Várj meg! (LASSAN FRISSÜL)

20

- ÉLŐFLÓRAAA - visszhangzott a folyosókon egyre jobban elhalva ez az ismerős hangon történő felkiáltás. Hmmm.  Úgy látszik, hogy Dr. Zsomlinzson engem keres valamiért. Na, én meg Őt, szóval fasza lenne összeegyeztetni egy találkát. Már ha nem is az elkövetkező beszélgetés eredeti tárgya miatt, de ezt a becenevet így is számon kell kernem rajta. Élő Flóra. Most komolyan, mint egy Actimel reklám.

Óvatosan indultam neki a hosszú folyosókon való cikázásnak, ugyanis nagy figyelmet kellett fordítanom arra a napi koffein adagomra, amit a kedves ápolónő, Alice, ajándékozott nekem, akivel legelőször találkoztam ebben a borzalmasan szúrós szagú gyógyintézetben. Jó volt találkozni vele, kedves volt, hogy érdeklődött felőlem, csak egyszerűen nem fért a fejembe, hogy már négy napja itt raboskodom és mégis, összesen csak kétszer láttam. Állítása szerint mindig ő küldött nekem kávét, hol Louissal, hol a "délceg fiatalemberel aki folyton nállam van". Biztosan elfoglalt, hajtogatja a gézlapokat meg számolja az elhasznált papírpoharakat a büféből, vagy valami hasonló. Most is éppen az egyik asztalnál üldögél. Nem olvas újságot, nem csinál semmit, csak ül. Fura egy egyed, de egész aranyos.

Az egyik fal végéhez érve befordulva a sarkon ráláttam az ajtóm előtt dühöngő orvosomra. Fehér köpenye alól egy Pink Floyd-os póló látszódott ki, ami bőven nem az ő merete volt. Hogy lehet kábé öt számmal nagyobb felsőben lenni? Konkrétan olyan volt a kivágása a nyakáná, mint amilyen dekolrázzsal rendelkező dekoratív lányok képeinek hada van a közösségi oldalakon. Csak öt centivel voltam alacsonyabb, de így, a fehér köpenyével, ezzel a pólóval, és a szűk, fekete, szakadt farmerjával egyszerűen úgy nézett ki mint egy törpe. Egy törpe aki egyenesen vérszemet kapott amikor meglátta, hogy éppen őt sasolom biztos távolságból. A kezében lévő mappával erősen csapkodva és a kezeivel hadonászva közelített meg.

Felvettem egy kissebb terpeszt, hogy stabilabban álljak és ki tudjam védeni az esetleges támadásokat. Teljes készenlétben vártam Louis dühkitörését, felkeszülve a legrosszabbra. Egyszerűen szar volt, nem is csináltam tudtommal semmit, mégis kellemetlenül éreztem magam. Amikor már csak pár lépés volt köztünk még a szememet is becsuktam. De a várt kiabálás helyett konkrétan leterített a lábamról, akkora hévvel ölelt meg. Ilyedten kapaszkodtam meg a vállaiban, azzal az elérhetetlen ábránddal, hogy ezzel elkerülhetem a becsapódást. Na igen, tévedtem. Szerintem itt raknak valamit a vízbe, vagy a passzátszél tehet róla, de folyton esek, kelek mint egy szerencsétlen rongybaba. Jobbik esetben egyedül zúgok a földre, rosszabbikban magammal rántok mást is a mélybe. Louisnál az utóbbi eset állt fennt. A lehető legnőiesebben vágódtam le a csempére egy olyan bukfencet követően, amit még egy igazi bukfenc-mester is megirigyelne. Mivel én tovább "gurultam", két méterre feküdtünk egymástól Louival, teljesen kiterülve.

Talán túlságosan is hasonlítottunk két, éppen boncolásra előkészített békára, mert egy sikolyt hallatva rohant oda hozzánk kábé az összes ápolónő. Az összes akit érdekelt, hogy mi történt velünk. Az összes aki a folyosón volt. Oké, csak egy jött oda, az is brutál lassan tipegett a magassarkújában, de legalább megnézte, hogy élünk e, vagy hívnia kell a hullaszállítókat. Miután meggyőződött arról, hogy megmaradunk és nem ma visz el minket a kaszás, ebédszünetre hivatkozva otthagyott minket, akik még mindig a csempén elterülve fetrengtünk.

- Börzdéjboj, úgy érzem lebénultam. Veled mi a helyzet? - fordítottam felé a fejem visszatartott vigyorral. Ő már félig feltápászkodott és a bal karján megtámaszkodva dörzsölte a hátát a jobbjával, mintha komoly fájdalmai lennének. Még rá is játszott egy kicsit, olyan drámai hattyú halála feelingel megtöltve a levegőt.

- Nállam is ez a tünet jelentkezett, szóval feltételesen diagnosztizálom mindkettőnknél a gerinc súlyos megrongálódását. - ült meg végleg a helyén, törökülésben. Én is, nagy nehézségek áran, de feltoránztam magam valami hasonló pózba és úgy mosolygogtam rá.

