Gyerekjáték [VKook/TaeKook] -Befejezett-

13. fejezet

Jungkook POV
Vigyorogva lépek be Namjoon irodájába másnap, így a főnök kissé bosszúsan pillant fel mappájából, amit épp mélyen bújik, ennek ellenére egy laza mosoly jelenik meg arcán.
- Mi szél hozott erre, Jungkookie? - dől hátra székében, és figyelemmel kíséri, amint asztala elé érve rátámaszkodok a fabútorra, egy hatalmas vigyorral képemen.
- Emlékszel még, hogy tegnap említettem egy srácot, akit mindenféleképp be akarok hozni a céghez, legalább egy fotózásra? - szavaimon elgondolkodik, majd bólint, miszerint igen, emlékszik.- Bejön! Meggyőztem, hogy csütörtökön jöjjön be. Na, ügyes vagyok?
Nagyvalószínűséggel Namjoon ilyenkor csak egy farkát csóváló kiskutyát lát bennem, aki arra vár, hogy a gazdája megdicsérje, de ilyenkor úgy is érzem magam, és ezt apás mosolya igazolja.
- Ügyes vagy hát - nevet ő is. - És, hogy hívják a srácot?
- Majd bemutatom - vigyorgok továbbra is, majd az órára pillantva muszáj elköszönnöm főnökömtől, ugyanis fotózásom lesz, és fotós nélkül elég nehéz lenne véghez vinni a modellnek a munkáját.

- Namjoon véletlenül nem az eltitkolt apád? - kérdezi Hoseok, miközben az ebédszünetünket tapossuk, ő pedig salátáján nyammogva tűnődik el valószínűtlenségén. - Nagyon úgy tud viselkedni veled, mintha a tulajdon apád lenne, pedig nem is vagytok rokonok. Hány éve is ismered? Talán három-négy?
- Már sulis koromban ismertem, szóval az van vagy nyolc éve. Mindig hozzá jártam szünetekben dolgozni.
- Áh, igaz - bólint helyeslően hyungom, egy újabb falat paradicsomot bekapva, egy kis csirkemellel.
- Te már megint diétázol? - pillantok rá rosszallóan, hisz ennél jobban hova fogyjon még? - Csak akkor eszel salátát.
- Ja - fintorodik el a paprikára pillantva, amit villájára épp az előbb szúrt fel, és elhúzott ajkakkal teszi azt is szájába. - Az egyik fotós szerint híztam, pedig nem, csak edzettem és maximum izmosodtam, de a menedzserem azonnal diétára fogott.
- Beszélek majd a fejével - rázom mérgesen a fejem, hisz tudom melyik fotós mondta.
- Mindegy is. Tudod mit hallottam Hyungwonról és Hoseokról ?
Pletyka. Mindig csak a pletyka, Jung Hoseok.

- Hyung! -  pacsizok le a rég látott ismerőssel, ő pedig nevetve borzolja össze hajamat, kihasználva, hogy pár centivel magasabb nálam. - Hogy vagy?
- Most már jobban - ül le Chanyeol sóhajtva, és grimaszolva kezdi elmesélni, mi bántja a szívét. - Anya megint előjött a házasság témával, de nekem már a hajam hullik tőle. Azt mondta, nem érdekli, hogy fiú vagy lány az illető, de még az előtt szeretne látni házasodni, hogy betöltöm a harmincat. Könyörgöm, huszonhárom vagyok! Majdnem tíz éve van még, hogy ezen aggódjon.
- Csak jót akar - vonok vállat együttérzően. A pincér ekkor lép hozzánk, és mind a ketten rendelünk egy nagy tálnyi ráment, mellé egy kis kimchivel, meg sült húst is.
- Tudom nagyon jól, de ismered az öreglányt. Akaratos és makacs, mint a hétszentség.
- Nem is tudom, ki ilyen még - fonom össze karjaimat mellkasom előtt, és hiába próbálok nem mosolyogni, ajkam sarka szépen megrándul, amit ő is észrevesz.
- Legalább tudjuk kitől örököltem. Nem apámtól, az tuti - vigyorog rám szelíden, ezen pedig nevetnem kell, hisz igaza van.
- Tudod már, hogy kit kapsz majd a fotózásra?
- Délelőttre valami Baekhyunt, délutánra egy feltörekedő modellt, viszont neki a nevét nem tudom. - von vállat. - Valami Hwujin? Hoojin?
- Hyunjin? - mosolygok tudatlanságán, hisz tudom, kiről beszél. Egy igazi nyeremény a srác, nemcsak kinézetileg, de személyiség szempontjából is. Átlagos 18 éves, bohókás, energiával teli, mindig mosolygó személyiség, de ha komoly dologról van szó, nem vicceli el. Minden energiáját fiatalkori álmának szenteli, miszerint híres modell lesz, de munkája mellett, ha jól tudom, táncol is. Kezdőhöz képest sok mindent elért már, nem egy címlapon szerepelt, számtalan felkérést kap, és sok olyan hírességgel dolgozott együtt, mint Hoseok. Ő maga is megdicsérte, és sok sikert kívánt a továbbiakban, de mivel Hyunjin kezdő, -alig másfél éve, hogy belépett a modellek világába- vissza kell fognia a menedzserének, nehogy elkanászosodjon a nagy dicséretek között, bár Hyunjin nem az egójáról vagy a beképzeltségéről híres. Csak tisztában van a kinézetével.
- Azaz. Ismered? - néz rá a pincérre az idősebb, mikor lerakja elénk a megrendelt ételeket, és megköszönve az ételt neki is lát a falatozásnak.
- Nálam volt gyakornok egy évig, mielőtt rendesen modellé tették volna. Főnyeremény a srác, nekem elhiheted.
- Hiszek én, de most együnk, és ne a munkáról beszéljünk. Elég volt belőle mára - mosolyodik el, szemei pedig boldog csillogással telnek meg. - Hogy van az én tündérem?

