| v ~ szemszöge |
Minden egyes perc elteltével csak álmosabbnak éreztem magam. Elveszett az egész napos energiám, helyette maradt a feszültség és a gátlások, meg persze az idegőrlő gondolataim.
Úgy éreztem most van igazán szükségem a friss levegőre, ami való igaz, kitisztítja a fejemet. Éjszaka pedig nincs szebb a lenyűgöző égboltnál.
Így hát kimentem az erkélyre.A szemeim rögtön a csillagokat keresgélték, amiket szerencsére hamar fel is fedeztek. Ragyogtak.
Ámulva, szinte transzba esve figyeltem a csillogást. Eufórikus állapotba kerültem általuk.
Egy új érzés kerít hatalmába amikor rájuk nézek. Néha úgy érzem egyetlen reményem van, mégpedig az, hogy ők ott vannak fent.
Vajon tud, majd ilyen érzést kiváltani belőlem egy ember is?Lassacskán abbahagytam a csillagokon folytatott elmélkedést és elnéztem egyenesen előre. Talán keresni akartam valamit, ami újra visszahoz a normális életbe. Mindenféle misztikum és sejtelmesség alól mentessé tesz.
A mi tömbházunkkal szemben volt egy ugyanolyan épület, szinte ikrek voltak. Azt kezdtem el nézni.
Egy helyen volt csak fény, ott is aprócska. A kinti lámpa volt felkapcsolva, ami számomra meglepő tény lett, ugyanis szinte senkinek sincs kint világítása.
A nálam pár évvel fiatalabb fiú látványa, viszont elfeledtette velem az eddigi gondolataim.
Nem volt a ház olyan messze, ahhoz, hogy ne lássam a fiút sírni.Egy idő után rájöttem, ő nem csak sírt, keservesen zokogott.
| - - - - - - - - - - - |
Halihó,
íme, az újabb Vkook szerzeményem.
amíg nem fejezem be az aszexuális fiú c. könyvem, csak ennyit osztok meg veletek!legalább megtudom, hogy tetszik-e nektek, egyáltalán érdemes-e folytatnom.
köszönöm, ha velem tartasz az újabb könyvemnél is !
YOU ARE READING
ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴀᴢ ᴇʀᴋᴇʟʏ
RomanceKim Taehyungot nem érdekelte senki önmagán kívül, addig a pillanatig, amíg Jeon Jungkookot meg nem látja zokogni az esti órákban. Olyan fájdalmas zokogást még életében nem hallott. " - Csillagom - suttogom közelhajolva hozzá. - Miért hívsz így...