Love in the Castle

Már megint... szervezkedünk

Dorothea

Nos, valójában két embert hívtam. Hayle-t és Danielt. Ha szarban voltam, akkor rájuk mindig is számíthattam, és ha az egyikőjük nem volt, akkor ott volt a másik. Plusz a helyzethez az is hozzátartozott, hogy iszonyat nagy szarban voltam, éppen ezért több szem többet lát alapon, több agy többet tudott.

Miután szinte egyszerre megérkeztek, sietve leültek a fotelbe. Láttam Danielen, hogy zavart, amit nem csodáltam, hiszen ő sejthette, hogy mi a helyzet. Hayle csak szimplán értetlen volt, hiszen lemaradt az egész Meribelle-mizériáról. Felsóhajtottam, és odaültem melléjük.

- Most vagy valami baszott nagy hülyeséget, vagy valami teljesen ésszerű dolgot csináltam - kezdtem bele.

- Hallgatlak. – Hayle hátradőlt, és a reakciójából éreztem, hogy előbbi történt.

- Megegyeztem Meribelle-lel, hogy Loganhez megy hozzá Britney, és eltüntetem a palotából Grippenwaldékat. Cserébe nem adják ki a kapcsolatom Thomassal, új köntösben.

- És te erre...

- Igent mondtam. Nem tudtam mit csináljak, ha nemet mondok, akkor, ahogy belőlük kitelik, azonnal szaladnak a nyomdába, és eladják a sztorit. Azt mondjuk nem értem, hogy Thomas miért akar közutálat tárgya lenni, de ha neki ez kényelmes, csak tessék. Csak ugye ezzel az a baj, hogy könnyen azzá válhatok én is.

- Hát, igazad van. Kibaszott nagy szarban vagy.

- Szerinted nem bántam meg eléggé? - tettem teátrális mozdulatot az ég felé. - Basszus! Igen, szerettem, igen, jártam vele, de az tizennyolc, sőt tizenkilenc évvel ezelőtt volt! A kurva életbe, hogy itt mindig mindennek tönkre kell mennie!

Dühösen az asztalomra csaptam. A nehéz, fém tárgyak egy pillanatra a levegőbe repültek, a képek pedig csörömpölve estek az asztalra. Egy percig elszórakoztam, mire felállítottam őket, aztán hirtelen ötlettől vezérelve, belerúgtam az asztal lábába, minek következtében a képek újra feldőltek.

- Thea, javasolnám, hogy ne tegyél több kárt a képkében, csak akkor, ha akarsz venni új képkereteket. Plusz véleményem szerint neked sem tesz jót, ha fájdalmat okozol.

- Daniel, ezzel most nem segítesz - néztem rá ingerülten.

- Mit vársz? Mit csináljak? Csak annyit tudok, hogy el kell hallgattatni Meribelle-t.

- Hozok puskát, Chrisnél talán van egy vagy kettő. Mikor kezdjük az akciót? – Hayle úgy pattant fel a fotelből, mintha egész életében arra készült volna. Azon sem lepődtem volna meg, ha öt perccel később visszatért volna teljes harci díszben, terepmintás ruhában, és szemceruzával húzott vonalakkal az arcán.

- Jézusom! Nem ölünk meg senkit. – Gondoltam jobb, ha leállítom még mielőtt tényleg megtenné. Az a baj, hogy ki is néztem belőle. Egy igazi vadóc volt, de pont ezért szerettem annyira. - Abban viszont igazad van, hogy muszáj őket ellehetetleníteni. Ha mondjuk valami súlyos adósságot vetnénk ki rájuk, amit biztos, hogy nem tudnának kifizetni, és nagylelkűen kisegítenénk őket, ha bontjuk az alkut. Persze valahogy ki kellene kerülni az egészet, hogy ne tudják, hogy tőlünk van. Egyébként bármilyen ötletet várok, nem érdekel, hogy mennyire tisztességtelen. Ha ők piszkosan játszanak, akkor én is.

- Mégis milyen adósságra gondoltál?

- Nem tudom. Valami olyasmire, amin nagyot bukhatnak - válaszoltam. – Befektethetnének mondjuk valami tőzsdei részvénybe, amit úgy ahogy van, bebuknak.

- Hogyan oldjuk azt meg? – Daniel kétkedve figyelt.

- Nem tudom, csak egy ötlet volt. Fogalmam sincsen, hogy ilyen szituációban mit kell csinálni. Ritkán zsarolnak meg.