I Need You (Namkook) //FORDÍTÁS//

5

- Fogalmad sincs róla mit művel ez a gyerek velem! - mondta Namjoon, ahogy félkézzel beletúrt a hajába.

- És nem is érdekel - közölte az egyetemi szobatársa. - Ne beszéj hozzám!

- Yoongi-hyung, figyelj rám! - Namjoon néha szokott fecsegni neki, mégha tudta is, hogy szobatársa nem valami nagy szociális személy. - Ez a gyerek irtó aranyos. Annyira meg akarom dugni!

- Akkor tedd. - Még csak nem is nézett Namjoonra, könyvet olvasott az ágyán henyélve.

- Nem tehetem, Hyung. Nem teszi könnyűvé a dolgot - sóhajtott Namjoon, majd leült az apró íróasztalához. - Egy szavamra sem figyeltél, igaz?

Yoongi szusszantott egyet és az ölébe helyezte a könyvet. - Nem, nem figyeltem. Mit csináljak, hogy végre befogd?

Namjoon ránézett a szobatársára és összeráncolta a szemöldökét. - Legalább tehetnél úgy, mintha törődnél velem.

Yoongi visszadöntötte a fejét, felnézve a plafonra. - Nem vagyok rá képes.

- Miért nem tudsz - csak egyszer, támogató lenni? - Namjoon rosszalló tekintette gyerekes ajakbiggyesztésbe fordult.

- Mert nem helyeslem, amit tenni próbálsz! - Yoongi nem értett egyet azzal, hogy Namjoon egy tinédzser nadrágjába szeretne nyúlni. - Ezen kívül te sem támogattál, amikor a barátoddal próbáltam aludni.

Namjoon szemforgatva válaszolt: Hoseok holtrészeg volt. Szétrúgta volna a seggem, ha engedem, hogy megbasszák, amíg magánkívül van.

Yoongi felnyögött: Jó, ellentétben veled én nem vagyok barátságos, senkit nem tudok felszedni, ha józan.

- Próbáltad már? - Namjoon személy szerint úgy gondolta, Yoongi egész aranyos volt, így nem értette, hogy az ingerlékeny fiú miért nem képes kefélni senkivel.

Yoongi kinyitotta a könyvét és az arcára helyezte. - Igen, próbáltam. Kész katasztrófa lett. Van egy vérmérsékletem, ami része annak, amiért ilyen antiszociális vagyok - nézte mogorván a könyv lapjait. - Röviden: randira hívtam egy srácot, alacsonynak hívott, eltörtem egy orrot.

Namjoon felnevetett, de gyorsan a szájára tapasztotta a kezét, amikor Yoongi felemelte a könyvet az arcáról és rápillantott. - Akkor nem kell neked Hoseok, ő határozottan alacsonynak hívna. Olyan srácot kell találnod, akinek egyezik a magassága a tiéddel. Vagy még alacsonyabb.

Yoongi sóhajtott. Nyilvánvalóan nem gondolta, hogy sikerülne. - Akkor neked meg találnod kellene valakit, aki közelebb áll hozzád korban. És talán kipróbálhatnád a párkapcsolatot. Ne legyél ilyen szívtipró.

Namjoon arca eltorzult a helytelenítéstől. - Kizárt dolog. Nem kedvelem a kapcsolatokat. Nem az én stílusom. Soha nem éreztem még annyi kötődést, hogy bárkivel is együtt akarjak maradni szex után.

- Amit csak akarsz, ember - tért Yoongi vissza az olvasáshoz. Elégedett volt; Namjoon látszólag befejezte a társalgást egy időre.

...

Sóhajtott, ahogy az ételét piszkálta. Jelenleg az iskola ebédlőjében ült a két legjobb barátjával, Jiminnel és Taehyunggal. - Srácok, kezdek teljesen megzavarodni az érzéseimmel kapcsolatban - vallotta be egy pillanatnyi némaság után.

- Hogy érted, Kookie? - kérdezte Jimin aggódó arckifejezéssel.

Taehyung szája a szokásos doboz-alakú vigyorra húzódott. - A mi kicsi Kookienk belezúgott egy lányba? - Feltételezték, hogy Jungkook heteró, mert soha nem mutatott szemernyi érdeklődést sem a fiúk iránt. Ők voltak az egyetlenek, akikkel érintkezett.

Jungkook zavarban volt attól, amit mondani készült: Azt hiszem én egy... fiút kedvelek.

A harapás közepén járva Jimin -  hallva mit mondott Jungkook - beszippantotta az ételdarabot és elkezdett fuldokolni. Taehyung a megmentésére sietett - szerinte a Heinrich-manőverrel. Amint Jimin felköhögte az ételt megütötte Taehyung karját. - Szállj le rólam! - Megragadta a tejjel teli üvegét és hatalmasat kortyolt.

Jungkook nem tudta, hogyan kellene reagálni erre. Meglepődni? Talán. Tudta, hogy mindketten kedvelik a fiúkat. Taehyung biszexuális volt és Jimin szerint számára nem számít a nem. Jobban törődött a belső szépséggel.

- Szóval, Kookie. Bejön egy srác? - fordította vissza Taehyung figyelmét a legfiatalabbhoz.

Az félénken bólintott egy aprót. - Soha nem kedveltem még fiút előtte. Mit kellene tennem?

Egy kicsit kényelmetlenül érezve magát a fuldoklás miatt, Jimin megköszörülte a torkát. - Elmondtad már neki?

- Nem. - Nem tudta, hogy képes lenne-e rá egyáltalán. - Alig ismerjük egymást, csak párszor találkoztunk. 

Taehyung rendkívül aranyosnak találta ezt: A mi kicsi Kookienk felnő, Jiminie. Hamarosan barátja lesz és elveszti a szüzességét. 

Jimin kuncogott, ahogy Jungkook arca vörösbe fordult. - Ne aggódj Kookie. Semmit nem kell elsietned. Csak lógj vele együtt, hagyd a dolgokat természetes úton folyni és, ha az idő megfelelő mondd el neki, hogy kedveled.

...

És ez volt az, amit Jungkook tett. Minden éjjel kisurrant a házból remélve, hogy láthatja a maszkos férfit. Néhány éjjel csalódott. Máskor a motor hátsó részén utazott. A szíve dübörgött valahányszor a férfihez tapadva száguldott végig a város utcáin. Gyakran elmentek arra az üres telekre és beszélgettek. Jungkook alkalmanként megengedte, hogy a férfi szájon puszilja. Ennyit és nem többet. Tudta, hogy a férfi csak be akar jutni a nadrágjába, annak ellenére is, hogy mennyire ártatlan volt még, tudta mit akar ez a férfi. Nyilvánvalóvá vált, hiszen néhányszor megpróbálta megérinteni a fenekét. Jungkook minden alkalommal elhúzódott. Azon tűnődött vajon a férfi képes lenne-e viszonozni az érzéseit. Nagyon remélte. Szomorú lenne, ha vallana és visszautasítanák.