Akane és legjobb barátnője, hugaikkal egy kis sétára indulnak, viszont az út közben egy érdekes könyvre bukkanak. Kedvenc animéjük van a borítón, ígyhát kinyitják. Ennek hála eddigi éketük fenekestül felfordul.
Akatsuki tagként próbálják vissze sze...
Néztem a plafont, de sehogy sem jött álom a szememre....Kikeltem az ágyból, és ki mentem a szobából. Lementem az emeletről, és a konyha felé indultam. Elmenve Deidara szobálya előtt látok némi ki szűrődő fényt, felvan kapcsolva a villany.
-Ahj...-hallom...Hát ez meg mit csinál? Mindegy bementem a konyhába, és engedtem egy pohárba vizet. Megittam, majd látom hogy még maradt pár szem süti...Beviszem Deidarának, hátha kér...Meg fogtam a tálcát és ki mentem. A szoba előtt meg álltam, és bekopogtam.
-Igen?-ki nyitottam az ajtót és bementem. Látom, ahogy az asstal előtt ül és rajzol valamit. Oda mentem.
-Látom nem csak én nem bírok aludni.
-Hát...Úgy tűnik..
-Kérsz?-mosolyogtam rá kedvesen.
-Aha.-mosolyog vissza. Elvette az egyik sütit a tálcáról, én meg letettem az asztalra a többit.
-Mit csinálsz?-húztam ki váncsian oda a széket.
-Próbálok ki találni egy új formát egy bombának...-oh...A lapon egy légy alakja van
-Eddig jó...
-Köszi, de nem tudom hogy válna be...
-Hogy érted?
-A legyek elől könyen el lehet ugrani....
-Na de a többi elől is...
-Hm...Igen lehet...-nézi mereven a lapot
-Mi lenne, ha nem állat formája lenne...
-Mire gondlsz?-nézett rám
-Mondjuk, ha virág szirmok esnének az ellenségre? A szél könyen tudja fújni a virágokat...
-Na és ha nincs szél?
-Akkor meg szívtad..-nevettem el magam...Azonban Deidara nem nagyon nevetett...-Nyugi csak viccelek...Nagyon ügyes, és okos vagy, tuti jó lesznek a legyek is.-mosolyogok. Azonban arra eszmélek hogy átkarol....Hogy, és mikor?
-Köszönöm...-súgja fülembe...Oké...Ettől akartatlanul is de picit elpirultam...Majd én is átöleltem. Miután szét váltunk vissza néztünk a lapra.
-Amúgy miket szoktál rajzolni?
-Leginkább a bombák alakját....Miért te is tudsz rajzolni?
-Öm...Nem tudom....-hajtottam le fejem...Olyan cink hogy nem emlékszem semmire....
-Hát akkor derítsük ki!-felemelve fejem látom, hogy mosolyogva nyújtja át ceruzáját.
-De..De mit? És ha nem megy?-hajtottam le ismét fejem.
-Csak próbáld meg! Hidde el menni fog!-Fogta meg kezem és odaadta a ceruzát...
-Na de mit?-néztem rá
-Hm...Mondjuk engem?-msolygott ismét azzal a kisfiús mosolyával...
-Hu...Nem tudom...
-Kérlek...-bigyesztette le száját. Könyörögni azt tudsz!
-Rendben...-addtam be terekam.
-Szuper!-állt fel.-mindjárt jövök ment be a fürdőbe. Azt akarja, hogy lerajzoljam erre nem elmegy?!...Húsz perc alatt el is készültem. Pont ekkor lépett ki Deidara.
-Nos? Wow...-akadt ki....-Ezt...Hogy? Hogy tudsz így rajzolni?-mutatott a lapon lévő önmagára.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Jó lett?
-Még hogy jó! Ez tökéletes! Mintha tükörbe néznék!
-Köszönöm..-mosolyodtam el
-És még azt mondtad nem tudsz rajzolni Hm?-ül le mellém, haja kissé nedves, és az akatsukis köpeny sincs rajta, csak egy fekete has póló, és a nidzsa hálós ruha. Meg persze nadrág. Elmosolyodtam.-Segítesz meg alkotni a következő bomba formályát?
-Aham-húzódtam közelebb hozzá, és elekezdte az első ceruza vonásokat. Kezek fáradni...Ráhajtottam vállára fejem és úgy néztem mit csinál...Rovar bombákkal foglalkozott tovább...Némelyiknek nem sikerült a szárnya, vagy szimetrikusan a lába, abba beleavatkoztam...Nem tom meddig bírtam nyitva tartani szemem, de egy ponton túl már nem ment...Bealudtam.
(Deidara szemszöge)
Ez így nem jó...Rá fordítottam fejem a vállamon fekvő Akanéra és akkor láttam, hogy elaludt...Hm...Ilyen kényelmes vagyok?...Óvatosan ölbe vettem és ki vittem a szobámból. Ahogy a lépcső első fokára léptem volna fel, egy idegesítő hang csapta meg a fülem.
-Senpai! Senpai! Te se bírsz aludni?!-futott oda hozzám Tobi
-De vad barom halkabban nem látod, hogy alszik!-suttogtam
-Oh..Bocsánat...Szóval ti...
-Barom! Nem volt semmi!
-Aha...Senpainak van barátnője!-kezdett ordibálni.
-Idióta! Kuss!-csitídgattam...
-A senpai be csajozott!
-Fulladnál megba maszkodban...-indultam el a lépcsőn.
-Szóval mikor lesz az első csók, vagy már volt?
-Száragyál ki! A gyerekeknek aludni kéne már!
-Majd ráérek még.
-Tehát mikor jöttetek össze?
-Még nem pusztultál ki?!-nyitottam ki az ajtót, és letettem az ágyára. Betakartam, és egy puszit nyomtam homlokára...
-Juj...De aranyos!
-Be fogtad, vagy leragasszam azta az egy lukat is a fejeden?!-mentem ki a szobából.
-Tobi jó fiú...
-Ha...Meny aludni!
(Akane szemszöge)
Reggel a nap vakító sugaraira ébredtem...A szobamban. Kómás fejjel felkeltem az ágyból és ki mentem a szobámból. A konyhában már mindenki ott van és az asztalnál ültek.
-Akane segítenél?-kérdi Konan
-Persze vettem el tőle a tányérokat.
-Köszi.-letettem az asztalra és leültem. Itachi és Deidara között találtam helyet. Ayaméjék palacsintát csináltak, és elénk tették majd ők is leültek enni.
