A Csendes Pszichopata (átírás alatt )

4.rész....

Márk szemszöge...

Láttam ahogy Ana felnő. És most ő a legszebb nő aki köztünk jár. Apáink az őrsön ismerkedtek meg. Így jóba van a családunk. Nem is csoda, hogy annyira ragaszkodok hozzá. Pedig ő észre sem vett a mai napig. Elérem hogy belém szeressen akkor is ha ártanom kell neki közbe. A legjobb barátom Kevin. Neki ott van Briana és így tovább. De nekem ki marad? Mióta betette ide az új lány a lábát, azóta Ana megváltozott. Brianaék és a többiek is furcsábbak. Megváltoznak a közelébe. Elmondhatatlan volt amit éreztem, mikor láttam őket az órán. Az az egy óra maga volt a kínzás. Ahogy oda hajolt hozzá. Ahogy nevettek együtt. Nem tehettem mást.

Amikor láttam, hogy Ana a mosdó felé megy, követtem őt. Az ajtó elött körbe néztem, majd beléptem mögötte. Már a kezét törőlgette, mikor felém fordúlt. Ezekután csak történt ami történt. Vissza fordíthatatlan dolgok. El ment az eszem teljesen, de még is mikor a falnak szorítottam éreztem, hogy akar engem. Majd el lökött. Dühömből ezután egyből a falnak löktem. Nem akartam ekkora erővel. De nem tudtam uralkodni magamon. Le se tudtam hozzá gugolni, hallottam ahogy mögöttem becsukódik az ajtó.
A hang irányába fordultam. Csak állt ott és nézett.

-Ez nem az amire gondolsz. - kezdek el magyarázkodni.

-A szüleid nem tanították meg, hogy kell a lányoknak udvarolni? - kérdezte. Nem is tudom hogy min lepődtem jobban meg. Azon hogy nyugodt vagy hogy még mindig itt van?

Elkezdtem az ajtó felé menni. Kikerűlve őt a kilincshez nyúltam.

-Jobb is ha mész. - hallom meg mögüllem, mire felé fordulok. Váratlanul a torkához nyúlok, majd megragadom azt.

-Ha ezt bárkinek is elmondod... -

-Mi lesz? - húzza vigyorra az ajkait. Nem volt félelem az arcán. Meg se rezzent. Mintha még élvezné is.

-Te őrűlt vagy! - engedem el őt. Ekkor kinyitottam az ajtót és gyors léptekkel elhagytam a helyiséget..

Viki szemszöge...

-Ezt sokszor megkapom. - nyúlok a nyakamhoz, amit eddig Márk fogott.

Ekkor megszólalt a csengő. Megfogtam a kilincset. Ebbe a percbe erősen gondolkodtam. Veszekedtem magamba, hogy ki menjek vagy maradjak.

-A francba. - köptem ki a szót a számon. Mintha büntetés lenne számomra ez most. Vissza fordultam és az eszméletlen lányhoz sétáltam. A lábammal picit hozzá értem. Ezzel magam felé fordítva őt. Nem volt vér körülötte. Csak fájni fog a feje ha fel ébred. Nem tagadom meg fordult a fejembe, hogy ott hagyom őt. De valami vonzott benne. És ki akartam deríteni, hogy mi is az a dolog. Az órámra néztem. Már tíz perce hogy becsengettek. A folyosón néma csend van. Le hajóltam hozzá, majd a kezét át tettem a nyakam köré. Ezután fel emeltem a karomba és ki sétáltam vele..

Ana szemszöge...

A napfény sugaraira riadtam fel, amik a redőny résein szűrődtek be. A fejem lügtetett. És a fény csak még zavarosabbá tett. Mikor oldalra fordultam megláttam az éjjeli szekrényen egy pohár vízt. Egy kis cetli volt elötte.
" Vedd be! "
Az ágyon lassan fel ültem. A pohár mellett egy kis gyógyszer is volt. Megfogtam, majd a számba tettem. Mikor ittam rá a bogyó egyből lecsúszott a torkomon. Ekkor figyeltem csak fel, hogy mik is vannak körülöttem. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Kérdések kérdések hátán rohamozta meg fejem.

Lassan fel álltam és körül néztem. Világos falak és hófehér szekrény volt az ágy mellett. Rengeteg könyv volt rajta. Közelebb sétálok, majd az ujjam végig húzom rajtuk. Egy szál por sincs rajtuk. Kivéve egy darabon. Végighúzom a könyv gerincén az ujjam. A sors keze. Ki domborodtak a betűk. A könyvet lassan kihúztam, de mikor a kezembe vettem, egy kis notesz esett ki belőle. Lehajóltam érte, hogy vissza tegyem a helyére. Gyönyörű fekete bőr borítása volt. Mikor magam felé fordítottam, kéz írást láttam meg benne. Azt gondoltam, hogy valakinek a naplója. Így ha megnézem kié akkor megtudom, hogy ki hozott ide. A lapokon több ember neve is szerepelt. Nem értettem, se azt, hogy miért vannak át húzva. Lapoztsm benne, a következő oldalon több firkálás volt.

