Love in the Castle

Fordulatok

Dorothea

A bevásárlóközpontban megálltam a női egészségügyi polc előtt, minden szükséges kellék rajta volt, természetesen a tamponoktól a betéteken keresztül minden. Levettem három, különböző márkájú terhességi tesztet, biztosra akartam menni, és ahhoz, hogy teljesen biztos legyek, kellett a megerősítés. Nem tudtam mihez kezdek, ha a tesztek pozitívak lesznek, de az ultrahangon továbbra sem látszódik a baba, mert nem hittem, hogy hormontúltengésem van. A tesztek közül egy olyat, amilyet a múltkor használtam, és két másik, eléggé megbízhatót vettem le.

Az emberek felismerését sosem fogom tudni elkerülni, ha bárki meglátott, tudta, hogy én én vagyok. Ez főleg azért volt szívás, mert amikor a pénztáros felismert majdnem elsikította magát, és ahogy Daniel is megjelent, már komoly gondok voltak. El-elakadó lélegzettel húzta le a cuccok vonalkódját, miközben én idegesen vártam, hogy felkaphassam a teszteket. Tisztában voltam vele, hogy előbb vagy utóbb úgy is kiderül, de azért szerettem volna, ha inkább utóbb, mint előbb.

A bolt után egyenesen haza mentünk, vagyis a nyaralóba. Ott aztán megpróbálkoztam az egyikkel. Már nem fűztem hozzá semmilyen reményeket. Szándékosan másik gyártmánnyal próbálkoztam, ez kiírta az eredményt, nem csíkok jelentek meg. Daniel a kád szélén ült, én a vécén, miközben a teszt eredményre vártunk.

- Öhm, Daniel?

- Na?

- Szerinted, ha két, teljesen más gyártójú teszt is pozitívat mutat, akkor az nem az ultrahang hibája, hogy nem látszott a magzat?

- Én már semmit sem tudok. - Megrázta a fejét, de közben halvány mosolyra húzta a száját. - Akkor ez azt jelenti, hogy állapotos vagy?

- Nekem úgy tűnik.

- Csodálatos. - Vigyorogva magához húzott, majd megcsókolt. Mélyen beszívtam a pólójának az illatát. Jellegzetes Daniel-illata volt, amivel nem tudtam betelni.

Az örömünk most sokkal visszafogottabb volt, mert még mindig voltak kétségeink a várandósság kapcsán. Tisztában voltam vele, hogy addig, ameddig nem látom egyértelműen a babát, addig nem fogok tudni hinni senkinek, és semminek.

A szobánkban már minden el volt készítve az üléshez. Az ágy széléhez egy asztalt húzott Daniel, amin mindenféle papír volt, meg egy laptop. Bejelentkeztünk a hívásba, és elénk tárult a képviselők rengetege.

- Folyó hónap harmadik ülését ezennel megkezdem - monda a Michaela Burgess, és ezzel el is kezdődött a gyűlés.

Három órán keresztül arról beszéltünk, hogy a nyári tervekről beszéltünk, és hogy ki mit akar véghez vinni a szezonban. Túl sok hozzászólni valóm nem akadt, csak megosztottam a részleteket Britenyvel kapcsolatban, vagyis annyit mondtam, hogy hamarosan esküvő lesz, azt nem tettem hozzá, hogy a vőlegény kiléte viszont még ismeretlen.

A tagjaim majdnem begémberedtek, de néha kimentem, ahogy Daniel is, és ritkán ugyan, de voltak szünetek. A végén hatalmasat nyújtóztam, miután letettük a hívást.

- Várandós vagy - fordult felém Daniel miután letettük.

- Bizony, terhes vagyok. - Átkaroltam a nyakát, és szemtelenül vigyorogva a szemébe néztem. - Ügyes vagy.

- Tudom. - Átkarolt a derekamnál, az ölébe ültetett. Beletúrtam a szőke hajába, lassan és lágyan csókolózni kezdtünk.

Tizennyolc évvel ezelőtt halál félelem fogott volna el, hogy baja esik a babának, és elvetélek, ha Daniellel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Most sztoikus nyugalom telepedett rám, tudtam, hogy csak óvatosabbnak kell lennünk, és kevésbé hevesnek, ami ugyan csak nehezen, de kivitelezhető dolog volt. Csak Danielt érzékeltem a környezetemből, minden mást kizártam, de nem igen volt mit, mivel ketten voltunk az üres házban. Vigyorogva húztam bele egy újabb csókba.