Várj meg! (LASSAN FRISSÜL)

18

Futok, ahogyan a lábam csak éri a talajt.  A világító feketeségben ,úgy érzem egyhelyben suhanok. Az általam keltett szél belekap a kócos hajamba és megtépázza a szerte ágazó tincseit. Mintha esni kezdene, úgy kezd cuppogni a fekete zokniba bújtatott lábam a padlón. Nedvességcseppek jelentek meg a szemüvegemen ahogyan beléjük száguldottam. Egy vihar. Egy egész égi háború elől próbáltam megszökni, tegyük hozzá nagy elkeseredettségemre, sikertelenül. Az égből hulló cseppecskék már régen utolértek, de valahogy úgy éreztem ez mégsem az a fajta nyári zápor amit az ember vidáman, a kezében egy kakaóval kiül megnézni a teraszról. A folyékony szikrácskák úgy pattogtak a vibráló sötétségben, mintha csak tüzijátékok robbangatgának a tiszta égbolton szilveszter este. Zavartalanul, tudván, hogy most ez az ő idejük és senki nem veheti el tőlük a hatalmat. Egoista kis parázsdarabkák voltak ezek, de mégis csak az előszelei annak ami hirnökéül küldte őket.

Aztán egyszer csak nem volt tovább, úgy ért utol az ébredés mintha a hideg víz alól rántanának ki a gerincemnél fogva. Brrr, tisztára mint egy ice bucket challenge. Először azt hittem még mindig álmodom, úgy pislogtam a kórházi szoba sötétségébe. Miután realizáltam, hol is vagyok, hatalmas sóhajtást követően, nagyot puffanva dőltem vissza a párnám bemélyedésébe, amiből akkor kelhettem fel, amikor felriadtam. Nyalábos levegővételekkel megrakodva, komótosan gondolkodtam a semmin.

Aztán hirtelen a vér is megfagyott bennem. Valaki más is lélegzett rajtam kívül ebben a kis fertőtlenítőtől bűzlő szobában. Monoton szuszogását valahonnan az ablak melletti fotel felől hallottam. Aaliyah a családjával van, szóval ő nem lehet. Más meg mi az istenért lenne itt ilyenkor?Oké, nyugi. Végülis ez csak nem lehet valami démon vagy hasonló, ugye?

- Izé, ha  a lelkem kell akkor tudnod kell, nem adom könnyen... - kockáztattam meg intézni pár szót a "szobatársamhoz". Valószínüleg felkeltettem a nem kívánatos személyt, mert egy aprányit élesebben szívta be a levegőt, az után pedig helyeszkedett az ülőalkalmatosság anyagán.

-Flóra, ébren vagy? - hallottam meg egy rekedt, álmos suttogast. Oh, de milyen ismerős is volt ez! Meglepődöttségemtől meg sem tudtam nyikkanni. Elég volt azt feldolgoznom, hogy mégsem egy szellem pályázik az életemre, erre, hogy reagáljak? Féltem, hogyha nem válaszolok elég gyorsan, azt hiszi alszom és visszafekszik. Ráerőszakoltam akaratomat a hangszálaimra és végre kinyögtem az első dolgot amit csak tudtam.

- Shawn, te mégis mit keresel itt? - suttogtam vissza. Valóban vártam erre egy magyarázatot, de ha rákapcsolnának most egy hazugság vizsgálóra és megkerdeznék, hogy "örülök-e ennen az idiótá... akarom mondani, jó barátomnak"  és nemlegesen felelnék egyertelműen kezdene csipogni a masina, jelezvén a ferdítésemet.

A kanapé anyagának surlódáshoz közel álló hangja előzte meg a pár puha lépést amivel az ágyam mellett termett. Csupán annyi fény volt, amennyi a hatalmas ablakon keresztül betáncolt a kis helységbe, ezért nagyrészt az álmosító homály uralkodott. A körvonalait viszonylag még meg is tudtam határozni, ezert kikövetkeztettem a szemmeresztgetés után, hogy beletúrt a hajába. Aztán egy óriási ásítást követően lehuppant mellém az ágyra és úgy fordult felém.

- Mondtam, hogy ma még beszélünk. - beszélt továbbra is halkan, annak ellenére, hogy senkit nem tudtunk volna felébreszteni. Ertetlenül ráncoltam a szemöldököm. Hosszas hallgatásomat Ő is észrevette ezért annak érdekében, hogy megértsem hozzáfűzött egy további magyarázatot. - tudod, írtam üzenetben.

A felismerés megmosolyogtatott. Azt hittem az ominózus üzenet arra vonatkozik, hogy esetleg este felhív, hogy ne érezzem magam olyan ritka nagy darab antiszoc szarnak, hogy ha nincs szobatársam akkor konkrétan csak Louissal komunikálok. Meg a kedves ápolónővel, el is felejtettem már, utánna kellene erdeklődnöm, hogy mi van Alice-al.

- Azt hittem, hogy felhívsz vagy hasonló, nem gondoltam, hogy eljössz még este. - vallottam be öszinten. Végülis, eddig velem volt és boldogította a fejemet. Simán meg is unhatott volna, vagy akármi és örülhetne, hogy végre elmenekülhet előlem.

