Gyerekjáték [VKook/TaeKook] -Befejezett-

7. fejezet

A hét további részében nem találkoztam Taehyunggal, ugyanis  előbb be kellett mennem dolgozni egész héten, így Hoseok cipelte és hozta a lányomat.
Ma, azaz szombat reggel is be kellett mennem délelőttre a céghez, így barátom nálunk dekkolt, amíg haza nem értem.
- Remélem az összes chipset kietted a szekrényből - dobom Hoseoknak az üres zacskót, amit a pulton találok, ő meg felháborodva vágja kezeit csípőre.
- Modell vagyok, nem ehetek annyit, mint a korombeli férfiak.
- Tudom, hogy te voltál. Pont te nem aggódsz sose a kaja mennyiségen, hisz nem is látszik meg rajtad, még úgy se, hogy egész nap fekszel, és nem csinálsz semmit.
Feladja velem szemben a harcot, és kecsesen átszambázik a nappaliba, mielőtt az összes üres zacskót a fejéhez dobnám,vagy beletömném a szájába a kuka helyett.
- Legalább azt mondd el, hogy hol az egy szem gyermekem - sóhajtok, miközben én is belépek a nappaliba, és eldőlve a kanapén rátehénkedek a szintén kényelmes ülőalkalmatosságon elterülő hyungomra.
- Lementünk a játszótérre, ott pedig találkozott az egyik kis barátnőjével, szóval átmentek hozzá. Ne aggódj, elkértem a csinos anyuka telefonszámát, és a címük is megvan. A felettünk lévő utca végén laknak.
- Szuper - ásítok, és lehunyva szemeim tovább fetrengek Hoseokon, aki néha fájdalmasan nyögve adja tudtomra, hogy neki kevésbé kényelmes a helyzet, de ez most pont nem érdekel.
- Mi lenn...
Épphogy belekezd, telefonom azonnal csörögni kezd. Morogva halászom ki a zsebem mélyéről a készüléket, de amikor meglátom a nevet, ami a képernyőn villog, azonnal felülök.
- Igen?
- Jungkook - hallom meg a mély orgánumot, amitől azonnal jobb kedvem lesz.
- Chanyeol hyung - leszek azonnal lelkes a férfi hangjának hallatán. - Rég beszéltünk! Mi a helyzet veled?
- Igen, rég. Velem semmi, megvagyok. Élem életem. A hónapban Szöulban vagyok, lenne kedved találkozni?
- Mi az hogy! Az európában élő hyungommal bármikor - vigyorgok már, mint a tejbetök, Hoseok mellettem meg úgy néz rám, mintha megőrültem volna.
- Szuper! Holnap ráérsz?
- Holnap...? - gondolkodok el, és megrázom a fejem, ahogy a Taehyungal váltott üzengetésekre gondolok, miszerint holnapra esik a találkánk. - Nem jó. De hyung, jövőhéten már ráérek.
- Okés, akkor jövőhéten valamikor. Jungkookie! Nehogy otthon merd felejteni a kis tündérkémet! Olyan rég láttam már a keresztlányom...
Nevetve helyeselek, utána ki is nyomom telefonomat, de a mosolyt így se lehet lerörölni az arcomról.
Hyungomat még iskolás koromból ismerem. Amikor én kilencedikes voltam, ő tizenegyedikes. Egy foglalkozásra jártunk déltunánonként, azaz fotózásra, és meglepő módon nagyon jól kijöttünk. Szoros barátságot kötöttünk azalatt a két év alatt, amíg ő le nem érettségizett, és a ballagása után is tartottuk a kapcsolatot, annak ellenére is, hogy külföldre költözött.
- Ki volt az?
Teljesen elfeledkeztem a még mindig alattam fekvő Hoseokról, így jajdulva egyet gurulok le róla a puha matracra.
- Chanyeol hyung, tudod, aki Európában él. Hyerin keresztapja. Egyszer találkoztatok.
- Az a nagyon magas, elálló fülű? - ráncolja össze a szemöldökét.
- Yep.
- Ah, értem.
Nem boncolgatva tovább a témát a TV-t kezdjük bámulni, és észre se vesszük, hogy annyi idő eltelik a semmittevéssel, hogy kislányomat már hazahozzák. Mikor azonban belép, nem hozzám, hanem Hoseokhoz szalad, őt ölelgetve agyon.
- És én? - ajkaim csalódottan lekonyulnak, és kezeimet is bénán széttárom egy ölelésért esedezve. Hyerin egy három éveshez illően azonnal megsajnál, és Hoseok karjai közül kiszabadulva engem von apró ölelésébe.
- Mit kérsz vacsira? - mosolygok rá, miután egy nagy puszit kaptam tőle. Hatalmas fekete szemeivel -amit természetesen tőlem örökölt- rám nézett, és elhúzta a száját.
- Már ettem. Minji anyukája nagyon finomat főzött!
- Hát, oké. Akkor mars fürödni! - rakom le, és megcsikizve indítom meg a fürdőbe.
- Holnap is vigyázzak rá, amíg a randin vagy? - Hoseok szemöldökét húzogatva kihívóan néz rám, én meg egy tockost adok neki válaszul.

