ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴀᴢ ᴇʀᴋᴇʟʏ

| vízből | 4 |

Hétvége lett, amit annyira vártam már. Reméltem, hogy a teljes napomat ki tudom használni, különböző dolgokat akartam csinálni, tevékenykednem kellett. Elűzni a gondolataimat, amik szokásosan egy emberre összpontosultak a fejemben.
Szerencsémre legalább a fiú arca kirajzolódott túlságosan is tökéletesen, így már élethűen láttam magam előtt.

Délelőtt Jimin elhívott reggelizni. Kissé elromlott a kedvem, mert mostanában nem szeretek annyi időt vele tölteni. Úgy viselkedem, mint egy gyerek, de egyszerűen csak nem érzem már olyan jól magamat vele, mint egy hónappal korábban. Nem tudom mi változott, vagy mi nem, de ez már nem egy erős barátság.
Belül mégis tudom, hogy a legnagyobb problémám az a titokzatos fiú miatt van. Úgy érzem Jimin nem értené meh a helyzetet.

* * * * *

— Mesélj csak Tae — csapja le magát elém Jimin, majd karba teszi kezeit, mint egy sértődött gyerek.

— Nem tudok mit.

— Igen? Biztos vagy ebben? — támaszkodik rá immáron az asztalra, és jelenleg fogalmam sincs arról, hogy mi jár a fejében. Kezdem megbánni ezt a reggelit.
— Miért vagy ilyen?

— Milyen? — kérdezek vissza és kezdem egyre kellemetlenül érezni magamat.

— Furcsa.

— Nem vagyok furcsa — vonok vállat óvatosan — csak mostanában feszültebb vagyok az isko-

— Ne. Ne folytasd Taehyung. Nagyon jól tudom mikor hazudsz. És most pont azt akartad tenni — rázza meg a fejét rosszallóan — mond el mi a gondod és segítek.

— Én nem... — nem tudtam befejezni a mondatot. Képtelen voltam őszinte lenni. Jimin nem értene meg engem. Legalábbis én így érzek.

   Csak lehajtottam a fejemet. Nem akartam válaszolni, belül forrt bennem a düh. Borzasztóan éreztem magamat, hiszen Jimin a legjobb barátom, és való igaz, nem tagadhatom a gyors változást.
   Szörnyű belegondolni is mennyire tönkretett pár látkép, egy idegen emberről. Nem hittem volna, hogy ennyire érzékeny vagyok, vagy leszek, mégis megtörtént. Mégis csak Ő van rám ilyen hatással, senki más nem érdekel jelenleg annyira, mint az a fiú.
   Tudni akarom a nevét. Tudnom kell a nevét.

— Sajnálom Jimin — nézek fel a gondolataim elborzasztó, és elvont világából, de nem látom a szőke fürtökkel rendelkező barátom. Úgy hiszem megérdemelten, amiért itthagyott. Nem foglalkoztam vele, és ide is úgy jöttem el, hogy semmi kedvem nem volt vele beszélni. Idő kell ennek a barátságnak.

   Ahhoz hogy megnyugodjak, meg kell oldanom a problémáimat, amik nem is az enyémek. Akkor leszek boldog, ha látom azt a fiút őszinén mosolyogni, és nem szeretem, ha sír. Olyankor úgy érzem, mintha már megszokta volna a fájdalmat, mintha szenvedne, de észre sem venné már. Ösztönösen sír. Soha nem hallottam ilyen keservesen senkit.

—Fáj a szívem miattad — motyogom, majd felállok az asztaltól.

* * * * *

   Újra az erkély varázslatos nyugalmát élveztem. A csillagok és a friss levegő. Erre volt ma leginkább szükségem.
   Pár nappal ezelőtt a teljes figyelmemet elvették volna a csillagok (amik ma nem is ragyogtak fent az égen) hiszen gyönyörűek és mindig ott voltak nekem, egy apró reménysugárnak. Most viszont éber tekintettel nézem a túloldalt, ahol az én csillagom valóját kerestem.

   Órákig vártam, szinte felemésztett a tudat, hogy ma nem tekinthetem meg a csodás fiút, akibe az összes reményemet beleöltem.
Aztán hajnalban kijött az erkélyre.

Sírt. Több percen keresztül. Idáig láttam milyen fehér lett a bőre. Eleve világos tónusú lehet, de látszik az embereken, ha elsápadnak.
Másodpercek kérdése volt, aztán elájult. Egyszerűen csak eldőlt, magatehetetlen volt, nekem pedig ezerrel vert a szívem a látványa végett. Egyedül feküdt a kicsi erkélyen, és apró testét figyelve rájöttem, hogy ő nem csak mentálisan nincs rendben, lehetséges hogy keveset eszik, vagy szinte semmit. Nagyon vékonykának láttam, túlságosan is.

Az eső pedig egyre jobban támadta meg a fiú testét, és egyre vizesebb volt. Pofonként ért a felismerés, hogy jelenleg csak én tudok neki segíteni.

Azonnal futni kezdtem kifelé a házából, hátha tudok szólni valakinek, aki ismeri, mert az aggodalom érzetét most semmi sem tudta volna elvenni, még a csillagok sem, amiket már nem is láttam oly fényesnek, mint korábban.

| - - - - - - - - - - - |

Halihó,

(Ui.; a csillagokat képletesen ertem, nem mindig pont azt jelentik, amire ti gondolhattok :D )

Na végre hoztam részt, mostanában nem megy az írás, így nem tudom mikor fogok részt írni.

Nagyon szeretlek titeket, de most valahogy nem megy ez nekem:/

Köszönöm, ha továbbra is mellettem álltok.

||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
( legalább egy jó hír van, megyek a y Berlini Day6 koncertre ^.^ valaki még megy? az írjon nyugodtan. ❤️)