A Csendes Pszichopata (átírás alatt )

15.rész....

Viki szemszöge.....

-Kérem ne...! -

-Én se így terveztem az estémet! - mondom ahogy végig nézek rajta.

Kezei a háta mögött összekötve szorosan. Nyaka körül kötél hurok, ami a plafon lámpájáról lóg le. Lábai alatt egy vödör, amit csak lábujjhegyen ér el.

-Josh. - olvasom fel hangosan a kártyájáról.

-Ez nevetséges.. Bármikor bejöhet valaki és hívhatja a rendőrséget! Ezt nem úszod meg és el se bír ez.. -

-Maximum 80 kiló vagy. Hamarabb eltörik a a nyelőcsöved, minthogy kiabálni tudj majd. - vágok a szavába.

-Nem szeretnék nagy rendetlenséget, így megúszod ennyivel. - mondom, ahogy közelebb is végig nézek rajta.

-Már csak egy kérdésem van. Gyorsan vagy lassan csináljuk? -

-Rohadj me... - rugtam ki alóla a vödröt, mire a hang megakadt és a teste is meg feszült.

-Gyorsan. -

A háta mögé mentem, majd levágtam a kezéről a kötelet. Hallottam ahogy próbál levegőért kapkodni, majd ezt a zajt át vette a csend.

Késő este van. A benzinkúton meg két ember. Az akkor sem ok, hogy a kiszolgáltatott nemre, rá vesse magát egy férfi.. Gondoltam magamba, ahogy elhagytam a helyet.

Másnap még a rádióba is bemondták a tegnap esti esetet. Öngyilkosságnak írták fel. Semmi dulakodó nyom, ami igazólta volna, hogy nem egyedül csinálta az áldozat. Sok embert megrázott az eset, ahogy észre vettem a körülöttem lévőkön. Ebbe a városban is megtapasztalják végre a valós dolgokat.

A 2. óra után az igazgatói iroda elött ültem. Megfigyeltem a környezetemben lévő dolgokat és csak vártam. Majd egy hangra lettem figyelmes.

-Szia, miért vagy az igazgatóinál? - ül le mellém.

-Egy papírt kell át vennem és alá írnom. - mondom egyszerűen.

-Értem. Hallgattad reggel a rádiót? Szörnyű ami történt. -

-A benzin kutas. Igen. -

-Apám mesélte, hogy van egy eltünt személy. A hetekben tünt el, utoljára a munkahelyén látták. Másnap már nem is ment be. Senki nem tudja mi történt vele vagy hol van. - súgja elém, amit meglepetten fogadok.

-Mr. Williems mivel foglalkozik? -

-Serif.-

-Bassza meg. - mondom magam elé, majd fel állok a lány mellől és elindulok kifelé.

-Viki a papírok... - hallom meg Ana hangját a folyosón. De ahogy távolodok tőle, úgy halkul el.

A parkolóba kiérve a járműhöz vettem az irányt. A kocsinál egy nő állt, aki az ablakon befele nézegetett.

-Segíthetek valamibe? - kérdezem, mire az idegen megfordúl.

-Remélem tudsz segíteni. Egy lányt keresek, a kislányom vele beszélt utoljára, mielött... Meghalt. - csuklott el a hangja, majd folytatta.
- Öngyilkosságnak állították be, de tudom hogy nem lett volna az. Valaki meggyilkolta és ahoz, hogy megtaláljam a gyilkost, meg kell keresnem azt a lányt. Ő talán többet tud.

-Elnézést, de nem segíthetek ebbe. - mondom lágyságot erőltetve a hangomra.

-A rendszámot nem írtam fel , de emlékszem , hogy ilyen kocsival volt. -

-Lehetséges, de nem ez az. Nemrég költöztünk ide külföldröl. - mondom könnyedén egy apró mosollyal.

-Elisabeth.- mondja halkan.
-Ez volt a lányom neve. Elizabeth Flour. -

-Részvétem. - szólalok meg, ahogy már a kocsiba beülök. Éppen indítanám be a kocsi motorját, mikor is elkezd matatni a táskájában.

-Várj, lehet hogy elhoztam a lányról a képet, akit keresek. -húzza elő a képet. Felém mutatja a fiatalabbik énem, ahol még a régi voltam. Azóta megváltoztattam a külsőmön pár dolgot, hogy ne ismerjenek fel.

-Neharagudjon, de sietek. -  fordítom el a kulcsot, majd a gázra lépek.

Nem érzek semmi különösebb érzést. A múlt néha napján bele avatkozhat a jelenbe vagy akár a jövőbe is. Egyre gyorsabban mosódik el a körülöttem lévő környezet. Hirtelen egy csörgés szakít meg, mire le veszem a gázról a lábam.

-Miért rohantál el? - kérdezi, ahogy felveszem.

-Dolgom volt. -

-És mi féle dolgod? - kérdezi amire nem érkezik válasz.

-Mindegy is. Az igazgató nekem adta át a papírokat. Gyere át estére értük! - utasít olyan hangnemben, amire nem vár nemleges választ.

-8-ra ott vagyok. - egyezek bele, hát ha békén hagy.

-És ki volt az a nő a kocsidnál? -

-Egy idegen. Összetévesztett valakivel. Semmi különös. -

-Akkor 8. Ne késs! - adja az utasítást, mire kinyomom és a hátsó ülésre dobom az eszközt.