Love in the Castle

Randik

Britney

Logan. Logan Meribelle. Két napon keresztül próbáltam megemészteni, hogy nagy valószínűséggel ehhez a sráchoz kell hozzámennem. Többször átrágtam magam a témán, mégis mindig oda lyukadtam ki, hogy az egytelen esélyem, hogy ne döntsem le a dinasztiám, az az, ha hozzámegyek Loganhez, és bár nem voltam megelégedve a tudattal el kellett fogadnom. Igaza volt Samuelnek abban, hogy a kettőnk közt létrejövő kapcsolat, helytelen lenne. Pontosan ez elől menekült az anyám, mert megzsarolták azzal, hogy hűtlen.

Így tehát, nehézkesen ugyan, de beletörődtem abba, hogy túl kell élnem egy olyan férfi oldalán, akit nem szeretek. Össze kell vele házasodnom, de arra nem kötelez senki, hogy éljek vele boldogan. A szemem elé tárult ahogy a nagy, és puccos esküvőmön végig vonulok a padsorokon Logan mellé, miközben a tömegben valahol ott lesz Samuel. Hozzámegyek Loganhez, aztán soha többet nem válunk el.

És ekkor találtam egy kiskaput. Felpattantam, és szélsebesen futottam anya dolgozószobája felé. Charlotte valamit akart nekem mondani, de nem érdekelt, ha anyámnál maga az Angol Királynő van teadélutánon, akkor is megmondom neki, hogy van kiút a helyzetből.

- Anya! Bocs, hogy megzavarom a párzási időszakotok – Végig néztem a szüleimen. Apának kócosan lógott a haja, anyán meg elkenődött a smink - de van egy ötletem.

- Mi az Britt? - kérdezte anya. A szemében remény csillant.

- Mi lenne, ha két héten belül hozzámennék Loganhez?

- Egy esküvő nagyon nagy meló. És nem igazán értem, hogy ez hogyan oldaná meg a problémánk.

- De Priscilla megoldja az esküvőt. Meg aztán nem is kell akkorának lennie, úgyse lesz tartós.

- Mire gondolsz Britney? – Anya előre dőlt a fotelben.

- Arra, hogy hozzámegyek, aztán egy hónapon belül, nagyjából, elválnánk. Tiszta sor. Együtt vagyunk, de nem bírtunk ki egy tartós kapcsolatot. Összeházasodtunk, hozzámentem, de aztán elváltunk. Ennyi. Az egyesség arról szólt, hogy hozzá kell mennem. Arról nem volt szó, hogy vele is kell maradjak.

- Nem rossz ötlet, Britney, de szerintem nem ez lesz a megoldás. Még egy kicsit húznunk kell az időt, amíg a jogászok találnak valamit. De ha tényleg semmi, akkor jöhet a B-terv. B, mint Britney. – Apa mosolyogva nézett.

- Mondjuk én még mindig többre jutottam, mint ti - vigyorodtam el.

- Britney! – Anya felnevetett, miközben kicsit el is vörösödött.

- Jó, hagylak titeket - mondtam, majd kimentem az ajtón.

👑👑👑

A szívbaj kerülgetett, de komolyan. Reggel nyolc volt. Reggeli nyolc óra. Kicsit tömörebben marha korán, de úgy tényleg. Idegesen nyomtam ki az ébresztőt. Logannek ez jót tesz? Elhatároztam, hogy első dolgom lesz neki megmondani, hogy engem tíz óra előtt felejtsen el. Ha már hozzá kényszerülök menni, akkor játsszon az én szabályaim szerint. Ennek az az egyszerű oka volt, hogy kora reggel megveszek. Egyszerűen utálok, utálok és utálok korán felkelni.

Szóval ez az egész úgy kezdődött, hogy Logan Meribelle kitalálta, hogy mivel minden kiiktatódott az életünkből – és itt a minden alatt érteni a következő dolgokat, illetve személyt kellett: veszekedés, rohanás, Samuel - menjünk el egy randira. Mindezt reggel kilenckor.

A kilenccel már kevésbé volt bajom, csakhogy ahhoz, hogy én kilencre díszegyenruhában legyek, ahhoz nekem egy órával korábban fel kellett kelnem. Sajnos még nem találtak fel egy olyan szerkezetet, ami felöltöztet két perc alatt, mert akkor elég lenne nyolc ötvenkor kelnem, de így, hogy nincs, muszáj voltam lényegesen korábban kelni.