Várj meg! (LASSAN FRISSÜL)

15

Tegnap miután visszaértem a vizsgálatokról, már csupán a hült helyét találtam a reggeli támadómnak. Nem nagyon hibáztatom érte, elég sokáig tartott az egész herce hurca, mert elkeveredtek a leleteim vagy mi. Mondjuk az is rátett egy lapáttal a késői érkezésünkre, hogy vissza, a szoba felé ballagva kikönyörögtem Loutól egy kávét amikor a büfé mellett elhaladtunk és megéreztem a szamomra boldogsággal azonosítható illataromát.

Másnap a reggelemet megszépítette, hogy Tommo hozott nekem egy ugyanolyan fahéjjal megszórt csodát, mint amilyet tegnap is fogyasztottam. A tenyeremet égette a vékony papírpohárba töltött kesernyés ital, ahogyan mancsaimmal szorongatva bele-bele kortyoltam. Minden alkalommal amikor bele hörpintettem, egy kis időre bepárásodott a szemüvegem lencséje a felfelé áramló forróság miatt. Ezt megelégelve pár pillanatra elszakadtam a koffeinadagomtól és gondosan összehajtva a két szárát leraktam a szekrényre a látásomat segítő tárgyat. Oké ez hazugság, igazából akkora lendülettel dobtam, hogy az ívet nem is figyelve következtettem ki csupán a becsapódás hangjából, hogy valahol a kis komód mögött találkozott a földel. Miután gondolatban hátba veregettem magam amiért sikeresen megcsillogtathattam ma is a célzási tehetségemet mohón ittam bele a fekete folyadékba ezzel elérve, hogy leforrázzam magam. A számat legyezve próbáltam lehűteni a megégetett nyelvemet, de ez esélytelennek tűnt. Ráadásul még úgy is nézhettem ki ez a művelet végzése közben mint egy óvodás.

-Mi a fene... - hallottam meg egy hitetlen suttogást. Egyből a hang irányába kaptam a fejem és esküszöm, már meg sem lepődtem azon, hogy a nutella szín fürtökkel megáldott mosolycsomaggal találtam szemben magam. Ügyetlenül intettem neki fél kézzel. Miért pont ilyenkor megy Aaliyah illegális gyorsulási versenyt rendezni az egy emelettel alattunk lévő kerekesszékes idős urakkal?

-Miért kell neked mindig pedofil bácsikat megszégyenítően kukkolni? - küldtem felé egy vigyort. A fejét csóválva lépett közelebb és mászott fel velem szembe az ágyra.

-Menj a pokolba - helyezkedett el törökülésbe.

-Onnan jöttem - vágram rá szemrebbenés nélkül. Úgy tett mintha nagyon gondolkozna, még a halántékát is megvakarta és úgy válaszolt.

-Áh, az angyalokat kizárják onnan. - méregetet merengve. Aztán pár kérdő tekintettel is megajándékozott. - Amúgy, hol a szemüveged? Ne érts félre, jól áll, hogy nincs rajtad, csak az nem kell neked a látáshoz vagy mi? - húzta ismét mosolyra ajkait.

-Most épp a fiókos szekrény mögött randizik a padlóval hála a dobási teknikámnak. - kockáztattam meg egy újabb kortyot az addigra kihült löttyből. Duzzogva vettem tudomásul, hogy olyan hideg lett mint az anktartiszi jégtáblák egyike ezért inkább lehúztam egyben pillanatok alatt a maradékot. Amikor elemeltem ajkaimtól a papírpoharat, még élveztem az aroma lágy csiklandozását amibe minden alkalommal beleremeg a testem. A kesernyés zamat képes volt elvenni az eszem. Érzem, hogy később ezt a szívem nagyon nem fogja megköszönni. Az ajkaimmal ízlelgetve az utolsó cseppeket, fordultam szemöldökrámcolva az ágyam mellett térdelő Shawn felé. Próbált benyúlni a kis konód mögé, de hiába matatott, nem érte el a kiszemelt tárgyat. Mérlegeltem a helyzetet. Vagy itt ülök és gyönyörködöm a szerencsétlenkedésében ameddig észre nem vesz, vagy felemelem a lusta seggem és segítek neki. Nehéz döntés. Végül a második variációt választottam és nagyot nyújzózva vánszorogtam mellé.

