Gyerekjáték [VKook/TaeKook] -Befejezett-

16. fejezet

Taehyung POV
"- Taehyung, merre vagy? Ne fuss el, te kis görcs! Úgyis megtalállak, és akkor nagyon-nagyon rosszul jársz."

-NE! - riadok fel álmomból, és talán egy perc is eltelik, mire a szívem lenyugszik, és sírásom is alábbhagy. Mozgolódást látok az ágyam végében, és én szinte visítva, rettegve húzom össze magamat, mire rájövök, hogy a tegnap kapott kutyusom próbál felugorni az ágyra, de apró termete miatt nem sikerül neki. Az este folyamán Yeontánnak elnevezett kis dög mindenáron fel akar mellém kecmeregni, én pedig sóhajtva, remegő kezekkel emelem fel, és rakom le az ágyra, de azonnal az ölembe nyúlik el, és mellkasomra fekve kezd neki szuszogni. Kisállatom lassú légzésére koncentrálok, így teljesen lenyugszom én is. Csak egy álom. Egy rossz álom.
- Mikor fog ez abbamaradni? Hm, Yeontan? - vakarom meg buksiját, ő pedig csak jobban bújik hozzám.
Telefonomon megnézve az időt látom, hogy az ébresztőm előtt két percel jár az óra, szóval akarva, vagy akaratlanul, de felkelek a kutyát a takarómra fektetve, és nekiállok a készülődésnek.
- Tannie, nem bepisilni, mire hazaérek, vagy ha mégis kell, ott a pelenka - mutatok a sarokba, ahol valóban le van terítve az anyag. Észrevételeim szerint Jiminnek tegnap még arra is volt ideje, hogy kisállat dolgokat bevásároljon, hisz tegnap estig nemhogy kutyakaja, de kutyapelenka se volt a lakásban. - Vagy ha nem sikerül arra...legalább ne az ágyba csináld a dolgod - legyintek, majd egy kobaksimogatás után magára hagyom újdonsült kutyulimat.
Viszont a napomra rányomta a bélyegét a nem éppen kedves álmom, így később nyűglődve indulok el a megbeszélt randimra is fél ötkor. Hyerin ma beteg volt, ahogy sok más gyerek is, hisz valami vírus terjeng most a levegőben, de így nem láttam ma Jungkookot. Nem, mintha azt várnám minden nap, hogy mikor viszi vagy hozza a lányát...
- Taehyungah, minden rendben? Olyan szomorú vagy egész nap - kérdez rá Jimin noona, mikor a gyerekek az udvaron rohangásznak, vagy épp Euntakkal énekelnek és ugrabugrálnak.
- Persze, csak nem aludtam valami jól. Tegnap egy ismerősömtől kaptam egy kutyát, és még szoknia kell a helyet - mosolygok rá a nőre, ő pedig azonnal faggatni kezd, hogy milyen is pontosan az én kis háziállatom. Valamilyen szinten igazam volt, hisz Yeontan az első éjszakát nehezen viselte, mocorgott, nyüszögött, volt, amikor ugatott is, én pedig sokszor nem tudtam, mit kezdjek vele.
- Nyissuk ki az ajtókat, fél három van - pillant az órájára az idősebb asszony, én pedig bólintva egyet felállok, és a nagy kupac kulcsot a markomba fogva állok neki a feladatnak, hogy a hamarosan érkező szülők bejuthassanak és megtaláljanak minket.

