A Csendes Pszichopata (átírás alatt )

20.rész.....

Ana szemszöge.....

Egy hetes az osztály kirándulás és már 4 nap eltelt. Viki e közben egyre furcsább. Ragaszkodóbb lett, amit én nem bánok, de közben feszűlt és merev. Briánáékat az összetűzésünk óta nem nagyon lehet látni.

A tanár azt mondta, hogy ma szabadon választott program van. Másnap meg estére tábor tüzet rakunk. A közeli erdőben.

~Egy hangos sikításra riadtam fel. A háló szobában voltam, a konyha felől hallottam a hangot. Gyorsan leszaladtam. Viki volt ott hátat fordítva nekem és egy lány volt elötte a padlón.

-Viki, minden rendben? - kérdeztem és közelebb mentem hozzá.

A padlón feküdt lány, úszott a vérben. Megfogtam a válánál a sokkos lányt és magam felé fordítottam. Ruhája és arca tiszta vér volt. Egy kést szorított a kezében.

-Hiba volt - ezt az egyet mondta és eszközét az oldalamba döfte...... ~

Sikítva keltem fel, hallottam Viki hangját, de nem mertem kiniytni a szemem. Magához húzott és szorosan ölelt, már annyira, hogy a fájdalomtól magamhoz tértem.

-cssss... Csak egy álom volt. Nincs semmi baj, vigyázok rád. Itt vagyok!- mondta és megszorította a karom, mire kinyitottam a szemem.

A légzésem szapora és tiszta víz vagyok. Nem mondok semmit csak a levegőt kapkodom. Ebben a percben egy kopogást hallottam meg. A lány lassan ki kell mellőlem és az ajtóhoz veszi az irányt.

-Szia, minden rendben? Sikítást hallottunk. - kérdezte egy mély hang.

-Persze, nincs semmi. - mondta a barátnőm, majd még pár szó váltás után becsukta az ajtót.

Kérdőn néztem a lányra, ahogy vissza jött.

-Kevin volt az. - mondta és melém bújt.

-Mostanában nagyon rád van állva.- mondtam ahogy az ablakhoz mentem.

- Inkább mesélj, mit álmodtál? - kérdezte a hátam mögűl.

-Nem lényeges. - mondtam egyszerűen rá se nézve.

-Ha nem szeretnél róla beszélni megértem. -

-Inkább el mennék le tusólni- mondtam, majd végig simítottam a karján, ahogy mentem volna el mellette.

Megfogja a csuklóm, mire fel sziszenek a fájdalomtól. Nem mondott semmit csak a sérülést nézegette.

-Nincsen baj. - mondom egyszerűen a szemébe azt a szót, amit mindig szoktam, ha látom hogy elmereng.

-Gyere, menjünk együtt. - húzom lassan a fürdőszoba felé.

Követ a helyiségbe. Később elengedem a kezét és megnyitom a vizet. A lányra pillantok, aki csak a padlót nézi. Nem értem, hogy mi történik és mi zajlik le benne. Lehetséges, hogy rosszul érzi magát azért, mert bántott? Pedig ez nem az első eset, hogy erősebben ér hozzám. Az eddigi ilyeneket még csak meg se nézte. Most meg nem is törődik azzal, hogy mi van körülötte. Annyira rejtélyes még ő nekem, hiába van mindig mellettem. Néha olyan mintha csak a teste lenne itt, de fejben valahol máshol.

Le veszem a felsőm, ami eddig csak a fehérneműm takarta. Közelebb lépek hozzá és végig simítok az arcán.

-Nincsen baj. - suttogom miközben a tarkójára viszem a kezem. Közelebb hajolva illesztem össze az ajkaink. Lassan elkezdem mozgatni, mire megérzem a tarkómnál, hogy meghúzza a hajam kicsit. Újra megcsókolom, amire egyre hevesebben reagál. Elkezd a zuhany felé menni velem. Majd mikor megérzem a meleg vizet, a polója oldalát megszorítom.......