Leszaladtam a lépcsőn, és a kijárathoz fordultam. Futva haladtam. Ott vidzont nem csak a Hirokuba zárt Sasorit találram, ha nem Sai is ott várt.
-Hát nem siettél...-állok meg előttük.
-Neked is hali Sai...Bocsánat a késésért.-fordultam Sasori felé.
-Tudod lányom hogy nem szeretek várni...Nem vagy már újjonc!-indult, meg..
-Igen nagyon sajnálom..-indultunk utána.
-Hogy hogy a kamu vigyor is velünk tart?
-Pein utasítása.
-Értem.
-Remélem jól ki fogunk jönni az úton..-mosolyog...Vagyis próbál.
-Hát ha nem csinálsz hülyeséget, nem küldelek gendjucuba, vagy az amaretsu lángjai közé...-mondtam tömören.
-Öm...Értem.
-Remek...-fordultam előre
-De te mindig ilyen bunkó vagy?-mosolyog! Érted?! MOSOLYOG! Oh hogy rohadna ki a fogad...
-Ha...Még nem láttál semmit.-vigyorogtam előre. Fhu..Ha egész útón húzni fogja az agyam elhamvasztom...
-Gyerekek maradjatok már csendben, így még a világ másik oldalán is hallanak!-teremtett le minket Sasori. Hu...De akkor is fel fogom gyújtani! Oh...Meg van a tüzífa...Mosolyodtam el gonoszul.
-Miért mosolyogsz így?
-Csak tudom hol találunk tüzifát...-vigyorgok.
-He? Hisz erdőben vagyunk?-értetlenkedik Sai. Sasorit is meg nevettete, hogy nem tudja mire gondolok...Fura...Ilyen még sosem volt...Írjuk csak be a töri könyvekbe!
-Hadjuk...Neked ez magas...-haladtunk. Már vagy két órája gyalogolhattunk...Végül elértünk egy folyóhoz. Meg töltöttük kulacsainkat, és leültünk pihenni egy félórát.
-Akane figyelj ott egy százlábú..
-Fúj legyen, és?
-Hasonlít rád nem?
-SAI!-morogtam-Kíváncsi vagy milyen hamukupacnak lenni?!
-Nem nagyon, de azért igaz ugye Sasori?
-Szerintem fuss...Vagy ugorj a tóba...
-Nem rossz ötlet!-helyeslem
-De...De...
-Magnekyou saringan!-patantam fel, amire ő is fel ugrott-Amaratsu!-kiáltottam amitől futni kezdett.
-Ha...Remek...Hol találjuk a hamvait?
-Sehol, ez nem is a mgnekyou saringanom, csak a sima...-fordultam Sasorihoz..
-Ha..Nem volt szép be ilyeszteni.
-De vicces nem?-mosolyogtam büszkén
-Hm..Persze lányom.-nevetett, velem. Párperc múlva vissza tántorgott a fák közül.
-Nem csináltál semmit...-liheget
-Valóban? Upsz...Na majd legközelebb..-nevettem.
-Haha...Nagyon vicces tudsz lenni..-indultunk meg
-Tudom..-mosolyogtam rá. Megint vagy 3 órát sétáltunk, mire lepihentünk. A nap is kezd le menni. Letáboroztunk. Sajna nem tudtam Sai-t is a tüzifa részévé tenni...Sasori meg állított.
-Sasori engedj el! Most tényleg tüzifát csinálok belőle!-kapálodzok a levegőven...Igen a levegőben, mert elkapott Hiroku gerinc oszlopával.
-Haj...Miért kellet nekem ezt a kettőt kikapnom...-morogja-Sai! Jobban járnál, ha lakatot tennél arra a bájvigyoridra! Akane te meg ne heveskedj!-tett le végre a földre...
-De Sasori! Eggyel kevesebb probléma!
-Inkább egyel több...Gondold végig Pein mit tenne, ha meg tudná, hogy meg ölted!
-Juj...Igaz...Ha-fordultam a sápadtság felé.-Most még meg hagyom az életed, de ha továbbra is húzod az agyad, nem mész vissza a rejtekhelyre, egydarabban!-fenyegettem meg.
