𝗖𝗦𝗔𝗞 𝗔𝗭 𝗘𝗡𝗬𝗘𝗠 𝗩𝗔𝗚𝗬 | nalu

1 rész - Haza felé

*Lucy szemszöge*

Közömbös nap, mint mindig.. Natsuval küldetésen vagyunk bár most Happy nem tartott velünk, helyette Wendy-vel és exceedjével; Carlaval maradt a céhben.

A küldetésben amit vállaltunk az áll, hogy nehány szörnyet kell elűznünk egy Zárdo nevű faluból. Natsu, mint amilyen kompetitív idióta is ő, versenyt rendezett, hogy ki tud több szörnyet megölni és én hülye meg belementem. Aztán, hogy ne legyen csak úgy a semmiért az egész, tét is volt: aki nyer kérhet 1 dolgot amit teljesítenie kell a másiknak, viszont pénzt nem kérhet, se több "kivánságot" se.

Eddig minden simán ment, mert úgy néz ki, hogy döntetlen az állás. Persze tudtam, hogy Natsu visszfogja magát, jól esett, mert ez azt jelenti, hogy gondol rám.

"Hmm.. Azt hiszem az összes kipurcant" - néz körbe Natsu.

Bológatok - "Nekem is úgy tűnik.." - néztem körbe én is.

"Na? Mennyit szedtél le?" - kérdezte buzgón a sárkányölő.

"Ha jól számoltam, 47-et.. Na és te?" - kicsit féltem a válaszától, mert tudtam, hogy ő fog nyerni és ez is azt mutatja hogy én mennyire gyenge vagyok hozzá képest..

"Én 51-et" - megvillantotta boldog mosolyát, de azután az átvaltott perverz mosollyá -
"Hmmm" -gondolkozott el - "Mit is kérjek tőled..." - ekkor szünetet tartott és hirtelen ravasz vigyorral elkezdett közeledni felém -
"Megis van.. Hazáig a hátadon kell cipelned és mesternek kell hívnod 1 hétig!"

"Ne már! Dehát Magnólia innen 5km-re van! Ha a hátamon cipelnélek, akkor besötétedne mire hazaérünk és búcsút mondhatok a lábamnak!" - siránkoztam.

"Ne légy már ennyire nyávogós! Belementél a fogadásba és kezet is ráztunk. Na kapj fel a hátadra és induljunk már el!" - mondta és azzal ugrott is már rám.

"Várj, én-!" - nem tudtam befejezni a mondatot, mert már rám is ugrott és rögtön összeroskadtak alatta a lábaim. -
"-  nem bírlak el.. már mindegy.."

"Nem is vagyok annyira nehéz.. azért te se lehetsz ilyen gyenge!" - mondja kissé szúrósan Natsu. Kicsit fájt a kijelentése..

"Azért te se lehetsz ilyen gyenge...". Igaza van.
Tényleg borzasztóan gyenge vagyok. Ekkor könnyek lepték be a szememet, de rögtön elfordultam Natsutól és gyorsan letöröltem őket..

"A-akkor mondj valami mást. Valami olyat amit a gyengék is megtudnak csinálni.." - emeltem ki a gyenge szót kissé jobban. 'Jézusom de szánalmas vagyok'

"Jajj ne hogy már ezen megsértődj.. Akkor mi lenne ha meghívnál kajálni?" - kérdezte Natsu kissé aggódóan, mintha tudná, hogy nekem rosszul esett a kijelentése..

"Oké..." - kínos csöndben elindultunk tovább. Én elmerültem a gondolataimban, hogy addig Natsu mit csinált ötletem sincs.

Teljesen máshol járt az eszem. Azon gondolkoztam, hogy én mit is érzek Natsu iránt. Mostanában többször is felmerült a kérdés. Őszintén már én sem tudom. Mármint szeretem őt, de csak barátként nem? Jobban szeretem őt bárki másnál, viszont olyan szerelmet sose éreztem iránta. De mégis néha azon kapom magam, hogy rajta gondolkozok és közben akaratlanul is mosolygok. Fájdalmasan facsarult bele a szívem, ahogy eszembe jutott, hogy akármennyire is gyerekes gondolat, de én túl gyenge vagyok hozzá képest. Jobbat érdemel nálam, ő olya-