A Csendes Pszichopata (átírás alatt )

17.rész....

Ez a pár nap hamar eltelt. Őszintén semmi élet kedvem nem volt ehez az egészhez. Csak is Ana miatt megyek, őt meg nem tudtam lebeszélni erről.
A buszon leghátűl ültem. Körülöttem Ana és a barátai. Legelől a kettő tanár jó ízűen beszélgettek. Kevinék és Brianaék közvetlen mögöttük foglalták el a helyet. Márkót nem látom közöttük. Kerüli az iskolát és annak a környékét is. Az ablakok lehúzva ami egy kis friss levegőt is be engedett. Kinézve azonban a tájal találtam szembe magam. Ahogy mentünk egyre jobban mosódott el a zöld pusztaság. Majd hirtelen minden le lassult és a jármű megállt alattam.

-20 perc szünet! - szól hátra az egyik tanár.

Le szállva a buszról Kevin a vállamnak jött.

-Bocsi, csak olyan kicsi az ajtó. - mondja száját vigyorra húzva.
Nem mondok semmit, csak bólintok egyet felé.
-És hogy birod? -

-Mit is? - kérdezek vissza, mire a fiú a mögöttem lévő lányokra bök, ahol páran végig mérnek engem.

-Kevin gyere már! - hallom meg Briana hangját a benzinkút ajtajánál.

-És te hogy birod? - kérdezek vissza a fiútól, aki felkacag.

-Kevésbé. - fújja ki a levegőjét, majd Briana után siet.

A busz elött várva a többiekre észre veszem, hogy a mellettem lévő lány mocorog mellettem az egyik lábáról a másikra.

- Nem kéne elmened? - kérdezem felé fordúlva.

- Kibirom! Mellesleg furcsa fazonok az eladók. -

-Gyere elkisérlek. - mutatok az ajtóra, majd elkezdek felé menni.

Be érve a helyiségbe Ana egyből a mosdóba vette az irányt. A bolt belseje szokványosan nézett ki. Szürkés csempe a padlót befedte. A fehér falak csak nagyobbá varázsolták a helyet. A szekrények tele voltak dolgokkal. A pultnál voltak édességek, így arra vettem az irányt míg várok. A pult mögött két férfi állt. Az egyik egy pocakos, barna szakállú volt. Egy sima munkás nadrágot viselt és egy inget, ami alól ki lógott egy tetoválás. A névtábláján Bob állt. A másik ennek az ellentetje. Vékony és magas, már taszítóan. Sapka elrejtette a haját. Ő Rob volt.

-Tetszik a tetoválásod. - mondtam, ahogy az édességek közt szétnézek.

-Köszi, a lányom választotta. - hallom meg mély hangját, ami kedvességet sugároz.

-Remek izlése van. - adok az arcomra egy fél mosolyt.

-Csak ez lesz? - kérdezi a másik férfi, ahogy a pultra teszem a dolgokat.

-Igen, sajnos ezek nélkül nem bírnám ki. És azért a sapkáért szó szerint ölni tudnék. - mutatok rá a feje tetejére, szélesre húzott szájjal.

-Ugye milyen vagány? Ő meg itt leszólja. - löki meg a mellette álló vállát.

-Bob, sajnálom, de nem magától örökőlte az izlését a lánya. Mert ez egy tuti darab. - szegeztem neki a mondatot a sapkára utalva, amire jó ízűen felnevettek.

-Remélem még össze futunk. - néz rám Rob, miközben kifizetem a dolgokat.

-Reménykedj, hogy nem. - mondom neki, de mikor meglátom az arcát kedvességet erőltetek arcomra, mire felnevetnek.

-Mehetünk? - hallom meg mögülem a lány hangját, mire arra kapom a fejem.

-Uraim! Egy élmény volt ez a pár perc. - fordultam feléjük és a kis zacskóm megfogva az ajtó felé vettem az irányt.

-Kitartást! - szóltak utánam, mire a kezemet felemeltem, ezzel elköszönve.

-Kitartást? - kérdezte a busz felé menve.

-A kiránduláshoz kívántak. - zártam le ennyivel a beszélgetést.

-És azt mind te fogod megenni? - néz a kezemben lévő zacskóra.

Meghúzom a vállam, majd elkezdek kicsomagolni egy cukorkát. A számhoz emelem, majd bekapom azt. Közben végig érzem Ana szúrós tekintetét.

Az út hátra lévő részében a szemem lehunyva vártam az út végét. Néha érzem magamon pár ember tekintetét és Ana közelségét is.

-Megérkeztünk! Mindenki pakolja le a dolgait, és foglaljátok el szobákat. 2-3 személyesek. Majd ezek után szabad program!- mondta az ofőnk és leszállt, mikor is vissza fordúlt.

-A két osztály vegyűlhet, ha akar, csak Mrs. Fitznek ne mondjátok, mert ő jobban örülne ha külön lennétek. - majd leszállt.

-Persze... - mondta felhorkantva Ana az utolsó mondatot hallva.

Érzek valami olyan érzést, amit egyre sűrűbben szoktam, ha a lány közelében vagyok. Örülök, hogy velem akar lenni. Az öröm az amit érzek? Vagy szánakozás?

Bementünk az épületbe. Belülről fehér és krém színek pompáztak. Minden kis zugba növény. A lépcsőn felfele haladva a folyosón végig menve megcsapott a virágok összekeveredett illata.

-Ez igen... - mondta Ana ahogy az egyik jobb oldali ajtón be ment.

A lány minden kis zugot megnézett, majd megakadt az ablakon a szeme. A kinti látvány jobban elkápráztatta, mint a szoba. Míg ő leskelődött, addig én össze toltam a két ágyat.

-Ideje volt már! - mondta fülig érő szájal, ahogy felém fordúlt.

-Kipróbálhatnánk. - néztem végig rajta a tekintetem az ágyra vezetve, ahol már ült. Elé álltam és rá néztem.

-Emeld fel a kezed. - utasítom gyengén.

Mikor látom, hogy szótfogad a felsőjéhez nyúlok és lehúzom róla. A lábammal szét teszem a lábait, annyira, hogy le guggoljak hozzá. Kezemet elkezdem végighúzni a combján, majd ahogy a gombjához nyúlnék megcsókol. Hevesen viszonzom, mire az ágyra dőltöm magammal együtt. Állánál felnyomva kezdem el a nyakát harapni, amikor meghallom az ajtó nyitódását.

-Kopogni ? - hallom meg az alattam lévő hangját.

-Ne haragudjatok, csak.. -

-Csak a tanárok kicsit le itták magukat és...- mondták egymás szavába belevágva.

-A lényeget?! - kérdi Ana, miközben maga elé tesz egy párnát.

-Szórakozni mehetnénk! - mondja ki végül az egyik.

Még beleszólásom sem volt, Ana egyből rá vágta, hogy megyünk. Hirtelen Anara néztem, aki csak mosolygott rám.

-Olyan szerencsés.. - mondta az egyik lány engem bámúlva, mire Ana megkaparta a torkát.

Nem szóltak semmit, csak nevetve kihúzta a mellette álló lány a barátnőjét.

-Ez engem nézett? -

-Nem ez, ha nem ő! És sajnos minden lány oda van érted az osztályomból. - mondja szomorkásan.

-Szerencse, hogy én csak téged nézlek. - hajolok felé egy csókra.

Pár órával később......