Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

Érzelmek nélküli arc

Reggel kómásan ébredtem. Felkeltem az ágyból és a szekrényhez botorkáltam. Ki vettem belőle a szokásos ruhám egy fekete haspólót aminek az ujjai kicsit bők voltak. Rajta meg egy fehér folt. A nadrág meg egy kék passzos térd nadrág. Átvedlettem, és kimentem. Lent természetesen Deidei meg Tobi kergetőztek...Anyám...Már megint mi bajuk?

-Meg halsz! Katsu!-robbant Tobi a falnak...Szerintem én inkább nem is akarom tudni mit csinált Tobi...Szépen elhallattam mellettük, és a konyhába mentem. Ott Ayame reggelizett. 

-Hali jó reggelt!

-Jó reggelt!-mosolygott. Leültem mellé. 

-Szóval gyakorolunk, hisz már úgyis régen edzettünk együtt.

-Aham.

-Remek, csak még akkor megeszem.

-Rendi.-mosolyogtam

(Ayame szemszöge)

Amint be léptünk az edző teremben láttuk hogy Tachi és Konan gyakorol. Ahj pont a végére értünk be...

-Sziasztok, ti is gyakorolni jötetek?-fordult felénk Konan

-Aham.-bólintottam.

-Csak nyugottan mi már befejeztük..-kapcsolta ki saringanját Tachi és leült a tereme szélén lévő padokra. Konan is követte. Mi meg a terem közepére mentünk és elkezdtük. Felvillantottam saringanom Akanéval egyetemben, és egy egy kunaival egy másnak estünk. A tájdzsucut gyakoroltunk legjobban. Mikor azonban a kunaikkal ellöktük egy mást mind ketten egy egy tűz golyóval illetük a másikat. Majd be vettettem a csidorit, amit Sasuke tanított. De eltérítette...Karom fogva, bal lábával hátra lépett így elkerülte hogy felnyársalja a csidori, és lendületem ki használva hasmratette szabad kezét és a földre küldött...Hgrrr...

-Gyere..-húzott fel majd folytattuk. Sasuke meg tanította, hogy hogy lehet a fegyverét villámmal felruházni. Szóval csakrám a kunaiba irányítottam ami villámokat kezdett szórni. Akanén látszott hogy meglepődött...És neki rontottam. Ő jeleket kezdet formálni majd mikor már oda értem gyorsan a csidorival vétte ki kunaimat. Ez azért nagy lökés hullámmal járt...Mindketten a földre estünk...Majd egy másra pillantottunk és röhögés fogott el minket...Igen mi bármikor tudunk nevetni...Bármin...Szó szerint bármin...Felálltunk és majd nevwtve meg öleltük egymást...Igen fura...De nekem ez így pont jó..A legjobb barátnőm...

-Hát akkor én jövök...-csapott combjára Tachi, és felált..

-Kivel?-érdeklődik Akane.

-Ayaméval.-mondta mire nyeltem egyett...Eddig még jóformán csak Sasukéval edzettem...De most látni fogom mire képes a testvére...Hát jó...

-Rendben.-bólintottam. Tachi távolság tartóan elém állt és bekapcsolta saringanját. Mivel ő nem mozdult így én kezdtem a támadást. Ismét a kunaiba áramoltattam a csakrám. Elérve őt hollók reppentek fel...-Remek...-motyogtam, majd mögülem hallottam egy lépést és felé hajítottam a tőrt ami a levegőt szelve villámokat szórt, de Tachi elkerülte, és a falba füródott. Vajon ez is csak madár? Rontott nekem hirtelen kardot rántva elő amit úgy blokkoltam hogy felugrottam majd vállára téve kezem mögé érkeztem egy laza szaltóval, és egy kunait szegeztem hátához. Ahogy kitértem előle meg torpant, amikor meg hátának érintettem a kunaim, csak fejét fordította rám, és egy mosollyal madarakkávált. Nah, még hányszor akarod ezt elsütni?! Azonban most előttem állt...Vagy ő vagy megint csak a hollói...Ki tudja? Becsukta szemét.

-Képes vagy használni Mangekyoudat?-kérdezte...Öm...Oké meglepő fodulat...

-Nem...Még nem...-miért azt fogod használni?!