Gyerekjáték [VKook/TaeKook] -Befejezett-

Prológus

Így az elején idebiggyesztenék egy enyhe +16-os karikát, erőszakos és szexuális tevékenységek végett.

- Taehyung - mondta undorítóan nyálasan a férfi, miközben engem keresett. Én a tanári asztal alá bújtam és még levegőt venni se mertem, nehogy meghalljon és megtaláljon - Tudom, hogy itt vagy te kis szarházi! - borít fel hallásból egy asztalt a terem elejében. Hirtelen teljesen csönd lett, így kifújtam az eddig bentartott levegőt, de mire pont megnyugodtam volna a volt tesitanár behajolt az asztal alá, így farkas szemet néztem vele. Remegve csúsztam kissé hátrébb, hátha valahogy át tudom paszírozni magam a falapon, ami eddig takarásban tartott, de pechemre nem vagyok holmi szuperember, akinek valamilyen természet feletti képessége van, pedig így, tizenkét évesen még szuperhősös dolgokért kéne nyáladzanom, nem pedig az ex tesitanáromtól rettegnem, aki rendszeresen zaklat.
A férfi elkapja a bokámat és kihúz az asztal alól, majd könnyű testemet feldobja a tanári asztalra.
- Megbánod még, hogy szoltál az igazgatónak - ragadja meg a zakómat az ingemmel együtt és ketté tépi őket, majd nadrágom korcát is megragadva kezdi el lerángatni rólam az anyagot. Hiába ütök, karmolok és rugdosok, minden mozdulatom elől kitér, mindezt egy kézzel, mert idő közben sikítani és ordibálni is kezdtem, szóval másik kezével a számat fogta be, és az se érdekelte, hogy már annyira harapom a húsát, hogy a vér jellegzetes fémes izét is érzem a számban - Kussolj ribanc - pofoz meg erőből, mire én csak jobban sírní kezdek, majd amikor kegyetlenül belém csusszan és elkezd döngetni, már hangosan zokogok, ám nem sokáig, hisz levegőt venni sincs esélyem ahogy a férfi a hatalmas tenyereit nyakamra szorítja és elzárja az egyetlen légzési lehetőségem. Az elviselhetetlen fájdalomtól és a levegőhiánytól lassan elhomályosul tekintetem, végtagjaimból kiszáll az erő. Agyam lepörgeti szemeim előtt azt a kevéske életet, ami eddig adatott és a szüleimre gondolva hunyom le végleg szemeim.
Halványan érzékelem, hogy lerántják rólam a férfit és valaki a karjai közé emel, megszokott illatából arra tippelek, hogy apám rohan velem végig az iskolán, egyenesen a szirénázó mentőautóhoz. Amint egy hordágyra fektetnek és betolnak a mentőbe, azonnal elvesztem eszméletem.

Hellóka ^^
Úgy döntöttem, hogy publikussá avatom eme történetemet is, hisz mivel a YoonMin-nak az utolsó fejetetét írdogálom, és ne maradjatok részemről fici nélkül addig se és utána se, ezért a prológust már olvashattátok is ennek a VKook ficis könyvnek.
Remélem ezt az írásomat is szeretni fogjátok ❤