A Csendes Pszichopata (átírás alatt )

13.rész...

Ana szemszöge...

Én szerelmet vallottam. Megtettem amitől még én is féltem. Szerelmes lettem. Annyira vártam hogy halljam a szájából. Mégsem történt semmi. Csend és feszültség volt a ház falai közt. Talán ő neki nem jelentett semmit?  Beleszerettem egy idegenbe. De ennek a hírnek örülnöm kéne?

Kora reggel már itthon voltam. Remélve hogy anyáék még alszanak. Most mégis a szobában vagyok. Ülök egyhelyben az ágyon és anya kétségbe esett tekintetét látom magam elött. Mérgesek rám pedig még egy szót sem szóltam.

-Hol voltál az este? - hallom meg apa hangját. A szoba padlója a lábai alatt recseg, miközben megállás nélkül járkál.

-Tudod nekünk elmondhatsz bármit. Akármit! - érzem ahogy az ágy lesülyed mellettem. Anya a kezeimet fogja és az arcomat nézi.

Eljött az igazság perce? Bekéne vallanom mindent? Hogy Márk megfenyegetett engem. Vagy hogy bedrogoztak az iskolába. Esetleg szerelmes lettem abba az emberbe akitől távól kellene magam tartanom. De miért? Mi értelme van tovább titokba tartanom ezeket?

-Én csak magányra vágytam. - mondom ki végül. Mindent tagadok magamnak is.

-Egész éjjszaka nem jöttél haza! -

-Ne kiabálj Jack! -

-Ő a lányunk! Aki egy teljes napig eltünt! Mit kéne tennem.. - apa egyre feljebb emeli a hangját. Látom rajta az idegességet és a kétségbeesést. Ha az igazat mondom, akkor még nagyobbat fog bennem csalódni. De ha hazudok, akkor csak magamnak teszek rosszat.

-Márkal voltam tegnap.- szakítom félbe apát.

-Tessék? - néz oldalra rám anya.

-Csak beszélgettünk és elment az idő. Így az estét ott töltöttem.- jönnek ki a hazugságok a számból, amitől még magam is gyűlölöm. De a szobát csönd járja át. Ez azt jelenti, hogy elhitték? Mostantól megnyugodnak és bízni fognak bennem? De mi lesz ha Márk szüleit megkérdezik? Mégnagyobb csalódás leszek apa szemébe ha kiderül, hogy hazudtam neki.

-Jólvan nincsen semmi baj. - simítja meg apa a vállamat. Majd ki sétál az ajtón, anyát meg engem kettesbe hagyva.

Anya egy szót sem szól, míg mellettem ül. Csak nézek meredten magam elé és várom, hogy valamit mondjon. Pár perc után felé fordulok.

-Anya én... -

-Válogasd meg kivel barátkozol. - fogja meg hátul a nyakamat, majd közelebb húz magához. Megérzem az ajkait a homlokomon. Mégcsak rám sem néz. Ezután a matrac megmozdúl alattam. Ő is egyedül hagyott. Az apámat boldoggá teszem, de anyának csalódást okoztam. És magamnak is. Megakarok felelni mindenkinek, de hogy ha nem egyezik a véleményünk?

Már több óra hossza eltelt. Nem is emlékszem mióta fekszem a kádba. A víz már teljesen kihűlt. Az egyik kezemet kiemelem magam mellől, mire az egész testemen egy hideg borzongás fut át. Lassan a kád szélére támaszkodok, majd fel állok. A szönyegre lépve az egész porcikám aprókat remeg. A mellettem lévő törölközőt megfogom és magam köré tekerem. Érzem ahogy a bőrömhöz feszül az anyag. Nem csak a házban van hűvös. Odakint szakad az eső, miközben a szél is felerősödött. A helyiség ablakát becsukom. Az egész ház egyedül az enyém késő hajnalig. A szobám küszöbén belépve az ágyhoz sétálok. A törölközőt leveszem magamról, ami már a padlón hever. Egyetlen egy fehérnemű alsó van rajtam. Ez az egy dolog ami miatt nem vagyok teljes meztelen. A szekrényem ajtaját kinyitom, majd a ruhák között kezdek el nézelődni. A legelső dolog ami a kezemhez ért, kihúzom. Egy comb feléig érő vajkrém színű pulóvert fogok a kezembe.

