Love in the Castle

Gólyahír?

Britney

A vacsorához egy méz színű egyszerű maxiruhát választottam. Nem figyeltem, hogy ki van lent, egyszerűen csak leültem enni, de arra sem figyeltem, hogy mit eszek. Csak halványan emlékszem, hogy a kaja valami sült hús volt. Nem voltam sem anorexiás, sem bulimiás, nem volt testképzavarom, de elment az étvágyam, és csak minimális mennyiségű kaját juttattam be a szervezetembe. Mellesleg, ami jobban lekötötte a figyelmem, az Samuel volt, és az elkövetkező beszélgetésem vele. Fejben réges-régen összeszedtem, hogy mit szerettem volna megosztani vele, azt viszont egyáltalán nem tudtam, hogy ő mit fog szólni az egészhez.

Amint az emberek elkezdtek szállingózni, én is elhagytam az étkezőt. Egyenesen a szobámba mentem. Végignéztem, hogy hol lenne a legjobb beszélgetni, és idegesen pakolgattam, bár nem nagyon találtam olyat, ami nem a helyén volt, a szobákat kiválóan rendben tartották a szobalányok. Úgy döntöttem, hogy a fotelekhez ülünk majd le. A kis asztalra egyébként is bekészítettem egy kanna teát, és két csészét, persze sejtettem, hogy nem fogunk inni belőle, egyszerűen csak formalitás volt. Kinyitottam az ablakom, hogy egy kis tavaszi levegő bejöhessen a lenge függönyökön keresztül.

Nem sokkal ezek után kopogtattak. Gyorsan becsuktam az ablakot, és az ajtóhoz léptem. Mély lélegzetet vettem, és kinyitottam.

- Szia - Samuel mosolyogva figyelt. Óvatos mosolyra húztam a szám, és elléptem az útból.

- Foglalj helyet, kérlek. - A fotelek felé intettem. Ő beült a külsőbe, így én vele szemben, a fürdőszobámhoz közelebbi ülőalkalmatosságon foglaltam helyet.

Szótlanul figyeltük egymást, ő nem beszélt, és én sem. Tudtam jól, hogy nekem kell elkezdenem beszélni, de nem volt erőm hozzá.

- Nos...

- Én... - egyszerre szólaltunk meg, de mindketten abbahagytuk, hogy ne vágjunk bele a másik szavába. - Kérhetem, hogy tegeződjünk?

- Azt hittem, már tegeződünk. - Úgy mosolygott rám, mint egy komplett idiótára, és mivel amúgy is úgy éreztem magam, ez cseppet sem segített a helyzetemen.

- Igazad van.

Megint ránk telepedett a csend, Samuel engem nézett, de én nem tudtam ránézni. Amennyire elterveztem előre, most annyira nem találtam a szavakat. Óvatosan végigmértem Samuelt. Egy sötétkék farmert, és egy annál még sötétebb galléros, rövid ujjú pamut póló volt rajta, amire a Grippenwaldok címere volt rányomtatva. Nem volt egy bő anyag, szerintem szándékosan nem, az sem segített rajta, hogy alul betűrte a nadrágjába. A váll- és mellizma kidomborodott a szövet alól.

Nagyot sóhajtottam, majd úgy döntöttem, belevágok.

- Azért hívtalak ide, hogy elmondjak pár dolgot az utazással kapcsolatban, még mielőtt elindulnánk. Először is, kérlek mond el nekem, hogy hova megyünk és azt is, hogy kivel beszéltél róla eddig. Másodjára, én ismerkedni akarok, beszélgetni. Szeretném, ha megértenéd, hogy nekem ez egy nehéz szituáció, és amióta nem csak az én, hanem a te és Logan életéről is szó van, szeretném, ha megfontoltan dönthetnék, és szerintem ez nektek is a javatokra válna.

- Egyet értek veled. Én sem akarok szar életet élni. - Nehezen álltam meg, hogy ne forgassam meg a szemem, őszintén szólva kicsit sem erre a reakcióra számítottam, tekintve, hogy azzal kezdtem, hogy részleteket akarok, és ebből továbbra sem akartam engedni.

- Akkor elmondod, hogy mit terveztél? Mert nem szeretnék még egy olyan nyaralást, mint amilyen Logannel volt.

- Miért mit csinált az a szemét? - Meglepően mérges lett, ami engem is meglepett, tekintve, hogy nem tűnt annak a mérges típusnak. Amióta itt tartózkodott, úgy tűnt, mintha füvet szívna, amitől teljesen be volt lassulva.