Megint elkezdett helyeszkedni. Hallottam ahogyan koppan a padlón a két cipője, ahogyan lerúgja magáról, majd lassú megfontolt mozdulatokkal mellém mászott és oldalra feküdt, fejét a kézfején megtámasztva. Remélem már kényelembe helyezte magát, mert a takarómból biztos, hogy nem adok.

- Mondtam már, nem vagyok annyira a híve az elektronikus komunikációnak - érvelt, szerinte teljesen jogosan. Aham, ez eddig tiszta, de na mit mondott a szüleinek így karácsony előtt? Csak úgy beugrott megnézni a lányt akivel amúgy egész nap bamdázott, de ez nem számít.  - De most minden okés? Jól vagy?

Meglepett a hirtelem téma váltás. Megijedtem. Mi van ha Shawn látta amikor rosszul, nagyon rosszul, voltam? Féltem. Mi van ha ezek után megundorodik tőlem és többé nem akar majd velem találkozni? Imadkoztam azért, hogy csak Lou beszámolójának legyen fültanúja és nem látta az ominózus esetem.

- Louis elmesélte...? - kérdetem meg egy nagyot nyelve. Naívan remenykedtem benne, hogy csak ennyiről lesz szó. Na igen, mondtam már, hogy túl sokszor engedem meg magamnak a reménykedés luxusában való lubickolást és mindig pofáraesés lesz a vége? Nagyot fújtatott és úgy gondolkodott a megfelelő kifejezésén godnolatainak. Végül egy kicsit közelebb araszolva, a szabad kezével elkezdte birizgálni a hajam és úgy kezdett bele.

- Élesben láttam amikor eltoltak kerekesszékkel egy horrorfilbe illő külsővel a szobádba. Vörös cseppek vezettek egészen az ajtóig úgyhogy rohant is a recepciónál álló hölgy, hogy felmossa az utadat mutató pontocskákat. Nem engedtek be, ott álltam az ajtónál és nem mehettem be, érted Flóra? Láttam ahogy bevisznek és nem engedtek be hozzád, pedig tudtam, hogy szarul vagy. - bökte meg az orrom hegyét és állt meg a beszédben egy pillanatra - Aztán kinyílt az ajtó és ott feküdtél. Loui az ágyad mellett ült és teljesen össze volt törve. Azt hittem, hogy az orvosokat ez nem viseli meg ennyire, de ezek szerint tévedtem. - most a fülemet bökte meg - És meg csak bámultalak és egyszerűen le akartam csutakolni az arcodat. Konkrétan elvettem egy ápolónőtől a törlőkendőt és amikor Loui vézett és felállt csak odamentem és letöröltelek. Borzalmas volt. - itt az arcomhoz érintette mutatóujját.

Rossz volt hallani, hogy szegény mindennek a szemtanúja volt. Viszont valahol belül mégis egy kellemes melegség fogott el. Ha ő szedte le rólam azt a trutyit, akkor tőle kaptam a homlok puszit. Gondolom. Oké, inkább csak remélem.

- Sajnálom, hogy látnod kelett. - fordítottam a plafon felé a fejemet. Erősen összeszorítottam a szemem, olyannyira, hogy megjelentek a kis táncoló pontocskák is.

- Hát te tényleg beteg vagy - vágta rá hüledezve Shawn - Aggódtam érted te hülye, nehogy már bocsánatot kérj azért amiért rosszul lettél.- hallottam ki a hangjából a mosolyt. Viszont mielőtt le reagálhattam volna, a feminista énemnek hala, hogy hülyének nevezett, fogta és hintett  egy puszit a homlokomra. Oké úgy érzem ebből szokást kellene csinálnunk. Már ez a védjegye, egy homlok puszi. - aludjunk inkább, Tündérke, mert reggel nem fogunk bírni felkelni.

Ez után úgy karolt át mintha az a világ egyik legtermészetesebb dolga lenne és tényleg felkészült az alvásra. Oké, mi az isten? Óvatosan elkezdtem énis helyeszkedni, annak érdekében, hogy megtaláljam a tökéletes fekvő pózt amikor figyelmes lettem az egyenletes szuszogásra, közvetlenül a fülem mellől. Ez most komolyan ennyi idő alatt elaludt? Hogyaaaaan?

Addig mergelődtem magamban ameddig engem is elnyomott az álom. Furcsa mód, most nem féltem az előzőleg átélt illúziótól. Volt aki megvédjen a sötét gondolatok szörnyű erejétől.

Namasteeee🙏🏿
Most csak azért mert tanulnom kellett vola de na ez lett belőle😂🙆🏿‍♀️ neh kövezzezek meg✨
Csillám veletek🍅🎅🏿💕

Ui. Aki harry fan az figyeljen mert megtaláltam a harry emojit🕴🏻🕴🏻🕴🏻🕴🏻
LÁTJÁTOK, HOGY LEBEG? Ez harry a sing of the times-ból obviously.
Oké nem untatlak titeket tovább💙💚