-Ez sehogyan sem jó. Túl nagy a... - nem bírtam ki és felkuncogtam amit egy szemforgatással és egy továbbra is töretlen ezerwattos mosollyal díjazott - a kezem.

-Próbáljuk meg úgy, hogy te megdöntöd, én meg benyúlok mögé és kibányászom a zsákmányt. - dörzsöltem össze a tenyerem. Bólintott malyd felállt és próbálta az úgy látszik jó nehéz szekrényt megbillenteni. Gondolom jó nehéz volt mert úgy állt meg, hogy elzárta előlem minden irányból az utat. Éppen azon voltam, hogy kitaláljak valami új megközelítési módot, mondjuk telekinézis vagy valami amikor türelmetlenül sürgetni kezdett, mivel elvesztette a kis komódon a biztos fogást és csak úgy tudta újra elkapni ha még szélesebb terpeszbe állt. Minden mindegy alapon átmástam a lába alatt és a padlón hasalva nyúltam az áhitott erekjéért. A fenntről érkező kuncogással nem törődve kúsztam közelebb katonákat megszégyenítő ügyességgel, a célpont felé. Az utolsó pillanatban beszerzett horzsolást a felkaromon figyelmen kívül hagyva kaparintottam meg szenvedésünk okát és gurultam át megkönnyebbülve a hátamra.

Azonban felfelé pislogva szembesültem a ténnyel, miszerint Shawn teljesen beletrollkodik az aurámba. Nem is nagyon értem, miért hajolt olyannyira előre, hogy az orrunk majdhogynem frontálisam ütközik. Bandzsítva néztem a nutellaszín mohazöldel átszött pupillájába miközben próbáltam nem belélegezni az illatát. A szemkontaktust tartva egy kicsit eltávolodott, de csak annyira, hogy a kezemből a szemüveget kikapva ismét feltegye rám. Egy ideig még az arcomat fürkészte amit én megelégelve kieszeltem egy tervet. Majdnem szabadjára engedtem egy ördögi kacajt. Kicsit előrébb döntöttem a fejem, amit meglepetésemre viszonzott majd amikor elég közel került, olyannyira, hogy már éreztem a bőréből áradó hőt, hirtelen megnyaltam az orrát. Zavarodottan tápászkodott fel a fejem mellett megtámasztott keze segítségével, miközben én azt hittem szükségem lesz a nővérhívóra, olyan szinten fuldokoltam a nevetéstől. Shawn csak állt felettem (ki tudja, talán nem csak szószerint muhahaha szerk.) és mosolygott a hülyeségemen.

-Hát neked elgurult a gyógyszered... - "bókolt" kedvesen. Oh szegény már ettől így kivan, pedig ez még csak az 5-ös fokozat volt egy 10-es skálán ami a furaságomat méri.

-Erre nincs gyógyszer, de ha lenne sem szedném. - vágtam rá csípőből magabiztosan. - Húzz már fel légyszi, kezd frusztrálni ez a szituáció. - nyújtottam felé a kezem vigyorogva. Amikor megragadta a mancsomat gondolkodás nélkül húztam le a földre aminek következtében pont mellém zakózott. Esélyt sem adva a lehetőségre, hogy feltápászkodjon konkrétan rávetettem magam és őrült módjára kezdtem csikizni. Igen, érett majdem-felnőttek vagyunk.

-Cimbik, ez egyre rosszabb. Legközelebb a takarító raktárában találok rátok egymásra tapadva, vagy mi? - mondta vigyorogva Tommo. Esküszöm, valami érzéke van a megfelelő időzítéshez. Vagyis számára megfelelő. Nekünk nem pont a legkedvezőbb. - Mindegy, csak szólni akartam haver, hogy holnap hazaviheted Aaliyaht karácsonyozni mivel elég stabil az állapota és nagyon jók az eredményei...

Happy new year🎅🏿
Esküszöm ahogyan nő a részek száma, úgy csökken a színvonaluk✨
Bocsánatttttttt
Dobjatok meg egy csillaggal azért, hogy legyen mivel pátyolgatnom a kis lelkem🍅🍅🍅🍅🍅🍅