25.rész...

487 29 3
                                    

Az ágyon ülve vártam. Kettő darab fájdalom csíllapítot bekaptam, majd le nyeltem. Mire végeztem a fürdőbe Ana eltünt a szobából. Ma van a tábor tüzes dolog. Addig lesz időm elvinni a kocsit és eltüntetni a holttestet. Megfogom a kocsi kulcsot és egyenesen a parkolóhoz megyek. Ha jól emlékszem Fred mondta, hogy vannak vaddisznók az erdőben. Ők minden evők és egy rakatnyi hamar eltünteti a nyomokat. Indítom be a motort, majd elindulok. Elkezdett sötétedni. Síri csendbe egyedül csak én vagyok a földutakon. Be indítom a rádiót. Mindegyik számba bele hallgatok, de tovább nyomom őket. Ezt az erdőig csinálom. A fénybe meglátok egy állatot, mire lassan le állítom alattam a motort. Ki szálok, majd a csomagtartót felnyitva Fredre nézek.

-Oh várj. - mondom neki, úgy mintha élne és a kesztyűtartóból kiszedem a papírjaim. Vissza menve a fiú zsebébe teszem.

Megfogva a testét ki veszem a csomagtérből és a földön legalalább öt méterre elhúzom a kocsitól. Vissza sétálok lassan a furgonhoz és várok. Pár perc múlva megjelenik ugyan az a vaddisznó és elkezd a test felé menni. Egyre többen lesznek és mind a testhez megy. Hallgatom az állatok hangját és egy darabig még nézem, hogy hogy tüntetik el a bizonyítékot.
Vissza szállva a kocsiba egyből elindulok vissza a szállásra. Lejjebb véve a fényeket vezetek be a parkolóba és szállok ki az autóból. A kocsira nem volt időm eltüntetni. Így ezzel később kell foglalkoznom.

A közelebbik erdőhöz elsétálva meglátom a többieket. Anat keresem a tömegbe, majd észre vettem őt a tűznél. A tanárok egy külön tüzet gyújtottak, ők a köré gyűltek és beszélgettek. A lány felé kezdtem el menni, mikor valaki megfogta a karom.

-Hé Viki, gyere. - mondja Alex.

Kicsit arrébb menve egyből le ülök egy padra. Várakozóan rá nézek.

-Mire emlékszel az erdőben? Hogy történt ez veled? -

-Már mondtam, hogy le estem. Félre léptem és megbotlottam. -

-A kórházba mi volt? -

-Ahogy látod semmi olyan ami miatt bent kellett volna maradnom. - mutatok végig magamon.
-De mi ez az aggódás? -

-Csak féltelek. Tudod hogy kedvellek. - mondja mire bólintok.

Ana szemszöge.....

-Mi történt vele? - kérdezi Lauren, amire megrántom a vállam.

-Nem tudom. Rá se kérdeztem, de nem is akarom tudni. Nem is mondott semmit. Úgy érzem titkol előlem valamit. - nézek a lány felé, majd tovább nézem a tűzt.

-Biztos csak megcsúszott játék közben és megütötte magát. -

-Biztosan. - mondom magam elé.

-Lehet semmiségnek veszi és nem akarja sajnáltatni mag.. -

-Ne védd! Kérlek. - szakítom félbe.

-Azért remélem minden rendben lesz. Jó látni téged mellette. - karólja át a vállam.

-Köszönöm. - mondom, majd szorít az ölelésén.

-Zsófit nem tudod hol van? -

-Brianaék mellett. Kevinnel beszélget. - mutatok arra.

-Gyerekek, takarodó! Holnap korán kelünk, délután indulunk haza, szóval azelött még van pár elintézni valónk!- mondta a másik osztály tanára.

Laurennel felálltunk majd mentünk a többiek után...

A Csendes Pszichopata (átírás alatt ) Donde viven las historias. Descúbrelo ahora