A Csendes Pszichopata (átírás alatt )

22.rész.....

A kijáratnál már vártak minket a fiúk és pár lány. Ana osztály társai, ismertem fel őket, ahogy közelebb értünk.

-Kicsit több volt mint fél óra. - mondta az egyik lány nevetve, míg a többi mosolygott.

Ana a lányok felé lépett vidáman, én meg Alex felé fordultam.

-Mennyire ismered ezt a fiút? - bökök a szőkés hajúra.

-Kevin ismerte meg a szálláson. Az erdész fia, majd ahol paintballozni fogunk. -

-És az erdész fia mit keresett a szálláson? -

-Annyit tudok amennyit te. De jó fejnek tűnik. - mondja, ahogy a kocsihoz sétálunk.

A kocsiba beszálva mindenki elfoglalja a helyét, majd pár pillanat múlva indulunk is. Az úton menve le térünk a földútra. A társaságnak a többsége hangosan nevetgél és beszélgetnek. Kevin vezet, Alex az anyós ülésen van, a többiek meg hátul. Egy bukkanónál Ana véletlen Frednek dőlt, amit a fiú nagyon jól fogadott. Nem reagáltam rá, csak egy fél oldalas mosolyt engedtem mikor láttam, hogy Ana le veszi a fiú kezét róla. Az erdőn végig haladva a fa törzseken észre veszek pár festék foltot. Ahogy a nagy lombok alól ki érünk egy fa házat látok meg.

-Itt vagyunk lányok! Fred mutasd az utat. - szól oda neki Kevin, ahogy le állítja alattunk a motort.

-Hé Kevin! Brianaék? - kérdezek rá, ahogy a fiú mellé érek.

-Ők maradtak a szálláson. Nem ez az izlésük. - mondja egyszerűen a szemembe se nézve.

-Értem. -

-Szóval! - hallom meg Fred hangját.
-Csapatokra legyünk elosztva vagy mindenki mindenki ellen? -

Összenéztek a többiek és a lányok mondták, hogy csapatok legyenek.

-Elsőnek védő felszerelés és utána kezdhetjük! - folytatta.

Adtak ruhát és védőborítást. Fekete gatya, fölé kellett venni egy kis tépőzáras, csatos ágyék védőt. És egy szintén fekete csatos mellény kellett. Majd egy sisakot. Már a sisakot vettem, mikor észre vettem, hogy a fiú oda megy Anahoz segíteni.

-Innentől menni fog, Frodo. - álltam a barátnőm mögé és átkaroltam a vállát.

-Fred. - javít ki, mire csak magamra erőltetek egy mosolyt.

Ahogy a fiú elmegy, meg húztam alúl a fűzőjét a lánynak.

-Ne legyél ilyen, csak segíteni akart.- mondja mire becsatoltam neki, ami az ágyékához ért, így picit felnyögött.

-Én is itt vagyok erre. - adok a nyakára egy puszit.  Magam felé fordítottam és a mellényt is becsatoltam rajta.

-Ki kivel lesz? - hallottam meg Alex hangját.

-Én Anaval. - mondtam, ahogy a sisakot is feladtam rá.

Mindenki elkezdett párba állni. Én voltam Anaval, Kevin egy szőke hajú lányal. Alex meg egy vörössel. A szőke  fiú meg fel se öltözött.

-Te nem jösz? - kérdi az egyik lány neki szegezve a kérdést.

-Menjetek csak. Rám itt lesz szükség, ha vissza jöttök . - mondja, majd utánunk kiállt.
-Figyeljetek oda, mert van pár vaddisznó az erdőbe, de a lövésektől nem jönnek elő!-

Megfogtuk a fegyvereket és 1 perc menekülési időt kaptunk. Ana mögöttem jött és kerestünk egy búvóhelyet, közben néztük, hol vannak a többiek. Ahogy oldalra fordúltam észre vettem Alexet, mire gyorsan megálltam és arébb húztam a fejem. A patron golyó a fa tőrzsét találta el. Minden vizes volt és saras a tegnap esti esőtől. Le guggoltam és figyeltem a lábnyomokat. Túl friss volt. A lány felé fordúltam, mire megláttam valakit mögötte.