A lépcső utolsó fokán állva felcsukom a lenti kapcsolót. Ettől a házban minden lámpa felkapcsolódik a földszinten. Pár percig volt nyitva az ablak, de az egész házat lehűtötte. Megsimítom a karom, ezzel melegítve magam. Közben végig a kezemben lévő telefont szorítgatom. Apa a mai nap folyamán visszaadta. Csak arra gondolok, hogy Márk miatt lett engedékenyebb. Az eszköz képernyőjét felóldom, de nulla üzenet van. Nem írt. Nem keresett. A tegnap este óta nem tudok róla semmit. Ezekszerint neki semmit nem jelentett. Az üzenetek között megkeresem Márk nevét. A profiljára visszakozva nyomok rá. Majd megjelenik a billentyű az ujjaim allatt. A családod miatt teszed Ana. Mondogatom magamba, ezzel erőt adva magamnak. '' Beszélnünk kell. '' Kezdem el beírni a szavakat, majd a küldő gombra nyomok. Teszem le hirtelen a pultra a mobilt. Ezután a kávéfőző csészéhez nyúlnék, mikor meghallok egy hangot. Valaki csengetett. Az ajtó felé fordulok. Később kopogtatásra leszek figyelmes. A falak visszaverik a hangot, amitől egy pillanatra megtorpanok. Egy újabb kopogás után az ajtóhoz sietek.

-Ilyen későn ki... - kérném számon az ajtóban állót, mikor meglátom ki az.

-Hiányoztam? - szólal meg. Ebbe a pillanatban egy szó sem hagyja el a számat. Meglepődve nézem csak őt.

-Mit keresel itt Viki? - ez a kérdés elsőnek bántónak tűnhet. Mintha nem akarnám, hogy itt legyen. De a válasza mégjobban kíváncsivá tesz, minthogy miért ilyen későn keres csak.

-Be mehetek? Elég hűvös van idekint.- néz rajtam szét. Ebben igaza van. A bőrömön érzem a szél hideg tapintását.

Miután újra a szemembe néz, nem mondok semmit. Gyengéden bólintok egyet, majd el állok az ajtóból. Ezután a konyha felé kezdek el menni.

-Egyedül vagy itthon? -

-Késő hajnalig dolgoznak. Ügyelet. - emelem a számhoz a bögrét, mikor hallom a bejárat ajtó csukódását.

A forróság egyből átjárja a nyelőcsövem, amikor iszok egy kortyot. A testemet egy jó eső borzongás járja át. Ekkor megérzem, hogy a bögre váratlanul eltünik a kezemből. A lány elöttem áll és a kávét az orrához emeli.

-Este tízóra van. - rakja le a mögöttem lévő pultra.

-Hol voltál egésznap?- kérdezem meg tőle. Érzem ahogy a testem befeszül attól, hogy a kezeit arra a pultra teszi aminek neki vagyok dőlve. Talán szorongok mellette? De mégis miért nézek el neki mindent?

-Egy jó barátomat kellett elvinnem valahova. -

-Hova? -

-Vidékre. - hajól közelebb hozzám. A levegő ritkábbnak tűnik. Nem merek nagyobbat lélegezni.

-Milyen barátot?-

-Mi ez a kifaggatás? - hajól hátrébb.

-Csak sosem beszéltél a barátaidról. Sem a családodról. - engedi el mellettem a pultot.
-Sem magadról. - mondom ki végül.

-Mert nem fontos. -

-Nekem az! -

Egy szót sem szól. Itt hagy engem kérdésekkel. A kijárat felé megy és még csak az okát sem tudom, hogy mi idegesítette fel.

-Viki! - szólok utána, de már csak az ajtó csapódást hallom.

Rosszat mondtam? Tettem fel a kérdést magamnak. Ha szóba jön az élete egyből elzárkózik. Van mikor nyitott felém, annyira hogy az összes szavát kérdés nélkül elhiszen. De valamikor zárkózott és nem értem miért. Lehetséges gyermekkori trauma? De akkor miért nem mond el semmit nekem.

Gondolataimból a telefonom rezgése zavar meg. Az elöttem lévő pulthoz megyek, majd az eszközt a kezembe veszem. Egy új üzenet... '' Reméltem hogy keresni fogsz. Ui:M"  Márk válaszólt is az üzenetre. De most hogyan tovább?..