Mosolyogva integetek Taeyongnak, aki a mai napot zárja, mint utolsó gyerek a csoportból, és egy fáradt sóhaj hagyja el ajkaim, és vállaimat is leeresztem. Ma kivételesen nehéz volt a gyerekek között lennem. Az iskolában csak gondoltam egyet, és ilyenkor vagy két napra kiírattam magam, de most már nem tehetem ezt, hisz felnőtt férfi vagyok, rendes állással, nem pedig egy diák.
- Menj csak haza Tae, mi Jimin unnieval elrendezzük a csoportot - simogatja meg együttérzően a vállam Euntak, én pedig egy köszönöm elmormolása után el is hagyom a csoportot.
"Mi lenne, ha lemondanám a találkát? Áh, nem tehetem, hisz megígértem Chanyeolnak. Maximum előbb jövök el a vártnál." Gondolatban szépen megbeszélem magammal, hogy hogyan is állok a dologgal kapcsolatban, így ezzel az eredménnyel a fejemben célzom meg a már előre megbeszélt sütizőt.
Chanyeol a fal mellet, az egyik asztalnál ül, és a telefonját nyomkodja, így azt se veszi észre, amikor belépek a helyiségbe, és meghajolva köszönök az épp előttem elmenő pincérlánynak.
- Szia - ülök le vele szembe, ő pedig felpillant a készülékből és szemei azonnal csillogni kezdenek, amint felfogja a tényt, hogy én merészkedtem leülni hozzá az asztalhoz.
- Örülök, hogy itt vagy - vigyorog rám Yeol, és alsó ajkába harap, én inkább csak egy zavart mosolyt küldök az idősebb felé, és a menülapot kezdem olvasgatni. Viszont Chanyeol megköszörüli a torkát, így én érdeklődve felpillantok rá. - Már rendeltem sütit, remélem nem gond.
Csak egy meglepett "oh" szalad ki számból, és amikor épp kérdezném meg tőle, hogy mit rendelt, abban a pillanatban raknak le elém egy tálon egy nagy szelet eperkrémmel töltött tortaszeletet, nekem pedig ettől összefut a nyál a számban.
- Honnan tudtad, hogy az epres süti a kedvencem? - emelem fel azonnal a villát, és megkóstolom a jól kinéző süteményt. - És az íze is...!
- Megérzés - von vállat, és egy apró mosollyal kezd neki ő is az evésnek.
Ezzel teljesen feldobta az amúgy kukába illő napomat, amiért hálás vagyok neki. Pár sorban elmondjuk a napunkat egymásnak, eközben italokat is kértünk ki, így a süti mellett azokat is szürcsöljük. - És, mesélsz magadról talán egy picit?
- Talán - kuncogok halványan, és miután lenyelem a falatot, érdeklődve nézek rá. - Mit szeretnél tudni rólam?
-Mindent.
- Ennyire nem vagyok érdekes - nevetek fel jóízűen. - Kim Taehyung a nevem, huszo...
- Nem azok a tények érdekelnek, amiket már tudok - nevet ő is, és lábával viccelődve belerúg az enyémbe, mire én vigyorogva rázom meg fejemet.
- Van egy kutyám, a neve Yeontan, fiú, és egy kis törpespicc. (szerk. megj.: Yeontan pontosan egy Pomerániai Törpespicc, de ugye mivel itt egy utcán talált kutya, nem hiszem, hogy ennél több tény kell ide xd) Van két öcsém, ők a szüleimmel élnek Geochangban. A munkám pedig, mint ahogy tegnap is említettem, óvóbácsi vagyok - mesélem el az alapdolgokat, amiket úgy érzem, Chanyeol tudtára adhatok.
- Akkor te vagy a nagytesó - nevet fel jóízűen. - Én egyke vagyok, és anyukámmal élek. Egy ideig mi is laktunk Geochangban. Amúgy alapjában véve a világot járom, fotózgatok, eladom a képeimet, ilyesmik.
- Megkérdezhetem, mi törtémt apukáddal? - nyelem le az utolsó falatot is, és ujjaimat az asztalon összekulcsolom, kérdésem mellett még megköszönve a finom édességet, és a shake-emet kezdem elfogyasztani.
- Hát, ez egy elég necces történet, és nem éppen kellemes - húzza el a száját fájdalmasan.
- Nem muszáj válaszolnod, nem erőltetem! - tágulnk ki szemeim, hisz nem akarom, hogy Chanyeol azt higyje, erőszakos vagyok.
- Tudom, Taehyung, ne aggódj - neveti ki hirtelen rémületem, amin muszáj szintén mosolyognom. - Ismered a Z középiskolát?
- Geochangban? - bólintása után válaszolok. - Igen, oda jártam, egészen tizenhárom éves koromig.
- Apám ott tanított - rázza meg a fejét. Meg se kell kérdeznem, Chanyeol már válaszol is fel nem tett kérdésemre, de a szavaktól, amik elhagyják ajkait, azonnal bennem reked a levegő. - Testnevelés tanár volt, egészen tíz évvel ezelőttig.
- M-miért?
Hiába reménykedem, pontosan azokat a szavakat mondja, amelyet egyáltalán nem akarok hallani.
- Szexuálisan zaklatta a diákjait, közülük négyet pedig meg is erőszakolt.
Fülem sípolni kezd, kezeim és lábaim megremegnek, és a levegőt is kapkodni kezdem, miközben szemeimet könnyek lepik el.
Ezért váltotta ki belőlem Chanyeol az első találkozásunkkor azt a félelemérzetet, emiatt remegtem mély hangjától, ami túlontúl is ismerős volt, és ezért nem tudtam elengedni magamat mellette, mégha csak tudat alatt is.
El kell mennem innen.
- Taehyung, mindem rendben? - fogja meg egyik kezemet a göndör, de én elrántom előle végtagomat.
- N-nekem muszáj mennem. Köszönöm a ma délutánt - pattanok fel zaklatottan, és indulnék is kifele a friss levegőre, hisz tüdőm szinte sikít az oxigénért, de Chanyeol elkapja a csuklómat, és zavart tekintettel néz rám
- Ne menj! Ennyire felzaklatott az egész? Ígérem, többet nem hozom fel, csak maradj!
- Mennem kell... - nyögöm mostmár kétségbeesetten és fájdalmasan. - Chanyeol, ez fáj! Nagyon szorítod a csuklóm!
- Én rontottam el valamit? - hajkurássza tovább a saját mondókáját, le se ejtve, hogy őt kérlelem, engedjen utamra. Hihetetlen, hogy egy pillanat alatt az eddig rosszul indult napom ellenére Chanyeol egy ideig-óráig felvidított, de ez a jókedv is ilyen hamar elszállt, és egy mégrosszabb szituációba csöppentem, ami miatt lassan úgy érzem, az ájulás kerülget.
- Engedj el...
- Nem érted, hogy el akar menni?
A harmadik személy hangjára felkapom fejemet, és hagyom kicsordulni az első könnyemet, főleg, amikor Jungkook kicsavarja Chanyeol hatalmas mancsai közül az én kezemet, ezzel szabaddá téve engem, ők viszont mérgesen, szinte már birtoklón farkasszemezni kezdenek, és tudom jól, mindez rám irányul.