Gyerekjáték [VKook/TaeKook] -Befejezett-

18. fejezet

Jungkook POV
Mikor elválnak ajkaink, ki se merem nyitni a szememet, ugyanis félek Taehyung reakciójától. Épp egy szörnyű emléke miatt van padlón, és nem olyan biztos, hogy egy csókkal javítanék helyzetén.
- H-hyung? - nyitom ki résnyire egyik szememet, így szembe találom magamat Tae vörös arcával és csillogó szemeivel. - Ne haragudj, én csak...!
Valamit motyog, de nem értem, hogy mit, így közelebb hajolok hozzá, viszont arra nem számítok, hogy ő egy félénk puszit nyom ajkaimra.
- Azt mondtam, nem haragszom. Viszont elmehetnék a mosdóba?
Azonnal elengedem az idősebb arcát, és felpattanok, viszont térdemet útközben beverem az asztalba, emiatt pedig ráülök karfára, miközben fájdalmas arccal masszírozom a lüktető pontot.
- Minden rendben? - lép felém egyet Taehyung, de én csak legyintve igazítom el, hogy hol találja a mellékhelyiséget.

Taehyung POV
Szinte berohanok a fürdőbe, és alaposan becsukom magam mögött az ajtót, majd miután megbizonyosodom, hogy Kook nem kívánkozik utánam jönni, a kézmosóhoz lépek, és a hideg vizet megengedve párszor megmosom arcomat.
Jungkook tényleg megcsókolt!
Szívem majd' kirobban a mellkasomból, és ajkaimra is egy zavart mosoly bújja meg magát, ahogy belegondolok, hogy a férfi, aki a megismerkedésünk óta fura érzéseket kelt bennem, tényleg megcsókolt.
Ezek szerint érez irántam valamit? És én mit érzek? Tudnám viszonozni?
Megrázom fejemet. Már hogy ne tudnám? Egy mosolyától pocsolyává tudnék olvadni, és csak a jelenlététől felrobban a szívem, és melegség járja át testem, legfőképp mellkasom.
- Taehyung, minden rendben? - kopog be Jungkook, én meg nagyot ugrok hangjára.
- P-persze, megyek már - dörzsölöm még meg egyszer az arcomat, majd egy mély levegő után óvatosan kinyitom a fürdőajtót. Jungkook már nincs itt, de amikor belépek a nappaliba, ő egy halvány mosollyal az arcán ül a kanapén, és gondolom rám vár. Leülök mellé, és minden erőmet bevetem, hogy ne hajtsam le fejemet zavaromban.
- Szerintem most ezt meg kéne beszélnünk - néz szemembe, én pedig csak bólintok, mert a hangomban egyáltalán nem vagyok biztos. Megbánta vajon? Zavarja a tény, hogy engen, egy férfit csókolt meg? Mi van, ha meggondolta magát, és csak szórakozik velem?
- Bármilyen negatív gondolatod van, felejtsd el - nevet, és egyik kezét bátorítóan a hozzá közelebb eső combomra csúsztatja. - Az arcodra van írva minden gondolatod.
- Ez érdekes, mások szerint elég nehéz kitalálni, hogy épp mire gondolok - fonom össze mellkasom előtt karjaimat, és ajkaimat egy apró mosolyra húzom. Jungkook viszonozza mosolyomat, majd egy pillanat alatt elkomolyodik.
- Nem azt mondom, hogy jó ötlet volt ez, de ne gondolj rosszra! - védekezik azonnal, mikor kissé felháborodva nyitom ki számat. - Kedvellek. Nem szórakoznék ilyen dolgokkal.
Tüdömbe reked a levegő, ahogy kiejti a "kedvellek" szót. Sejtettem, hogy nem viccelt az előbb a csókkal, hisz éreztem, de ahogy az előbb kezdte a mondandóját, kissé elbizonytalanodtam.
- Nem lesz belőle gond, hogy Hyerin...
- Szerintem nem, de ha mégis, meg tudjuk oldani, nem igaz?
Közelebb csúszik hozzám, és óvatosan átöleli derekamat, én pedig magamat meghazudtolva simulok testéhez, mintha csak ezer éve lenne köztünk valami.
Ujjaimat lassan végighúzom felsőtestén, és mellkasán megállapodva cirógatom meg, ezzel inkább magamat nyugtatva, mintsem őt, pedig az ő szíve is hevesen dobog tenyerem alatt. Percekig csak nézzük egymást, mintha csak elménkbe akarnánk vésni a másik arcának minden milliméterét.
- És hogyan adjuk ezt be a lányodnak? - töröm meg a közénk pár percre letelepedett csendet, Jungkook pedig csak gondterhelten sóhajt.
- Még nem tudom, de egy kis ideig még ne mondjuk el neki.
- Jó ötlet - túrok bele hajába, és mosolyogva figyelem, ahogy a fiatalabb szinte belesimul tenyerembe.
