Gyerekjáték [VKook/TaeKook] -Befejezett-

2. fejezet

Jk POV
- Izgatott vagy? - húzom át kislányom fején a rózsaszín pólót, még mielőtt hevesen bólogatni kezd. Reggel fél nyolc van, szeptemper elseje, szóval az első napra készülődünk az óvodába. Hyerin majd' kicsattan az izgalomtól, alig várja, hogy megismerkedhessek a csoporttársaival, de úgy érzem ez meg fog változni, amikor leesik majd neki, hogy én biza nem maradok ott vele.
Miután teljesen összekészülődünk, beültetem a kocsiba lányomat, és vagy három övvel becsatolva biztosra megyek, hogy benne is maradjon az ülésében. Én is bepattanok, és beindítva a kocsit el is indulunk a célirányba. Az út azzal tellik, hogy Hyerin a rádióból szóló zenéket énekli halandzsázva, amin csak mosolyogni tudok, és néha én is vele éneklem a szöveget.
Amikor végre megérkezünk az épülethez, kiszállunk, és miután kislányomat is kihámozom az ülésből és a csomagtartóba dobott szatyrot is kiveszem, amiben olyan cuccok vannak, mint benticipő meg váltásruha, az ajtóhoz indulunk, miközben a mellettem rózsaszínbe öltöztetett kislány megragadja a szabad kezem, és dúdolászva ugrándozik, egészen a csoportjának ajtajáig.
- Figyelj, Csillagom - ültetem le a padra és kihalászva a Jégvarázsos cipőket a szatyor mélyéből elé guggolok, hogy ráadhassam - Apa most el fog menni dolgozni, de neked itt kell maradnod, oké? - pillantok rá, de ő csak csendben hallgat - Itt majd egész nap játszhatsz, és délután majd jövök érted. - az utcai cipőjét berakom a pad alá, majd felveszem kislányomat, aki nagy szemeket mereszt rám. Épp megszólalnék, amikor nyílik a csoport ajtaja és Taehyung lép ki rajta. Egy sima fehér póló van rajta egy farmerral, lábán pedig egy kutyás papucs virít. Arcát egy kedves mosoly fedi, ahogy hozzánk lép, és még szemei is boldogan csillognak, ahogy kislányomat nézi.
- Jó reggelt! - csiripeli szinte mély hangján - Te lennél Hyerin?
Közvetlen elénk lép, amitől kislányom megijed, hisz még sose látta a férfit ezelőtt, és a nyakamba fúrja az arcát. Mindketten kuncogunk ezen, én pedig megsimogatom kislányom fejét.
- Kicsit szégyenlős.
- Oh, ez nem akadály! Az első nap mindenki az - simít Taehyung ujjaival kislányom hátára, mire az érintett kibújik nyakamból és a férfit kezdi nézni. - Szeretnél velem valamit játszani?
Hyerin hevesen bólogatni kezd, majd félve, de átnyújtózik az idősebbhez. Meg is lepődök eme tettén, ugyanis kislányom sose enged ilyen hamar, úgy kell neki néha könyörögni, de Taehyung ezt elérte kevesebb, mint öt perc alatt. A férfit olyan aura lengi körbe, amelytől úgy érzem, egész nap képes lennék ölelgetni, és gondolom, ezt lányom is érzi.
- Jeongguk? - szólít meg Taehyung, de én csak megrázom a fejem és rá figyelek újra - Esetleg hozott Hyerinnek valami plüsst, amivel meg lehet nyugtatni, esetleg játszani vele? Hogy kényelmesebben érezze magát.
- Igen, persze - felkapom a földről a szatyrot, és kitúrom belőle kislányom bárányát. - Itt is van - odaadom a férfinak, aki továbbra is mosolyogva megköszöni, majd kislányomnak kezd vele valami bárányos dalt énekelni, ugyanis látszik az arcán, hogy mégse érzi jól magát az idegen férfi karjaiban és vissza szeretne térni az én biztonságos karjaim közé.
A dalt hallgatva Hyerin elvigyorodik, és szokásos gyerekkuncogással díjazza a kis dalocskát, meg ahogy Taehyung a plüssbáránnyal játszik neki.
- Nem lesz semmi gond, ugye? - kérdezi a férfi kislányomtól, aki megrázza a fejét. - És mikor jön a kislányért? - néz rám hatalmas szemeivel.
- Négyre itt vagyok érte - visszamosolygok, majd átadva mindent, ami kislányomhoz tartozik még nyomok egy csókot a picúrom homlokára, és integetve elindulok, hogy én se késsek el, mert Namjoon nem igazán örülne neki, ha miattam csúszna a fotózás.

