tudom mióta el akarok mondani neked. - Lehet, hogy adnom kéne neki egy esélyt, hogy elmondja amit annyira akar? Lehet, hogy hazugság, de itt az ideje, hogy meghallgassam.

- Oké, gyere be. - fújtam ki a levegőt és be invitáltam.

- Köszi Loran! - mosolygott rám. Odébb álltam és Ő bejött. A nappaliban mentünk, leültünk a kanapéra és vártam, hogy elkezdje.

- Mit szeretnél? - törtem meg a köztünk lévő kínos csendet.

- Szóval... - kezdte el. Elmesélte, hogy milyen volt az időszaka mikor végleg szakítottunk. Azt mondta, hogy azt akarja, hogy újra tudjak bízni benne és, hogy újra szeressem. Megakar változni és értem meg is teszi. Nem tudtam eldönteni, hogy igazat mond vagy nem. Az eszem azt mondta, hogy csak hazudik és újra átver. A szívem viszont azt súgta, hogy tényleg képes értem megváltozni és nem hazudik. Éreztem, hogy a láng, amire azt hittem, hogy elólt, újra felgyullan.

Azt is megtudtam, hogy a baba amit Emma várt nem is az övé. Ezt Emma mondta meg neki. A baba apja csak egy éjszakás kaland volt. És Emma miért mondta meg ezt Matt-nek? Mert végre rájött, hogy Matt Őt soha nem szerette.

- De ha a baba nem a tiéd, akkor miért jöttél össze Emmával,  újra? - tettem fel a kérdést.

- Az elején még nem tudtam. Meg ha az enyém lett volna, akkor Emmát anyagilag támogattam volna. Nem a baba tehet arról, hogy milyenek a szülei. - nézett rám. Éreztem, hogy igazat mond. - Szeretlek! - mondta és közelebb ült. Bele néztem gyönyörű barna szemeibe és  örömet meg  vágyat láttam benne. Tudtam, hogy mit akar. És én akartam Őt, ahogy Ő akart engemet.

- Én is szeretlek! - mondtam halkan. Kezével végig simított arcomon. Láttam, hogy tekintete a szemeim és szám között cikázik. Közelebb hajolt és megéreztem ajkait az enyémeken. Vissza csókoltam, s a kezemet felvezettem a hajába. Éreztem, hogy bele mosolyog a csókba.

Óvatosan az ölébe ültetett és úgy csókolt tovább. Egyik kezével a hátamat simogatta, míg a másikkal a hajamat. Éreztem, hogy a fenekemnél fogva feláll, ezért a lábaimat a dereka köré fontam. A csókot meg nem szakítva vitt a hálószobák felé és pont az enyémbe nyitott be. Az ágy felé vitt és lassan lefektetett rá. A számról áttért a nyakamra és azt hintette be csókokkal. Majd  haladt lejjebb, majd újból vissza tért a számhoz. A jobb kezével lassan húzni kezdte felfelé a pólómat, míg a bal kezével a fejem felett támaszkodott. A pólóm gyorsan a földre került. Ezután jöttem én. Felfelé húztam a pólóját, amit egy másodperc alatt az én pólóm mellé dobott a földre. Az egyik kezemet végig húztam a kockáin, amitől az izmai megfeszültek. A csuklóján megláttam azt a tetkót, amit akkor csináltatott, mikor újra össze jöttünk. Számra egy hatalmas mosoly ült ki. Ránéztem Matt-re és az Ő arcán is egy aranyos mosoly jelent meg. A nadrág mind a kettőnkről gyorsan lekerült. Ezután ti is tudjátok, hogy mi történt. Nem részletezem. Óvatos volt és úgy vigyázott rám, mint valamilyen porcelán bababára.