- Értem, akkor ez a halál második jele. - bólintottam komolyan. Erre csak egy vidám, mégis értetlenkedő grimaszt kaptam. Szavak nélkül üzent Lou, hogy magyarázzam el. - A gerincünk gallyravágása a második jele a halálnak - ismételtem magam - mivel az első jele maga a lét, az, hogy élünk. - vonogattan a vállam. Egy poén csak akkor jó, ha nem kell elmagyarázni.

Louis még pár pillanatig mosolygott, ameddig megértette a kissé betegre sikerült humoromnak köszönhető megnyilvánulásom, majd egy-kettőre leolvadt arcáról az összes olyan mimika aminek hála rá lehetett volna aggatni a "vidám" jelzőt. Ohh neeeee, mit vétettem?

- Flóra, kellene dumálnunk valamiről. - mondta kicsit frusztráltan. Bólintottam megadóan, hogy felőlem oké a dolog és végre álló helyzetbe kecmeregtem.

Miután bementünk a és leültünk az ágyra, Louis rendezgetni kezdte a papírjait és másfajta sorrendbe tette őket. Leellenőrizte utoljára is, hogy helyesen következnek egymás után a nyomtatványok és miután erről megbizonyosodott lehelyezte őket elénk a takaróra.

A legfelső lap tetején ott virított csupa nagy betűvel az alábbi kifejezés:

KADMIUMMÉRGEZÉS

Ahogy tovább és tovább olvastam a sorokat azon kaptam magam, hogy teljesen kitúrtam Louist és mohón elemzem a tintával alkotott betűket. Annyira belelendültem, hogy amikor az utolsó lappal is végeztem, ami a kezelési lehetőségekről szólt, már nyúltam is a következőért, de elfogytak a leletek. Kitágult pupillával bámultam a levegőbe markoló kezemre ami bele akart kapaszkodni, akármibe ami csak egy kis reményt is adhat. Sikertelenül. A felmérsek alapján amióta itt vagyok folyamatosan romlik az állapotom. Akármikor elkezdődhet a súlyos szövődmények kialakulása és akkor majd járhatok kemóra és siránkozhatok majd, hogy jajj nincs hajam.

Túl sok gyakorlatom volt már az ilyesfajta nyomtatványok elemzésében anyu miatt. Amikor bejártunk hozzá, és jött a doki a leletekkel akkor mindig én olvastam fel neki. Pontosan tudtam, hogy mi és hol helyezkedik el ezeken és milyen szövegkörnyezetbe tunkolják bele, hogy kevésbé tűnjön olyan súlyosnak. Aucs, amiről nem tudunk, az nem fáj. Bár ne beszélném ezeknek a leleteknek a nyelvét. Bár ne érteném, hogy minél több bennük a felesleges locsogás, annál komolyabbak.

Könnyes szemekkel, vállvonogatva fordultam a mellettem ülő, szipogó orvosomhoz. Végülis, ha már az dokim is sír azt lehet rossz előjelnek venni, nem? Most kellene jönnie azzal a kamu szöveggel, hogy "mindent megteszünk, hogy újra egészséges legyél". De nem mondta.

Ekkor jöttem rá, hogy ő mindig az igazat fogja a szemem közé mondani, akkor is ha fáj. De azt is tudtam, hogy végig velem lesz és számíthatok majd rá. Olyan Ő mintha a bátyám lenne, akire sosem vágytam, mégis lett.

Minden mindegy alapon közelebb kúszta  hozzá és megöleltem, hogy enyhítsek mindkettőnk kétségbeesésén. Kellett egy biztos pont. Valami, amibe bele tudunk kapaszkodni, hogy normálisan végig tudjuk gondolni az egészet. De nem itt és nem most.

- Mikor jön Harry? - kérdeztem rekedten, a vállába dünnyögve. Ő szorosan tartott és úgy simogatta a hátam, az elterelés érdekében. Pár pillanat múlva a két vállamnál fogva eltolt magától és úgy nézett a ,sárhoz legjobban hasonlító, szemeimbe. Halvány mosonyt eröltetett magára és úgy válaszolt.

- Már az ajtó előtt vár harminc perce arra, hogy befelyezzük és megismerhessen. Kitett magáért, nem gondoltam volna, hogy ennyire türelmes lesz. - próbálta elterelni a figyelmem a beszélgetés eredeti tárgyáról.

- Hívd már be szegényt, a végén megunja és nem is akar majd találkozni. - vigyorodtam el halványan.  Louis értve a szóból feltápáskodott és odacammogott a hatalmaa ajtóhoz. Habozás nélkül kinyitotta mire félre kellett pattannia, nehogy rá essen a küszöbön át bezuhanó alak. Röhögve kapott utánná, de az magával rántotta és így már ketten nevettek fetrengve a földön. Mondom, hogy van valami a vízben, hogy mindenki elesik folyton.

Hát visszatértem🙆🏿‍♀️
Bocsánat drágák, de majdnem meghaltam még így az utolsó héten az első félévben😂💕 deeee mostmár megpróbálom gyakrabban hozni a részeket🤫 ne kövezzetek meg✨de ilyeneket dobálhattok✨✨😂😂💕💕 meg a kommenteket is szííííívesen várom💃💃💃💃