Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

Akane és Ayame. A felszínen alatti sebek

Miután meg reggeliztünk Ayaméval a ki járat fele vettük az irányt.

-Lányok hova mentek?-állított meg minket Pain.

-Csak sétálunk egyett..-mosolyogtunk.

-Rendben de ne maradjatok sokáig! 10:00-kor meg beszélés.

-Oké.-bólintottunk, és ki mentünk a konyhából.

-Lányok mit csináltok?-jön futva hozzánk Tobi

-Csak sétálni megyünk.

-Tobi is mehet?

-Ha szeretnél gyere...-mondtam majd hárman mentünk tovább. Kimentünk a rejtek helyről.

-Tényleg Akane?

-Igen..-Várj a nevemen szólított? Itt baj lesz...

-Össze jöttetek Deiedarával?

-Mi?!-állt meg bennem az ütő, evvel együtt én is..-Nem..Miből gondolod?

-Hát tegnap a karjai között vitt fel a szobádba...

-Juj...ebből lesz valami...-Mosolyog Ayame..Nem tudom mit válaszoljak erre...tetszeni tetszik, de az nem ugyan az...ha tetszik neked, valaki akkor az az, hogy szerinted jól néz ki....És nem tudom, hogy szeretem e....Nem tudom mit érzek iránta....Ezért csak le hajtottam fejem és tovább indultam...-Ó....tehát neked is bejön? Látszik hogy vörösödsz!-bökdösött Ayame. Nem? Igen?Fogalmam sincs....Azt se tudom, hogy ki vagyok valójában...Most meg arról faggatnak, hogy mit érzek...Hm...Ahogy nem szóltam semmit Ayame rögvest meg állított és maga felé fordított.-Akane nekem elmondhatod, hiszen a legjobb barátnőm vagy!

-Tobi se adja tovább!-Ha...mit mondjak? Hogy a szívemben egy hatalmas vihar tombol?! Hogy azt se tudom, hogy ki vagyok?! Hogy nincs múltam, hogy kiszolgáltatottnak érzem magam, hogy ha nincs múltam, akkor jövőm sincs?! Hogy úgy érzem magam mint egy szellem lélek nélkül?! Egy szivárvány szín nélkül?....Ayame tudja szerintem, mit érzek, hisz ő is így van...De ahogy látom, ő sokkal erősebb mint én...Én nem hiszem, hogy sokáig bírnám így...De persze neki könnyen megy...Miért nem tudnák én is ilyen erős lenni?!

-Öm...

-Ayame!-jön egy kiált ás a távolból..Hu. Köszönöm..

-Igen..-fordultunk egyszerre a hang irányába. Sasuke jött felénk.

-Gyere küldetést kaptunk!-állt meg Ayame előtt.

-Rendben, akkor pillanat és jövök! Bocsi Akane...-ölelt át.

-Semmi baj, meny csak!-engedtem el majd, el is futott a cuccaiért.

-Tobi is jöhet?

-Nem! Épp elegen vagyunk így ketten is!

-Na légy szí! Tobi jó fiú..-De Sasuke nem adta magát, inkább meg fordult és A bejárat felé indult...Remek mindenki itt hagy?!

(Ayame szemszöge)

Be rontottam a szobámba, és felkaptam a felszerelést, néhány surikent, és kunait, robbanó cetliket...stb. Gyorsan felkaptam az Akatsukis köpenyem is rajtam landolt, és már zúgtam is ki a szobámból. Az ajtóban ott várt rám Sasuke, és el is indultunk.

-Mi a küldetés?-néztem Sasuke komoly arcára

-Elhozni az öt farkút.-mondta tömören.

-Értem és hol találjuk?

-Fűrejteknél...

*Fűrejtek*

-Szóval merre?-értünk a hídhoz