-Hát most félek..-ült le egy tuskóra...
-Azt jól teszed, fakó műmájer!-ültem én is le.
-Ha megint kezditek elhajítalak benneteket...-morogja ismét Sasori, miközben ki kecmereg a bábjából.
-Hát most már nem tudnál...Kint vagy a bábodból...-Okoskodott Sai, miután rácsavarodott Hiroku csontos farka testére és felemelte.
-Attól még a bábot én irányítom!-ült le mellém érzéstelen arcal Sasori, miközben Sai tanult repülni.
-Jó, jó, elismerem hogy jó bábos vagy! Csak engedj le!-rimánkodott. Sasori sóhalytott egyett, majd egy puffanás keretében ledobta.-Hát ez nem volt valami élvezetes...-ült le mellém...Remélem a magaslati levegő ki tisztította a fejét.
-Ti ketten őrködtök
-Hogy?! Sasori! Nem lenne elég egy?
-Nem! Ki kell jönnötök legalább anyira, hogy együtt működtök, mert akkor a trev is becsődölhet! Szóval, majd ébresszetek fel, ha nem bírjátok...De ha arra kelek fel hogy lángokban van minden, akkor mindkettőtöket lebénítalal egy hétre!-állt fel, és oda ment Hirokuhoz, majd lefekudt a földre. Hátat fordított nekünk, majd bealudt...
-Nem is tudtam, hogy egy báb is alszik...
-Akkor most már tudod...-nézem a tüzet..
-Jaj igen...Tehát mivel nincs kedvem lebénulni, így légyszi ne változz át házi sárkányá!
-Tudod ki vel beszélj így! Még nem ismersz! Ajánlom, hogy húzd meg magad, mert nem, hogy felgyújtalak, hanem olyan gedjucuba zárlak amiből soha az életben nem fogsz ki jutni! Vili?!-fordultam felé saringanommal.
-Ch...Beszélni tudsz...De igazad van nem ismerlek...Sajnálom..Inkább mesélj mit szeretsz stb...
-Ha? Hogy ki vagyok?-kikapcsolva szemeim, pillantottam magam elé.-Nem tudom...
-Az meg, hogy lehet? Csak tudod, hogy honnan jöttél..
-Nem..Nem tudom...Valamitől nem emlékszek semmire...Hogy honnan jöttem, hogy kik voltak a szüleim...
-Hogy hogy?
-Nem tudom...Sasori szerint csak emlékezet kiesés, és idővel hejre jön.
-Oh...Értem..Sajnálom nem tudtam.
-Semmi baj...
-Nem tudom hogy milyen lehet...
-Azt csak tudod hogy ha valaki a családodból, meghalna...
-Igen...Talán. De nekem kiskoromban meg haltak a szüleim, majd a bátyám is...
-Oh..
-Bár mikor a bátyám meghalt nen tudtam milyen arcot öltsek..
-Ha? Ezt hogy érted?
-Úgy ahogy hallottad..
-Várj ehez lehet lassú vagyok, de vajon milyen arcot kellet volna öltened, de tényleg?!-erre csak vállat vont. Sóhalytottam egyett-Én megyek aludni, felébreszem Sasorit, vagy még bírod?
-Bírom, de menyi az idő?
-11:32-néztem telómra. Majd kicsit arrébb mentem és lefeküdtem. Azonnal el is nyomott az álom..Másnap délre értük el Avarrejteket.-Szerintem változzunk át vándorokká, és így jobban be tudunk szivárogni.-hoztam fel ötletem
-Rendben.-bólintott Sasori. Így is tettünk. Már fél órája kóborlok, külön a többiektől, de semmi...Hol lehet, ez az átkozott Kyubi?! Hirtelen beleütköztem valakibe. Felnéztem és egy narancssárga ruhás, szöszi, kék szemű srác pislogott vissza.
ESTÁS LEYENDO
Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/
FanficAkane és legjobb barátnője, hugaikkal egy kis sétára indulnak, viszont az út közben egy érdekes könyvre bukkanak. Kedvenc animéjük van a borítón, ígyhát kinyitják. Ennek hála eddigi éketük fenekestül felfordul. Akatsuki tagként próbálják vissze sze...