Várj meg! (LASSAN FRISSÜL)

3.

Élveztem a hétvégéket , volt időm , hogy kedvemre rendezkedhessek új otthonomban , meg az sem volt hátrány a jókedvem szempontjából , hogy nemsokára karácsony és díszíthetem a kis vackomat kívül-belül.
Nem volt nagy az épület , az egész házikó inkább odúnak nevezhető, de én éttől imádtam. Mindigis akartam egy saját fészket.
Amióta az megtörtént el akartam költözni egy kisvárosba egyedül, hogy azt csinálhassak amit csak akarok. Na jó , ez hazugság , igazából csak képtelen lettem volna visszaköltözni abba a házba ahonnan apám anya velünktöltött napjainak vége után elküldött egy bentlakásos suliba , mert állítása szerint anyura emlékeztetem és ő nem bírja el ezeknek az emlékeknek a súlyát. Megértem.
Miután elvégeztem az iskolát , már dobozokkal érkeztem meg gyermekkori otthonomba és pakoltam össze az emlékeim.
Itt hamar találtam állást, nem mintha az apám ne utalt volna minden héten egy bizonyos összeget a számlámra, a lelkiismerete könnyítése gyanánt , egy könyvesboltban dolgoztam, már ha lehet állásnak nevezni amikor a hobbiddal foglalkozol.
Már maga a hangulat is fantasztikus volt a kis helységben, a titokzatos fahéjra festett falakkal amiket néhány helyen matricák , vagy éppen képek borítottak, de amikor egy vásárló segítséget kért , szabad folyást engedtem a szavaknak és úgy áradoztam miközben oda irányítottam őket kedvenc köteteim felé , mondván ezekkel a darabokkal senki sem tud félrenyúlni.
Néha talán egy mákszemnyit tolakodó voltam, de mentségemre legyen szólva , csak jót akartam.
Hogyha nem szenved súlyos agyelmeszesedében az embef akkor viszonylag már számíthatott a következökre. Enyhén szólva antiszociális életmódot folytattam , a barátiköröm kimerült a szomszéd néniben , a pizzázó kasszásában , Dorothyban és a főnökömben , Bernadettben.
Most jöhet egy kegyes hazugság , miszerint ez nem izgatott semennyire és jó volt nekem így , megszoktam már, hogy egyedül vagyok.

Miután elpusztítottam a pizzám felét, csillogó szemekkel nyúltam a kávémért, hogy a számomra nélkülözhetetlen koffeinadagom végre bekerüljön a szervezetembe, ezzel életet lehelve az engem mozgató fogaskerekekbe. Mohón ittam bele a forró italba , de ezzel a cselekedetemmel sikeresen elértem, hogy a már leforrázott torkomról ne is beszéljünk, bepárásondjon a szemüvegem lencséje.
-Óh, hogy harapna meg a szomszéd néni!- bosszankodva törölgettem meg az életem egyik megkeserítő kellékét pólóm alsó szegélyében.

Ennyiből állt az életem.Kávéból, könyvekből , és egy baromi nagy hiányjelből.Ugyanis 20 évesen nem nagyon lenne hátrány egy párkapcsolat. A lényeg, hogy én is akartam egy saját szőke herceget fehér lovon , vagy barna lovagot unikornis nyeregben. Nézőpont kérdése , ne vesszünk el a részletekben mert nem érdemes. Hát igen , lehet inkább hozzámegyen a kávéhoz.
Amikor visszahelyeztem , szerintem túl pisze orromra a látásomat segítő eszközt , akaratlanul is felnevettem azon , ahogy belenézve a tükörbe megpillantottam a kinézetem. Egy krumpli mikulás sapival , gyerekes mintákkal ellátott pizsamában, kócos hajjal és szeplőkkel. Nevettem a saját nyomoromon.
-Komolyan kezdek meghülyülni , és még úgy is nézek ki mint egy elbaszott krampusz - mondtam halál komoly arcal a a tükörképemnek , de amikor láttam, hogy az továbbra is rezzenéstelen ábrázattal mered rám, kinyújtottam rá a nyelvem és sértődötten elfordultam, hogy lekászálódjak az ágyamról.
Már csak pár doboznyit kellett kipakolni az ottani életéből az ittenibe, úgyhogy neki is leselkedtem.
Előkerültek végre a cipőim és egy csomó konyhai eszköz is , szóval máz ezért megérte nem végigolvasni a mai napot is, hanem befelyezni ezt az eléggé régóta halasztgatott melót.
Amikor estefelé végeztem, elégedetten nyugtáztam, hogy ha az égősorok nem lennének felrakva , a házam simán bekerülhetne egy IKEA újságba , mint valami előre berendezett épület.
Farkas éhesen cammogtam ahoz ami a legeslegjobb példa arra,hogy nem a külső, hanem a belső számít. Tehát a hűtő felé csoszogtam, de amikor odaértem csalódottan kezdtem nyitogatni, hátha odateleportál vali kaja, de ez nem történt meg. Szomorúan vettem tudomásul, hogy vagy éhenhalok, vagy el kell indulnom egy boltba harapnivalót nézni magamnak. Határozottan bólintottam majd az előszoba felé masíroztam, azzal a szándékkal, hogy úgy beöltözzek mintha jégkorszak lenne. Félúton a kabátok felé rácsaptam a homlokomra és félig lógó bakancsal futottam vissza, hogy bezárjam a hűtőt, ami a nagy harcikészültség miatt nyitvamaradt.

Namaste🙏🏿🎅🏿a betlehemi csillag lefejelése továbbra is keksz jutalmat von magaután a részemről✨