I Need You (Namkook) //FORDÍTÁS//

24

((Figyelem! A következőkben leírtak felkavaróak lehetnek.))

Napok teltek el és a kettő még mindig nem beszélt egymással. Jungkook nem vett részt az óráin az egyetemen, mert többet kellett az anyukájával lennie. Az egészsége romlott, de nem vallotta volna be, mindig csak annyit mondott, hogy jobban érzi magát. Jungkook tudta, hogy mindez hazugság. Nem akart kibukni, de az anyukájáról sem akart lemondani. Valahányszor volt egy kis ideje a házat takarította annak ellenére is, hogy mennyire utálta. Namjoon-ról is sokat gondolkodott. Tűnődve vajon a férfi egyszerűen csak nem akart vele lenni, változott e egyáltalán vagy minden csak színjáték volt. Mi van, ha végzett velem most hogy végre szexeltünk? Hiszen minden, amit Namjoon akart az ez volt, mikor először találkoztak. Mi van, ha még mindig ezt az egy dolgot akarta?
Jungkook mélyet sóhajtott miközben egy tál levest cipelt az anyukája szobája felé vacsoraként. Remélte, hogy ébren lesz és megeszi. Ahogy az egészsége romlott úgy aludt egyre többet és többet. Belépve a szobába látta miként a nő szemeit lecsukva ült, a könyv az ölében nyitva ott ahol épp tartott.
- Anyu - szólt halkan az ágyhoz lépve. - Vacsoraidő van.
A tál levest az éjjeliszekrényre tette és gyengéden megérintette az anyja arcát.
- Anyu?
Hideg volt az arca. Nem kapott választ.
- A... Anyu...?

---

Namjoon borzalmasan érezte magát. Tudta, hogy nem kellene figyelmen kívül hagynia Jungkook-ot. Nem akarta, hogy a fiú azt gondolja nem akar már mást tőle. Mi van ha Jungkook ezt gondolta? E gondolat miatt aggódni kezdett. Megragadva a telefonját végül eldöntötte, hogy felhívja a fiatalabbat. Tárcsázta a számot és hallgatta, ahogy kicseng. Csengett és csengett, de nem vették fel. Jungkook talán belefáradt a várakozásba. Újra hívta, de még mindig semmi.
Az újabb sikertelen hívás után Namjoon felhúzva a cipőjét elhagyta Hoseok házát és lefutott az utcára. Látnia kellett Jungkook-ot. El kellett neki mondania, hogy szeretne vele lenni, hogy szeretne a barátja lenni. Csak azt remélte, hogy a fiú nem csapja a képébe az ajtót.
Végigfutva az utcán villogó fényeket látott maga előtt. Rendőrautók voltak Jungkook háza előtt? Közelebb érve mentősöket is látott. Ekkor kezdett el pánikolni.
- Mi történik?
Odafutott és a szemei szinte rögtön kikerekedtek mikor látta a mentősöket, ahogy Jungkook-ot egy hordágyon tolják ki. Mögöttük még egy hordágyat gurítottak, de a rajta lévő személy egy fekete hullazsákban volt. A lehető legrosszabb forgatókönyvek futottak végig Namjoon elméjén.
- Mi történt?!
Egy rendőrfelügyelő feléje fordult, majd odalépve hozzá akadályozta meg, hogy Namjoon közelebb kerüljön.
- Uram, maradjon ott! Nem lehet itt!
- Mi történt Jungkook-kal? Az anyukája rendben van?
Namjoon nem mozdult el. Tudnia kellett mi történt.
A rendőr az útját állta.
- Van valamilyen kötődése a családhoz?
Namjoon látta miként rakják be Jungkook-ot egy mentőautó hátuljába. Oda kellett jutnia.
- Jungkook párja vagyok! Hadd menjek vele! Kérem!
A rendőr a mentőautó felé pillantott, majd visszafordult Namjoon-hoz.
- Siessen a kocsiba. Velük mehet, de ne legyen útban. Fontos, hogy hagyja, hadd tegyék a dolgukat.
Namjoon nem mondott neki többet, hanem odaszaladt az autóhoz és beszállt hátra.
- Jungkook!
A mentősök úgy néztek ki, mintha meg akarnák állítani.
- A párja vagyok!
Erre csak becsukták az ajtót és nekifogtak a munkájuknak.
- Uram, üljön le és ne hátráltasson minket! - mondták neki.
Namjoon leült és szorosan összekapcsolta a kezeit, miközben nézte hogyan gondoskodnak a mentősök Jungkook-ról. A fiú csuklói erősen véreztek a mély vágások miatt. A kezei szintúgy, az öklei pedig súlyosan sérültek voltak, mintha falakat ütött volna. Az arca könnyektől volt foltos és szétkent vér volt ott, ahol a véres kezeit használta, hogy letörölje a könnyeit. Namjoon képtelen figyelni arra mit mondanak a mentősök egymásnak. Minden figyelme Jungkook-ra tapadt. A szakemberek mondtak valami olyasmit, hogy Jungkook sok vért veszít és kritikus állapotban van, de ezek a szavak Namjoon egyik fülén be a másikon kimentek, nem hagyva elég időt az agyának, hogy feldolgozza őket.

---

A kórházi váróteremben ülve Namjoon egy doktorral és egy rendőrrel is beszélt. Megtudta mi történt. Szúrt a mellkasa és érezte azt az elviselhetetlen késztetést, hogy sírjon, mikor hallott Jungkook anyukájának haláláról. A fiú holtan találta és megvadult. Lyukakat ütött a falba, széttörte az útjába kerülő dolgokat mindezzel teljesen szétszedve a házat. Az egyetlen szoba, amely érintetlen maradt a pusztítástól az anyukája szobája volt. Egy szomszéd hallotta meg a hangokat és hívta a rendőrséget azt gondolva, hogy valaki biztos betört a házba. Amikor a rendőrök megérkeztek Jungkook-ot mélyen megvágott csuklókkal az anyukája ágya mellett a földön találták a nő egyik kezét szorítva. Mellette tervezett meghalni. Már eszméletlen volt a vérveszteségtől.
Namjoon-nak azt tanácsolták, hogy menjen haza és jöjjön vissza reggel, de elutasította a javaslatot. Az orvos azt mondta Jungkook stabil állapotban van, de legkorábban csak holnap reggel ébredhet fel. Ennek ellenére Namjoon egész éjjel a váróteremben maradt. Minden barátjának üzent, hogy tudassa velük mit történt. Megkérte őket, hogy mindannyian jöjjenek a kórházba a következő reggel. Jungkook-nak szüksége volt rájuk.