Kook felemeli a fejét, és egy pillanat alatt hajol hozzám egy puszira, amitől mellkasomat újra elönti a forróság, így azonnal viszonzom, sőt, én is kezdeményezek nem egyet, egészen addig, amíg Kookhoz be nem csönget valaki.
Amikor ő sóhajtva beengedi Hoseokot, épp intenék neki, de ezt telefonom csörgése akadályozza meg.
- Merre vagy? - hallom meg Jimin magas hangját a telefonban, és alig tudom visszatartani szenvedős nyöszörgésem.
- Egy ismerősömnél, de azonnal indulok - nyomom ki egy szó nélkül, és nyüszítve állok fel a kanapéról. - Mennem kell, vendégeim érkeztek meglátogatni a fiamat.
- Hogy mi? - kerekedik el az előttem állók szemei, nekem pedig nevetnem kell reakciójukon.
- Kaptam egy kutyát tegnap, és egy ismerősöm most rám vár a lakásomnál.
- Merre mész? - fordul felém Hoseok teljes testével. - Esetleg az ovi irányába? Elvihetlek akkor, úgyis mennem kell, csak leadtam Jungkookienak pár papírt, amit Nam írt neki.
- Valahogy úgy, de nem muszáj, hisz tudok sétálni. Nem csak dísznek vannak a lábaim.
- Ne viccelj, ez semmiség - veregeti meg a vállam, ezért inkább nem erőlködöm tovább. Hobi előre megy, hisz ő le se vette a cipőjét, én viszont kicsit megváratom őt. Fél perc alatt felhúzom lábbelieimet, a maradék négy és fél percben Kookal vívok egy röpke nyelvcsatát búcsúzásképp, majd felduzzadt ajkakkal intek neki és rohanok az idősebb után, nehogy véletlenül vissza találjon jönni.
- Mi a helyzet? - tör utat magának a délutáni csúcsforgalomban Hoseok, ujjaival a kormányon dobolva a rádióban lejátszott Red Velvet számnak ritmusát.
- Szokásos. Vagyis, nem annyira - vigyorodom el. - Tegnap az egyik ismerősöm beszökött hozzám egy utcán talált kutyussal, akit említettem, és nálam hagyta, szóval mostmár nem egyedül élek.
- Szóval talált kutyus? Ez milyen jó már - villantja ki fogsorát Hoseok. - Nekem is van egy kutyám, bár ő a szüleimnél lakik, és a nővérem többet látja, mint én magam, de nem baj. A lényeg, hogy van egy ebem. A neve Mickey.
- Biztos nagyon aranyos - vigyorgok rá.
A házhoz érve természetesen behívtam Hoseokot egy teára, amit nehezen fogadott el, és, hogy meglesse Yeontant is, amire már könnyebben belement.
Benyitva a lakásomba meg se lepődöm, hogy Jimin épp a kanapén fekve nyúzza szerencsétlen kutyámat, de azon se, hogy Yoongi a konyhában éppen a legfelső polcról akarja leimádkozni az instant tésztát, lábujjhegyen ugrálva.
- Van a tegnapi kínaimból maradék a hűtőmben, nyugodtan megeheted azt is - szólalok meg, ő pedig nagyot ugrik a hirtelen hangra.
- A szívroham kerülget, ugye tisztában vagy vele? - néz rám gyilkos tekintettel, de én nem zavartatva magamat veszem ki a dobozt a hűtőből, és rakom be a mikróba melegedni. Hoseok csendben nézelődik lakásomban, szóval őt is hirtelen éri, amikor megszólítom, hogy újdonsült barátomat bemutassam a régebbieknek.
- Jimin, hozd ide Taniet, kapjon vacsorát az a kis dög. Hobi hyung, gyere, bemutatlak titeket egymásnak - intem is magamhoz a két idősebbet.
- Be tudok magam is - legyint Yoongi nemtörődően, és a másik felé tartja tenyerét. - Park Yoongi.
- Jung Hoseok. Esetleg ismerjük egymást? - lép az idősebbhez közelebb, aki csak szokásához híven fintorogva néz rajta végig. - Nagyon ismerős a neved.
- Sok Park vagy Yoongi van az országban, kérdezd meg őket - lép el Hoseok elől, de a magasabb elkapja a kezét.
- Egyel felettem jártál felsőközépben! Neked van egy bátyád és egy öcséd, igaz? - lesz azonnal lelkes a modell, pedig Yoongi még nem is igazolta, hogy tényleg ő az, akire a fiatalabb gondol. Meglepődöm, amikor Yoongi bólint egyet, Hoseok pedig beleboxol a levegőbe, mintha csak győztesként egy aranykupát vinne haza.
- Ezek szerint ismeritek egymást, ez nagyszerű! - forgatja meg szemét Jimin, akit eddig észre se vettünk, hogy karjaiban a kutyával támaszkodik vállával az ajtónak. Elkunyerálom barátomtól kiskutyámat, és most én gügyögök neki Jiminnel karöltve, miközben fél szemmel a két elcsevegésző idősebbet figyelem, mik is történnek pontosan.