-Hajolj! - mondtam és nyúltam a fegyverét.

-Mi? -

-Ana! - szóltam rá eréjesebben, mire  lehajolt, majd lőttem egyet.

A szőke lány levette a sisakot és elkezdte nézni a mellkasát, amit egy kék folt díszített.

Anaval tovább mentünk, de semmit nem láttam. Végűl arra jutottunk, hogy váljunk szét. Ő balra ment én meg jobbra. Elindulva abba az irányba, ami a lánytól messzebbre vitt. Gondolatomból egy ág reccsenése szakított ki. A hang irányába fordúlva kezdtem el keresni a bokrok közt azt, aki a hangért felelős. Mögülem egy újabb hangot hallottam meg. Hirtelen megfordúltam és lőttem egyet. Egy nagy lökést éreztem a testemen, mire át estem egy nagyobb fa ágon. Eltünt a talaj majd mikor újra megéreztem csak gurultam lefele. Közben éreztem, hogy a kődarabok és az ágak a ruhán át csikarnak és ütést mérnek a testemre. Ahogy kapaszkodtam volna az ágba, leszakadt velem együtt, mire egy kisebb sziklára estem. A levegőt kapkodva próbáltam megmozdúlni. A fejem égett és lügtetett. A fejem bevertem, ahogy a mély dombon gördűltem le. A fájdalom helyére nyúltam, mikor megéreztem a nedvességet és felszisszentem. Megnéztem kezem, amin vér cseppek gördűltek le. Éreztem, ahogy a vér szépen lassan lefolyik az arcomon, ez mellé izzadság is társúlt, ami csípte a helyét.

-Megölöm.. - nyöszörgök a földön.

A sisak út közben le eshetett,mert eltünt a fejemről. Próbálok lassan felülni, miközben a levegőt sípolva veszem. A mellény csatjához nyúlok, amit egyszerűen letépek magamról, majd el dobom. Eltört kettő bordám. Állapítom meg, ahogy végig simítok oldalamon.

-Bassza meg...-mondom magam elé, ahogy fel állok.

Fel állok, majd körülnézek hol vagyok. A nadrágom oldal zsebéből előveszem az össze tört telefonom.

-Gyerünk! Kapcsolj már be! - ütöm meg, mikor látom, hogy esélytelen a próbálkozásom.

Elkezdek sétálni, amitől össze csuklom. A bal lábamba éles fájdalom nyilalt. Szét van karcolva az egész testem. Pár méterre találok egy kisebb dombot, amin ha fel mászok feljutok arra az útra, ami lentébb van onnan ahol le estem. Nehezen fel érve elkezdek vissza menni a fa házhoz. Közeledve felé, meghallom Alex hangját, aki felém közeledik.

-Mi a fene történt? - kérdezi aggódóan.

-Kik tértek vissza? -

-Viki kórházba kell menned! -

-Dehogy kell. Ki van még itt rajtad kívül? - kérdezem, ahogy a fa ház felé bicegek.

-Lauren. Fred a furgonnál van. -

-Akkor Ana még játszik. -

-Gyere beviszünk a kórházba. - mondja a kocsihoz menve.

-Fred! A kórház.. -

-Mi történt? - szakítja félbe a másik fiú.

-Ananak ne mondj semmit! Kérlek.-kérem meg Alexet, ahogy be szálok a kocsiba.

-Rendben! Menjetek. - üt rá a kocsi tetejére, ami be indul.

Pár perc után a mellettem ülő fiú megszólal.

-Mi történt? -

-Semmi, csak megbotlottam. -

-Nagyot eshettél.- állapítja meg, miközben az utat nézi.

Nem mondok semmit, csak végig nézek rajta. Hosszú ujjúban van. A kormányt erősen szorítja....