Taehyung POV 
Közvetlen Jungkook mögött lépek be a hatalmas cég fotocellás ajtaján túlra, egy lépéssel se messzebb a vigyorgó fiútól.
Érdeklődő szemekkel nézem végig, ahogy szinte minden ember mosolyogva üdvözli Jungkookot, és megdicsérik korábbi munkáit, vagy pedig papírokat adnak neki.
- Hyung, megvagy még? - les rám szeme sarkából vigyorogva, és én is csak viszonozni tudom egy apró mosollyal jókedvét, de közben célirányosan haladunk a lift felé, amibe beszállva Kook megnyomja a négyes gombot, és nem is figyelve környezetére nézeget egy összefűzött mappát, amiben rengeteg tökéletes kép díszeleg vagy öt modellről.
- Érdekel? - pillant rám, én pedig kissé elvörösödve kapom el a fejem, hisz ezek szerint túl feltűnően próbáltam meg meglesni a képeket. - Nem probléma, mielőtt azt hiszed. Ezek mennek majd a magazinokba.
Figyelmesen hallgatom, mit mond . Melyik kép melyik újságnak, mi a koncepció, melyik modell a legjobb ehhez az összeállításhoz, és a többi. Mindezt addig mondja, míg fel nem érünk arra az emeletre, ahova mennünk kell, ott kiszállunk, viszont Jungkook teljesen másik irányba mutat, mint amerre indul.
- Várj meg, nekem pár szót még váltanom kell a főnökkel. A terem a harmadik ajtó jobbra.
Ezzel el is siet, én meg csak pislogok, mint hal a szatyorban. Most...menjek be a terembe? Vagy várjam meg kint? Minden mindegy alapon teszem, amire kér, majd egy kisebb hezitálás és egy gyenge kopogás után benyitok az említett terembe. Meglepetésemre nem üres az amúgy hatalmas szoba, ugyanis Hoseok épp valami tésztát csipegetve néz egy fiatalabb fiúról képeket, a képeken modellt álló fiú pedig mellette ülve figyelemmel kíséri a profi mozdulatait, és mosolyogva köszöni meg a tanácsokat.
- Taehyung! - int nekem boldogan, mikor észreveszi a szerencsétlen totyogásom, és magához int egy pár szóra. - Ugye nem baj, ha az óvodán kívül tegezlek? Te is tégy csak így, ha szeretnél.
- Maradok a hyungnál - nevetek kissé kínosan, de hagyom az idősebbet beszélni.
- Adhatok egy-két tippet, ha szeretnéd. Hyunjinnak is most adok párat, ülj csak le mellénk.
Bemutatkozva egymásnak Hyunjinnal szótfogadva, mint egy kisfiú ülök le az idősebb másik oldalára, és szintén figyelmesen hallgatom az elhangzott szavakat, megpróbálva megjegyezni mindent, vagyis inkább a java részét, egészen addig, amíg ki nem nyílik az ajtó, és be nem lép rajta egy magas, számomra ismeretlen alak, akit viszont Hoseok hyung barátian üdvözöl.
- Nem úgy volt, hogy Baek jön most? - mély hangjától kiráz a hideg, hisz kísértetiesen hasonlít gyerekkoron megrontójáénak szintén mély hangjához, a rég elfeledett emlékek pedig újra előtörnek, és kezdik nyomni mellkasom, viszont ennek ellenére mosolyogva köszöntöm az újonnan érkezettet, és reménykedem, hogy hamarosan Kook is itt lesz.