Várj meg! (LASSAN FRISSÜL)

21

- Boo, NEEE - hangzott az ijedt tiltakozás - bántod a muffinokat! Szálj le rólam, vagy nem állok jót magamért. - fűzte hozzá az inkább tréfásra, mintsem komolyra sikerült fenyegetést a csempén elterült alak. Megmosolyogtatott ahogyan szemléltem, az éppen egymást felsegítő párt, akik szinte imádkozva nyúltak egyszerre az édességes dobozért, azzal a reménnyel, hogy épségben megúszta a tartalma.

Úgy vették maguk elé, ahogyan a kincsesládákat szokták a filmekben. Komolyan már csak az hiányzott, hogy amikor kinyitják, a tartalma megvilágítsa az arcukat és a belőle kiáramló fény betöltse a szoba minden kis zugát világossággal. Szóval akkor, ezek szerint , Harry, keresztezte ujjait és úgy szorított azért, hogy amikor Louis felnyitja a tetejét, minden sütemény sértetlenül heverjen a helyén. Lou halálos precízitással végezte el a műveletet, amit két hatalmas sóhaj követett. Ha nem hajtom le a fejem, simán levitte volna.

Harry gödröcskés mosollyal talált meg smaragd szemeivel. Huhh, mi van itt? Majdnem olyan ilyesztően rikító zöld a két szivárványhártyája, mint amennyire hátborzongatóan szépek a párjának óceánra hajazó lélektükrei. Az élet igazságtala. Mindenkinek olyan szeme van, hogy instant orgazmust lehet tőle kapni és csak engem baszott tarkón az isten egy ilyen sár színű ocsmánysággal, vagy mi? Még a két Mendes is legyőz a Nutella és zöldesbarna árnyalatokkal.

Magas volt. Nagyon magas, de Shawnt még Ő sem tudta lekörözni. Lou úgy mutatott mellette, mintha a plüssmackója lenne. Fekete, szűk farmerba bújtatott lába lattán féltékeny lettem. A két bokacsizmába végződő végtag egyszerűen PER-FECT volt, nekem is ilyen kell. (Ez amúgy a valóságban is így van lol szerk.) Felsőtestét egy babakék póló takarta, aminek mérete kábé megegyezett az orvosomon lógó darabbal. Hmm, akkor meg is van Louis felsőjének eredeti gazdája. Az anyag alól kikandikáló tetkók miatt arra kellett következtetnem, hogy ezek együtt járnak televarratni a bőrüket. Ujján ott pihen a Louiséhot hasonló gyűrű, amit akkor is görcsösen bizergált a hüvelykujjával. A körme ki volt festve, egyből izgatott lettem amikor felismertem, hogy az enyémhez hasonló kékkel van kimázolva és hevesen mutattam fel a saját kacsómat, megmutatva azt. Másik kezét azzal foglalta le, hogy Louis felkarjába mélyesztve levezette a feszültségét. Öhm, oké, hogy izgult, de nem faltam volna fel meg semmi.

Így ránézve azt kellett mondanom, hogy kurva cukik együtt. Louis teljesen magabiztosan állt és várta, hogy mit is szeretne mondani kedvese, aki csak állt és akár csak egy megszeppent őzike mosolygott rám félig eltátott szájjal, mint akinek megakadt a szó a torkán. Elkerekedett pupillákkal meredt a körmeimre, majd aranyosan felsikkantva odarohant, hogy egymás mellé téve egyeztethessük, hogy megegyező-e az árnyalat.

- Úristen, imádom ezt a színt - figyeltem a göndörrel együtt továbbra is a lakkozott felületeket - nagyon jól áll - dícsértem meg az ő munkáját, gondolom magának csinálta, velem egyetemben.

- Köszi, a tiéd is baromi szép - viszonozta a bókot. Egyből elpárolgott a kezdeti feszültsége, így felszabadultabban mutatkozott be. - Amúgy, Harry, Harry Tomlinson Styles. - nyújtotta jobbját egy ugyanannyira szégyellős vigyor kíséretében, amennyire maga a kéz nyújtás volt megfontolt. Boldogságom leolvaszthatatlanul kiült arcomra és úgy ráztam meg a pracliját.

- Flóra, Flóra Schweig. - Úgy fordítottam a még mindig markomban lévő mancsán, hogy a gyűrűje legyen felül. Hmm, igen ez ugyanolyan mint Louisnak. Zavartan pillantottam vissza az arcára - Bocsi, csak muszály volt megnéznem. Valami fantasztikus darab - engedten el végül szorításomból.

- Köszönjük, Boo választotta. - intett az említett személynek, hogy csatlakozzon hozzánk és ne csak külső szemlélőként figyeljen - Sütöttem neked muffint - nézett rám óriási szemekkel - deee, nyugi, Tommo mondta, hogy nem eszel semmi állati cuccot úgyhogy ez ilyen mindenmentes - kuncogta el magát zavartan - ezért nem lett olyan szép.

