Love in the Castle

Utazás

Dorothea

- Thea, nyugi! - Daniel lehúzódott az út szélére, és elakadásjelzővel megállt az autópályán a leállósávban, ahogy meglátta, a könnyeket a szememben.

- Reggel még azt hittem terhes vagyok. Az a vacak teszt is azt mutatta, hogy várandós vagyok! - Sírva borultam a férjem karjaiba, aki reflexből az ölébe ültetett, és simogatni kezdte a hátam. Belefúrtam az arcom a vállába. El akartam tűnni a föld felszínéről. Kutyául éreztem magam.

- Szívem, nyugi. Semmi baj, hazamegyünk, és csinálunk egy babát - próbált felvidítani. Könnyek közt vergődve felnevettem, de több fájdalom volt benne, mint vidámság. - Doroty, kicsim, nyugodj meg! - vigasztalt Daniel.

- Csak azt sajnálom, hogy beleéltem magam. Már neveken kattogott az agyam.

- Tudom, nekem is. De ne sírj, jó?

- Jó.

Kopogtattak az autó ablakán, mire felkaptam a fejem. A biztonsági főnök állt felettünk, és érdeklődve figyelt. Intettem neki, hogy menjen el, mire bólintott, és elindult a kocsi hátulja felé.

- Van egy ötletem. - Daniel elhajolt mellettem, nyomkodott valamit az kijelzőn, aztán a képernyőn megjelent egy kimenő hívás.

- Üdvözlöm, ön Michaela Burgess képviselő asszonyt hívta, Jennifer vagyok, a titkárnője, miben segíthetek?

- Daniel van Handerson vagyok. A képviselő asszonnyal szeretnék beszélni.

- Hogyne, őfelsége, azonnal kapcsolom.

Megszólalt a hívásvárakoztató zene, mire értetlenül néztem Danielre.

- Mit csinálsz?

- Majd meglátod, ülj vissza, induljunk el.

Úgy tettem, ahogy kérte, bemásztam az ülésembe, és bekötöttem magam, ő pedig elindult.

- Tessék, Michaela Burgess.

- Üdvözlöm Képviselő Asszony, Daniel van Handerson vagyok. A holnapi ülésről lenne szó. A királyi párnak egyéb okok miatt nem biztosított a megjelenése. - Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, mert nem tudtam mire megy ki a játék.

- Sehogy sem megoldható?

- De, videóhívásban részt tudunk venni, ha az megfelel, azonban a személyes jelenlétünk megoldhatatlan.

- Értettem. Akkor a megbeszélt időpontban felveszem Önökkel a kapcsolatot.

- Köszönöm, Michaela.

Daniel kinyomta a hívást.

- Mit csinálsz? - kérdeztem meghökkenve.

- Elmegyünk.

- Jó, de hova?

- Oda, ahol senki sem talál meg minket.

Bólintottam, aztán Daniel megint nyomkodni kezdte a képernyőt. Egy francia férfi vette fel a telefont.

- Bonjour monsieur, Daniel van Handerson vagyok, Elaredenből. Sajnálom, de a találkozóját a királynővel el kell halasztani, egy igen fontos dolog jött közbe.

- Valóban? - A francia külügyminiszter rémálmaim embere volt. Akaratos volt, és nem volt alkalmas tárgyalásra, a lehető legkevesebbszer akartam vele találkozni.

- Igen.

- Ne haragudjon, de én a királynővel egyeztettem az időpontom, neki megfelelt.

- Igent, tudom, de közbejött egy halaszthatatlan dolog. Mit szólna, ha jövő héten, ugyanebben az időpontban találkoznának?