- Nem fordulsz azonnal vissza?!
A mérges hangra megtorpanok. Hoseok a lányommal a karjai közt lép utánam, és kritikus szemmel méri végig ruházatomat.
- Mi ez a bőrdzseki? Meg ez a póló, könyörgöm. Hány évesnek hiszed magad?
- Hobi, ne most jöjjön elő a divatdiktátor éned. Ez is tökéletes egy kávézáshoz - dörzsölöm meg orrnyergemet, de mindhiába. Hoseok megragadja a kabátom ujját, és visszavonszol a szobámba. - Mi a...?
- Ezt vedd fel - dob hozzám egy sötétkék inget, miután végigtúrja az egész szekrényemet. Lányom jókat kacag az arckifejezéseimen és a gyilkos tekinteteimen, amivel az idősebbet illetem. - A farmer maradhat. Kérlek, ne a bakancsodat vedd fel, vagy ha mégis, legalább a szürkét.
- Értettem - mondom gúnyos hangon, és ledobva magamról a kabátot és a pólót elkezdem kigombolni az inget, hogy utána majd felvehessem. Hoseok füttyent egyet, mire érdeklődve nézek szemeibe, mikben perverz fény csillan.
- Adsz magadra, haver.
- Pedig most még nem is vagyok formában. Az elmúlt időben nem volt időm elmenni edzeni - sóhajtok, ahogy belebújok a sötét anyagba, és elkezdem begombolni. - Meghíztam.
- Te szegény! - válaszol unottan haverom, én meg csak fejen dobom a levetett pólómmal. - Még itt vagy?
- Örömödre vagy bánatodra, te tudod.
- A szürkét! - visít fel kicsit sem férfiasan, amikor meglátja, hogy automatikusan az én barna csodám felé tévednek ujjaim.
Miután ráerőszakolom lábaimra a cipőt, először Hobi elismerő bólintását megvárom, majd csak azután nézek bele a tükörbe, amiben magamat elemezve elismerem, tényleg jobb, ha ebben a hacukában lépek ki az utcára, mintsem a másikban.
- Apa egy igazi szívtipró, ugye, kicsi Hyerin? - simogatja hyungom büszkén az említett buksiját, aki mit sem értve a dologból csak hevesen bólogatni tud.
- Jólvan, elég a divatbemutatóból! El fogok késni, ha így haladok - nézek az órára számat elhúzva, és egy gyors puszit nyomva kislányom arcára kirohanok az utcára, hogy bepattanva a kocsiba elindulhassak a Taehyungal közös találkánk helyére.

Taehyung POV 
- Így jó leszek, nem? - forgolódom laptopom előtt, amin éppen Jiminnel videochatelek.
- Tökéletesen nézel ki, úgy, ahogy az előző három ruhaösszeállításodban is -mondja unottan, frufrujával babrálva. - Rosszabb vagy, mint egy szerelmes tini. Mondd csak, hány éves is vagy?
- Jól van na...- ülök le az ágyra. - Csak kicsit izgulok.
- Miért is? Randinak számít ez? Hahó, az egyik gyerekednek a csoportból az apjával fogsz kávézni. Ez legális egyáltalán?
- Jimin-ah, ne izélj már! Elveszed a kedvem még az élettől is ilyen hozáállással... Ezt kértem fizetségképp. Jobb, mintha pénzt fogadtam volna el.
- Ez igaz. Hmmmm. Maradjon kérdőjel?
- Maradjon.
Felnézek az órámra, és bepánikolva veszem észre, hogy van tíz kerek percem odaérni a kávézóba.
- Azonnal indulnom kell! Kösz, Jimin, majd még beszélünk - nyomom ki, meg se várva válaszát, majd felhúzva lábbelimet bedobom a pénztárcám és a kulcsom a táskámba, telefonomat pedig a kezembe tartva kilépek az ajtón, hogy elindulhassak egy kérdőjeles találkára.