Eközben a komótosan cammogó Lou is odaért hozzánk és, felém tartva a fobozt, felnyitotta a fedőt. Elképesztően aranyos unikornis témájú sütik voltak benne. Mi az, hogy "nem lett olyan szép"? Én életemben nem tudnék ilyet csinálni.

Amikor már a nyál is teljesen összefutott a számban, csupán a látványtól, megéreztem az illatát. A frissen sült csodák secc-perc alatt megtöltötték a helységet a semmivel össze nem téveszthető aromájukkal. Miután felpillantottam engedélykérően Harry arcára, ő elengedett egy apró bólintast. A karom szinte autómatikusan indult meg a diétámat elbaszó, gondosz kis nyalánkságok felé. A csodás találkozását, a rózsaszín papírba öltöztetett ínyencségnek az ujjaimmal , megszakította a telefonom türelmetlen csengése.

A szemkontaktust tartva a kiszemelt sütivel, nyúltam hátra a készülékért. Rá sem néztem a képernyőre, hogy kit jelez a hívás, úgy nyomtam rá a zöld kis jelzésre és tartottam a fülemhez egyből. Halk levegővételeket hallottam csupán a vonal másik végéröl és mivel nem szóltam bele eddig, a hívó valószínüleg nem is vette észre, hogy már felvettem.

- Halló, tessék. Itt a Vadaskert Gyermeg és Ifjúságpszihiátriai Kórház és Szakambulancia, miben segíthetek? - daráltam le. Louis és Harry úgy döntöttek, hogy ők biza most lebuktatnak és elkezdtek nevetni. Közben a zöldszemű lerakta a rakat édességet mellém az ágyra, hogy annak ne essen semmj baja ameddig ők bírkóznak a nevetőgörcsel. Oké, no para. Improvizáljunk. - Nővért kérek! Az 1991-es és az 19944-es beteg még nem kapta meg a gyógyszerét! - vettem kissé távolabb a fejemtől a telefont, mintha nem a vonalban lévő emberhez beszélnék - Elnézését kérem, miben segíthetek? - tertem vissza, mintha éppen csak le kellett volna rendeznem két beteget a zárdában.

Egy édes kacaj szűrődött ki csupán a készülékből, aminek hallatán én is mosolyra húztam ajkaim. Szemüvegemet feljebb tolva az orromon vártam, hogy az egyre kellemetlenebbé vállt, kínos nevetest megszakítsa tulajdonosa és közölje velem szándékát.

Tekintetem átvándorolt az egész falat beterítő ablakra és nyugodtan szemlélte a szállingózó hópelyhek sokaságának hullását. A havazás magyarázatot adott az egész napos borús időre, amely álmosító hatással bírt minden itteni élőlényre, kivéve rám. Mégis, kissé fáradtan emeltem át másik kezbe a készüléket és cammogtam oda az üveghez. Egészen varázslatos volt, innen fentről nézni, amint a sok fagyott kis csillag lehull a mélybe.

- Flóra... - váltott át Aaliyah hangja kissé szánakozóvá. Ijedten kaptam fel a fejem, mintha csak mellettem állna es látna, mikor, mit és hogyan csinálok. Hezitálva folytatta. -... Ne akadj ki, de mivel ilyen jóban vagy vele, gondoltam szólok, nehogy pofára ess... - Ez már most rosszul kezdődik. Ingerülten próbáltam megfelyteni, mit is akar ezzel mondani nekem a lány.

- Hogyan? - préseltem ki magamból. Hatalmasat fújtattam mellé, akárcsak egy felbőszült bika aki reményvesztve, már a sorsába beletörődve csak azért is megmutatja mindenkinek, mire is képes ő valójában a piros zászló felöklelése érdekében.

- Szerintem... - akadt meg egy pillanatra, de gondolom rájött, hogy most nem vagyok abban a hangulatomban, hogy tovább húzza ezt ezért folytatta - ... szerintem Shawnnak van valakije... - halkult el.

Végülis jogos. Ez az én formám.

SZIJASZTOK🙃
Hát izé, mostmár tudom a felvételi pontjaim
Szóval
Pont elegek ahoz hogy sehova ne vegyenek fel és örökké itt boldogíthassalak titeket ezekkel a kis szennyekkel🌈
Felakasztanám magam azzal a 68 pontommal de még arra sem elég🙆 rip me

Na mindegy, nem sajnáltatom magam tovább 🎅🏿
Foglalkozzunk inkább.... HAROLD buldog 25.-et🦋 (így utólag is)
Olyan hamar felnőnek a kisbabáim😪🆔

Haaa esetleg nem köveznél meg és még tetszett is a rész akkooooor, tudod a dolgod (fejeld meg a csillagocskát, utánna pedig irány kis novellát írni kommentnek mert IMÁDOM*-*)