- ENNYI - kiáltok fáradtan, és sóhajtva leülök a kamera mögé készített székre. Már migrénem van a sok sipákoló és nyávogó modellnőtől, akik mindenbe, ami nem tetszik nekik, belekötnek. Amikor időnként egy-egy férfimodell jött a sorban, esetleg egy férfi idolcsapat, majdnem térdre estem örömömben, mert ők nem vinnyognak, és mindent úgy tesznek, ahogy kérem.
A székben lecsúszva masszírozom a homlokom, hátha enyhül a fejfájás, miközben mindenkinek megköszönöm a jó munkát.
- Jungkook-ah - lép hozzám valaki és megérinti a vállam, így kénytelen vagyok felnézni. Hoseok áll mögöttem mosolyogva, mire én csak intek neki egyet, és hangosan kifújom a levegőt. - Ennyire szörnyű volt? - nevet jóízűen nyomorságomon, és elkezdi masszírozni a vállaimat, mire most egy jóleső sóhaj hagyja el ajkaimat.
- Annyira irigyellek. Téged csak lefényképeznek, és már mész is, Nem cserélünk?
- Nem, bocsi, én jól elvagyok modellként. Nem tudok fotózni, csak pózolni - nevet továbbra is.
Hoseok az egyik leghíresebb és legnormálisabb modell a cégnél, és szerencsére jó kapcsolatot ápolunk. Ha ő, Nam, vagy Yugyeom nem lenne, inkább elmennék egy cukrászdába fagyit osztogatni. De az, hogy Namjoon a legjobb főnök, akit valaha találhat az ember, és, hogy Hoseok és Yugyeom olyan modellek, akiknek van eszük, felébresztik bennem az érzést, miszerint nem rossz ez a munkahely.
- És, mi szél hozott erre? - fordulok felé, mire ha lehet, vigyora még szélesebb lesz. Kócos, kopottvörös haját birizgálja, miközben megfordul tengelye körül, és valamit felemel a mellette lévő székből, mire már nyitom is a számat, amint meglátom a fehér kis süteményt kezei köz, aminek a tetejét csillogó vörös eprek díszítik, a közepén pedig egy gyertya ég.
- Ne, Hoseok! - nevetem el magam - Nem kellett volna!
- Boldog szülinapot~ - formálja a száját egy O alakra - Hány éves is lettél?
- Huszonegy - kuncogok gyermeki arckifejezésén, amin most egy önelégült, de egyben irigy mosoly terül el.
- Yaaa! Olyan fiatal vagy még! - adja kezembe az édes süteményt és két tenyere közé fogva arcomat kezdi azt nyomorgatni. - Egyem azt a nyuszi fejedet!
- Hyung, nemár! - nevetek - Egyébként is, te se vagy valami vén róka a huszonnégy éveddel.
- Na, csitulj, és inkább kívánj valamit! - utal a lassan elfogyó gyertyámra, így lehunyom a szemem, és pár pillanatot várok, amíg elfújom. Hyungom tapsolni kezd, majd egyből faggat is, hogy mire gondoltam, amikor elfújtam az apró lángot, de persze egy legyintéssel elintézem, hogy "titok".
- És mikorra kell menned Hyerinért?
- Négyre - nézek az órámra, ami délután hármat mutat. - Kíváncsi vagyok, hogy hogy tetszik neki az óvoda.
- Én is - lop le egy darabka epret barátom a süti tetejéről, és bedobva a szájába azon csámcsog. - Esetleg mehetnék veled? Úgyis szünetem van, meg már rég láttam a kis törpét - biggyeszti le ajkait, újabb darab gyümölcsöt dobva szájába.
Bólintok, majd rácsapok a kezére, amikor újabb darabért nyúl, és inkább elindulunk a cég büféjébe, hogy egy kést elkérve a pult mögött álló nénitől adhassak neki egy szeletet az édességből.