Gyerekjáték [VKook/TaeKook] -Befejezett-

14. fejezet

Taehyung POV
- Kim Taehyung - mutatkozok be az idegennek, aki szerencsétlenségemre elég feltűnően mér végig. Szinte látom szemében megcsillani a pajkos fényt, és modorán is azonnal változtat; a kedves barátból igazi szívtipróvá válik, ajkain csábos mosoly jelenik meg, és mielőtt kezet nyújt, beletúr elegánsan beállított tincsei közé.
- Park Chanyeol - vonja fel fél szemöldökét, megfogva az időközben felé nyújtott kezemet. - Új modell vagy? Még nem láttalak.
- Nem, csak ma ugrott be - hallom meg Jungkook hangját végre, és megkönnyebbülten sóhajtok fel, mikor előlép Chanyeol háta mögül. Amint közém és a magasabb közé áll, azonnal elbújok mögé, és onnan lesek ki. Miközben a két férfi beszél egy pár szót, nem tudom figyelmen kívül hagyni, ahogy Chanyeol elég gyakran rám pillant.
- Hobi hyung, mutasd be kérlek Tae hyungot a stylistoknak és a fodrásznak, egy pillanat, és jövök - szól hozzánk a semmiből Jungkook, az idősebb pedig egy szó nélkül teljesíti kérését, és elvezet a terem elkerített részébe. Ruhák tömkelege, két hatalmas tükör, sminkek ezreivel van tele az egész rész, mégis kényelmesen elférünk. Három nő pedig, akik eddig a kanapén ücsörögve beszélgettek, mosolyogva üdvözöl minket.
Az egyikőjük elkéri az eddig Hoseok kezében pihenő mappát, és miután átolvassa, további utasításokkal látja el a maradék két nőt, akik Hoseokkal kezdenek el foglalkozni, ő maga pedig hozzám lép.
- Csak ma vagy modell , igazam van?
- Igen, csak ma - bólogatok helyeslően, ő pedig egy bólintás kíséretében a hatalmas fogashoz lép, ami dugig van csili-vili, divatosabbnál divatosabb ruhákkal, és a méreteimet kikérdezve leakaszt egy bőrnadrágot, mellé társítva egy bő piros-fehér csíkos pulcsit. Kezembe nyomja őket, és a szoba sarkában lévő függönyre mutat, hogy menjek, és öltözzek át. Nem lenne gond, amíg a nadrág az én méretem lenne, mert a számok szerint elméletileg rám kéne jönnie, de gyakorkatilag vért izzadok, mire magamra rángatom, és utána még van valami a derekával, ami miatt nem tudom begonbolni, nyüszítve küldöm el a modellkedést a fenébe, és magamat is, amiért elvállaltam.
- Noona - lépek ki félmeztelenül vergődve a stylist elé a függöny mögül, viszont arra nem számítok, hogy Jungkook épp bent tartózkodik az öltözőben. Azonnal pír szökik az arcomra, és egyik kezemmel próbálom mellkasomat takarni, miközben az eddig Kookkal beszélgető nő hozzám lép, és elkezd faggatni, hogy mi a gond. - A nadrágot nem tudom begombolni...
Tekintetemmel inkább azt követem, ahogy a stylist is próbálja összegombolni az anyagot, de neki se megy, és már nézne át tüzetesebben, de meleg ujjakat érzek meg a derekamnál tapogatózni. Biztos, hogy nem a szobában tartózkodó nők egyikéé, és Hoseoké se, ugyanis őt épp a fodrász nyúzza.
Tányér méretű szemekkel tűröm, hogy ez a bizonyos valaki megigazítsa a nadrágom hátul, majd egy végigsimítás  után a derekamon elém lép Jungkook, és úgy mosolyog rám, mintha őt egyáltalán nem érdekelné, mit csinált az előbb.

Jungkook POV
Te jó ég, ezt komolyan én csináltam? A szívem körülbelül azóta ki akar ugrani, amióta Taehyung elénk lépett félmeztelenül, kigombolt gatyával, de én még tetézem az instant szívrohamom, hogy én magam igazítom meg a hátul beakadt nadrágját, ami miatt nem tudta összegombolni a ruhát, emiatt pedig végig tudtam simítani meleg, puha bőrén. Vörös arcát látva egy mosoly szökik ajkaimra, és utána az előtte ácsorgó nőre hagyom, had végezze a munkáját, és inkább Hoseokhoz lépek, akinek épp most végeztek a hajával és épp kezdenek bele a sminkbe.
- Mizu? - pillant rám a tükörből, és egy mosoly bújkál ajkai sarkán, ugyanis biztos vagyok benne, hogy látta a kis műveletem, ami nem igazán szokatlan tőlem, hisz neki is szoktam segíteni, ha valami baja van a ruhával, de Taehyung...más. Minden szempontból.
- Láttad te is premier plánból, minek mondjam el újra? - forgatom meg szemeim, majd megveregetve a vállát indulok ki a kis szobából, és kissé csalódottan veszem tudomásul, hogy Taehyung immár teljesen felöltözve mászik a másik székbe, majd halálra várt arccal néz végig a sminkkészleten.
- Halló?
-Itt vagyok! - sietek ki a megérkezett vendéghez, és Namjoon mosolygós arcával találom szembe magamat, ahogy beljebb engedi magát a terembe.  - A nagyfőnöknek mi dolga akad erre, a pornép sorai közt?
Vigyorogva fogok vele kezet, ő pedig egy visszafogott mosollyal kéri, hogy ne túlózzak, és eléggé feltűnően néz körbe. - Most vakolják. Bár, annyira sok smink biztos nem kell arra az arcra.
- Már teljesen felcsigáztál - járatja szemeit továbbra is körbe. - Más főnök nem nézné el, hogy az egyik alkalmazottja így titkolózik előtte.
- De te nem más vagy, hanem Namjoon.
- Ennyi szerencséd van, Jungkookie - veregeti meg a vállam, és ahogy ellépne mellettem, megcsörren a telefonja, amit egy sóhajtás és egy morgás kíséretében fel is vesz, és ha akar, ha nem, muszáj útjára mennie. Csak int egyet, és miután eltátogja nekem, hogy még visszatér valamikor, ki is viharzik a teremből.
- Ki volt az? - lép ki Taehyung, teljesen felöltözve és beállított hajjal, nekem pedig majdnem leesik az állam, főleg amikor meglátom, hogy szemei most nem barna árnyalatban tündökölnek, mint ahogy alapjáraton, hanem tengerkék íriszekkel találkozik tekintetem.
- Azta... - krákognom kell, hogy megtaláljam hangomat, ő pedig érdeklődve figyel. - Nagyon...jól nézel ki.
Taehyung orcájára halvány pír szökik, és halkan megköszöni a bókot. Mást nem igen tudunk egymásnak mondani, ezért tapsolva egyet mindenkit munkára hívok, és amíg Hoseok elmagyarázza a pózolásokat a friss modellnek, addig én a kamerával babrálok, és a beállásokon gondolkodom, míg végül Hobi a magasba nem mutatja hüvelykujját, és egy kiáltással el nem indítja a munkát.
- Kezdjük!