Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

Az Anakonda torkában

A nap sugarai átszelték az eget. Néhány felhő díszítette a fenti kékséget. A madarak vidáman csiripeltek. Kissé a szél borzolta a fák lombjait. A rejtekhelyre beszivárgó fény rávilágítást adott a helyzetre. Az összes Akatsukis félkörben állt, egy Orochimarunak nevezett fehér egyénnel. Akitől még a szellemek is megirigyelnék kifakult bőrét. Mindenki ott volt kivéve...Hirtelen egy rossz érzés hasított át rajtam. Végig néztem a mellettem álló soron, de valakit nem láttam. Dei hova tűnt? Merült fel bennem a kérdés, meg számtalan gondolat..Meg sérült? Bántották? Elrabolták? Azonban gondalataimból egy vállamat érő bökés zavarta meg. Tachira néztem, aki csak egy enyhe fej biccentéssel mutatott tőle jobbra háta mögé. Oda pillantottam és láttam hogy Dei a padlón fekszik a falnál..Szívembe egy éles fájdalom hasított, éscazonnal oda rohatam. Háta a falnak van támasztva, eszméletlennek tűnik. Leültem mellé, meg néztem életfunkcióit. Két ujjam nyakára tettem, és ütőerét kutattam...Hu...Meg van...Tényleg csak elájult...Fhu...Egy kő, sőt az egész Montaeverest esett le szívemről...

-Mi az csak nem meg halt a csaj?-szólalt meg a kígyó.

-Nem, de te meg fogsz!-villantottam fel szemeim. Érezem ahogu az izzó düh szétáramlik testemben, alig tudom vissza fogni magam, hogy ne rontsak neki, és tépjem le a hüllő fejét.

-Nocsak, az Uchiha...Nagy szavak, de nem ér semmit...-jelent meg mellette a fehérhaju sanitec. Karutfu...Ah mindegy a nevét nem jegyeztem meg...

-Kabuto, te is itt vagy?-szólalt meg Sasori...Ahj..Szóval Kabuto...Majdnem..Na de most nem úszod meg! Ráncoltam szemöldököm. Nem válaszolt csak nézték egymást.

-Ha átadjátok, őket akkor senki sem fog meghalni!

-Azt hiszed mi?! Pápa szem!-ráncolta homlokát Sasuke.

-Sasuke..-morogta

-Az a nevem ne koptasd!-mosolygott öntelten.

-Mire is kellene nektek ők?-szólalt bele Kisame

-Arról nektek nem kell tudnotok.-sziszeg a kígyó...

-Oh, de hogy is nem sikló!-mondta ismét acfiatalabb Uchiha

-Látom még mindig nem szorult beléd tisztelet..-morog a vaksi

-Akkor hát neveljünk bele!-nyújtotta ki Orochimaru karjait, ruhája újjaiból kígyók tőrtek elő. A többiekfelé rontottak akik kikerülték a hüllőket. Azonban sikerült neki elkapni Sasori és Tobi lábát. Tachi rögvest közbelépett és meg sütötte őket, az Amaratsuval. Két csoportra oszlottunk, Sasori, Tobi, Kisame, Pain, Konan, és én Orochimaruval álltunk szembe. Míg Tachi, Sasuke, Ayame, Zetsu, Hiden, és Kakuzu meg Kabuto elé léptek. Orochimaru ismét kígyókat rántott, míg Sasori Hirakut tette maga elé, és szájából mérgezett pengéket küldött a kígyóra. Orochimaru kikerülte a pengéket, és Sasori Hiroku gerincével támadt újra. Azonban azokkalba kígyókkal kitépte a helyéról a fegyvert és egy pengét okádott fel..Ez hogy ment le a torkodon?! Undorítóbban nem tudtad volna elővenni?! Nem?! Oké...Rontott nekünk, de Konan reagált és papír madarait indította el felé. Persze kikerülte így egyre közelebb került, míg végül Kakuzu elkapta, fonalaival. Orochimaru egy gonosz vigyor keretében kígyókká vált, és hirtelen kezejet meg egy kígyó szorítását éreztem magamon...Ez hogy? Mikor került mögém?!

-Gyermekem gyere velem, én meg adhatok bármit amit csak szíved kívánhat!

-Azt is hogy elengeszd!

-Hm...Jólvan ez jó, de komolyan bármit...

-Nem!

-Akkor viszont meg ölöm azt a szőke puskaport ott!-nutat Deire