-Back Rose. - olvasom fel. Neki a neve többször átvan húzvs, de még is tisztán lehet látni a nevet.

-Azt tedd vissza! - hallom meg mögöttem egy ismerős hangot.

-Viki.. - nézek rá meglepődten. De ő még mindig a kezemben lévő könyvet nézi.

-Bocsánat. - állok fel, majd mindent vissza teszek a helyére, úgy ahogy volt.

-Remélem jobban vagy, de ideje menned. -

-Te hoztál ide? De hogy? -

-Csak segítettem. Ennyi. - mondja kimérten. Nem mondtam semmit, csak elkezdtem az ajtó felé sétálni. Majd közvetlen mellette megálltam.

-Ami történt, az maradhat köztünk? -
Gondolok ilyenkor Márkra.

-Ez a te döntésed. - csukja be mögöttünk az ajtót.

Amit Márk tett arra nincs magyarázat. De apám állása a tét. Márk apja a rendőr őrsön a főnök. Nem tehetem ki apát ekkora kockázatnak. Különben mi lesz vele? Neki az az élete. A munkáért él. Gondolataimból a motor zúgása szakít ki. Összefonva a karjaim állok egyhelybe, mikor egy fekete kocsi gurul ki az útra. Majd az arcomon megéreztem az eső cseppeket. És annak az illatát. Ekkor elindultam a jármű felé és be ültem a lány mellé.

-Ez egy majdnem 300 ló erős kocsi, dupla ki.... - tör ki belőlem izgalmamba, de mikor oldalra fordulok a lány engem néz.

-Értesz a kocsikhoz? -

-Csak kicsit. Apával kisebb koromba sokat szereltünk. Legalábbis segítettem neki. - nyúlok hátra a fejemhez.

-Hol laksz? - kezdek el furcsán nézni rá, mikor megkérdezi.

-Nem betőrni akarok, csak haza vinni téged. - indítja be a motort, ahogy elfordítja a kulcsot.

-Blackstreet 85.- mondom, mire el is indul.

Az út hátralévő része csendbe telik. Már túl csendbe is. Csak az eső cseppek hangját lehet hallani, ahogy a szélvédőre csöppenek. Egyre nehezebbé vált a pislogás. Egyszercsak nem tudtam kinyitni a szemem. Majd lassan elnyomott az álom.

Viki szemszöge...

Furcsa érzés volt újra vezetni. Az meg még kellemetlen volt, hogy nem egyedül ülök benne. Az eső szakadt. Mintha ezzel köszöntenének, hogy újra volán mögött ülök. A mellettem lévő lány már mélyen aludt. Vártam, hogy megszabaduljak tőle, de közben tetszett hogy a közelemben van. Talán észre sem venné a dolgokat. Le zárnám a kocsit és benzint locsólnék rá. Majd felgyújtanám. És csak nézném ahogy ég minden. Akkor már túl késő lenne felébresztenem őt. Aludhatna örökre békésen. Az elmélkedésemből egy kisebb lökés szakít ki. A vállamra nézek, ahol a feje van. Nekem dőlve alszik tovább. A haja a ruhámhoz ér és csak nézem, ahogy le lóg rajta. Ahogy eléjük értem, lassan meg állok. Majd le állítom a kocsit. De ő még mindig alszik. Meg se tudok mozdulni tőle. Újra felé fordulok. A feje pont az orrom alatt van. Veszek egy mély levegőt. Édes illata van. A szám a fejéhez ér. Idegen nekem ezek az érzések. Azok amiket most tapasztalok, érzek tőle. Amit kivált belőlem. Nem.. Rázom meg a fejem.

-Ana. - szólok neki, de nem reagál rá.

-Kelj fel, már itthon vagy. - fogom meg a kezemnél lévő kezét, amit felemelek. Majd gyengéden megszorítom.

-Hmm. - kezd el mozgolódni.

-Ana. - mondom újra a nevét. Ekkor felém fordítja a fejét, de a szeme még mindig csukva van. Megkaparom a torkom, mire rám néz. Pislog párat, de még mindig engem néz. Majd nagyra nyitja a szemeit és elhúzódik.

-Elaludtam. - törli meg a száját.

-A fejedre mért ütés lehet az oka. - kezdtem magam egyre kellemetlenül érezni.

-Igen. - simítja meg hátul a fejét. Majd folytatja.
-Köszönök mindent. Az adósod vagyok. -

Erre nem mondok semmit, csak bólintok egyet. Majd hallom, hogy kinyitja a kocsi ajtaját..