Mrs. Mendes története

Huszonegyedik rész

Dec.27. péntek folytatás
Bementem az ajtón, de amit bent láttam...
Na, de ne gondoljatok semmi írtó romantikusra! Nincsen gyertya fényes vacsora vagy fura romantikus aláfestő zene esetleg rózsaszirmok végig szórva a szobában. Csak fel van díszítve karácsonyosra. A szobájuk sarkában áll egy kis feldíszített műfenyő, a konyhában az asztal meg volt terítve és a közepén ott hevert egy kész pizza ami még gőzölgött és még két tányér. Az egyik tányéron egy kis becsomagolt dobozkát véltem felfedezni. Először azt hittem, hogy mi csak letesszük a cuccom és elmegyünk valahova sétálni és csak Latyák találkozik a barátnőjével és már mindjárt itt is lesznek. De nem. Bence letette a táskámat az ágy mellé és behúzott a konyhába. Úriemberként kihúzta nekem a széket amire én leültem és be is tolt. Leült velem szemben még mindig ugyan olyan nagy mosollyal.
-Bontsd ki!-mutatott a dobozra.
-Várj!-felpattantam és kimentem a táskámhoz nem törődve Bence értetlen arcával. Kivettem belőle az ajándékát és visszasiettem. Letettem a tányérjára és leültem.
-Akkor most már bonthatjuk!-mondtam mosolyogva. Megfogtam a dobozt és letéptem róla a csomagolást. Egy ékszer lehet benne az már biztos. Kinyitottam a dobozt és megláttam egy szivecskés nyakláncot. Felpillantottam és láttam, hogy Bence is örül a sapkának amit vettem neki. Ezt onnan tudom, hogy már a fején volt amikor felnéztem.
-Köszi.. a nyakláncot! Ez... nagyon szép!-hebegtem zavartan, mire Bence odajött mögém és feltette a nyakláncot rám.-Na hogy áll?
-Tökéletesen! És nekem a sapi amin rajta van a szerelmem?
-Nagyon jól! És az igazi ananász hol van? Vagy most forgatják benne a Spongyabobot?
-Nem, itt van.-felállt és odahozta a szerelmét.-Tádá! Üdvözöld Ananászt!
-Örülök, hogy megismerhetlek!-de eddig bírtuk. Elnevettük magunkat.
-Oké. Inkább együnk, mert már farkas éhes vagyok!-jelentettem be
-Rendben.-megfogta a pizza szeletelőt és vágott nekem egy szeletet meg saját magának egyet. És már el is kezdtünk enni.
-És holnap mivel léptek fel?-kérdeztem két falat között.
-Majd meglátod vagy hallod. De annyit mondok, hogy lesz egy duettes is.
-És azt megmondod kivel fogtok énekelni?
-Nem. De Latyák is fog énekelni.
-Oké. De mit énekeltek duettben? Vagy szólóban? Mondd el az egyiket kérlek!-és boci szemek.
-Aaaahj, jó. Szólóban Hello lányok, duettben Petőfi Sándor egy picit átírva.
-Hogy van átírva?
-Egy részletet mondok csak. Kipkop ki kopog, biztos nem a Lil g
Ne irogass minden percben nem kell ez a hiszti
Nekem a biznisz neked a dizni
Nem kell az alapod, mert tudok gitározni Hola, hola ez a tv szia anya!... És tovább nem mondom.
-Uuuuh, ez nagyon jó! Amúgy hol van Alex?
-A USNK-el próbál. Megakarod nézni? Szerintem beengednek minket. Most már színpadon próbálnak a beállításokkal. Na, menjünk?
-Majd, ha megettük a szeletünket.
-Rendben.-gyorsan elfogyasztottuk a többit pedig beraktuk a hűtőbe.
-Mehetünk!-és már indultunk is. Természetesen beengedtek, mert hát ott volt Bence, aki versenyző. Leültünk az első sorba és figyeltük.
-Sose voltam józan adtam a bulinak
Lángolt utánam az egész város, a tetejéről néztem, hogy ez de csodás most. Volt, hogy azt se tudtam kibeszélt hozzám, mit akar, hagyjon már... Széééééét csaptam magamat!-rappelték a fiúk. Nekem rögtön megtetszett és ütemre ugráltam a széken. Bence mosolyogva nézett engem amitől egy picit zavarba jöttem, de folytattam az ugrálást. Mikor vége lett a számnak én állva tapsoltam nem törődve azzal, hogy ez csak egy próba. A fiúk rögtön odakapták a fejüket és rám mosolyogtam miközben odajött hozzánk Alex. Buzással lepacsizott engem meg megölelt. Ezt nem hiszem! Megölelt ByeAlex! Bár lehet, hogy még fogok vele párszor találkozni, de akkor is! Megráztam a fejem és csatlakoztam a fiúk beszélgetéséhez.
-Amúgy Szofi szép a nyakláncod! Illik hozzád! És Bence jól áll ez a sapi! Egymásnak vettétek, igaz?-mi csak bólintottunk-Gondoltam. Úgy érzem már most eléggé ismeritek egymást. És beszéltél arról, hogy kivel duetteztek?-fordult Bencéhez aki nemlegesen megrázta a fejét.-Miért nem? Elmondhatod neki nyugodtan!-közölte kedvesen
-Oké. NEMAZALÁNY-al alias Fannival duettezünk holnap.
-Oooh! Annyira nem ismerem, de a Petőfit hallottam már.
-Jó. Na, akkor szerintem mi megyünk is oké?-nézett Bence Alexra majd rám.
-Rendben. Sziasztok! Érezzétek jól magatokat! Ja és, ha látjátok Latyákot mondjátok már meg neki, hogy beszélni akarok majd vele. Itt leszek vagy a próba teremben.-mondta és már vissza is ment a fiúkhoz. Mi pedig elindultunk valahova. Úgy terveztük, hogy sétálgatunk egy kicsit csak a sok rajongó ezt nem hagyta. Persze sétáltunk, de út közben kb. négy nagyobb lány csoport akart fotózkodni Bencével. Engem persze csak pár irigykedő és mérges pillantásokkal jutalmaztak meg. Mikor Buzás végzett elhatároztuk, hogy elmegyünk egy nyugis helyre és beszélgetünk. Elindultunk tehát egy park felé ahova csak az öregek szoktak járni. Helyet foglaltunk egy padon és csak néztük egymást eleinte, de utána mindketten zavartan elkaptuk a fejünket és inkább mésfelé néztünk. Észrevettem, hogy egy picit messzebb van egy tó így hát megfogtam Bence karját és elkezdtem húzni.
-De szép hely!-állapítottam meg rögtön
-Nem olyan szép, mint te! Vagyis... nem olyan szép, mint a szemed... a hajad... aaajh.-dadogott zavartan Bence. Ránéztem és megláttam, hogy ő is engem néz és kezd közelebb hajolni. Mikor észbe kaptam már csak pár centi volt köztünk és...

Itt az új rész remélem tetszik, ha igen vote-oljatok!❤