I Need You (Namkook) //FORDÍTÁS//

15

Namjoon számára a következő hét stresszes volt. Mindennel próbálkozott, hogy újra láthassa Jungkook-ot. Jimin-től tudta meg Jungkook és az anyukájának a költözését, de senki nem volt hajlandó elmondani neki a címet. Yoongi nem mondta el neki Jungkook mikor dolgozott. Taehyung nem mondta el Jungkook iskolai beosztását. Olyan volt mintha senki nem akarná őt a fiú közelében tudni. Ez megőrjítette.

- Miért nem segít nekem senki? - kérdezte Hoseok-ot.

- Hát, nyilvánvalóvá tetted hogy látni akarod őt, de azt senki nem tudja hogy ő akar e téged látni vagy sem.

Hoseok éppen zöldségeket szeletelt a pulton, vacsorát készített. - Próbálj, arra gondolni hogyan érezheti magát Jungkook. Kedvelt téged, de te nem voltál jó hozzá. Csak a nadrágjába akartál bejutni. Feladta, de aztán a hőse lettél mivel megmentetted mind őt, mind az anyját az apjától. És akkor 3 évre elmentél. Egy igazi érzelmi hullámvasútra ültetted fel.

Namjoon az asztalra támaszkodva felsóhajtott. - Tudom, de soha semmit nem tehetek jóvá, ha nem látom újra.

- Talán az, hogy nem látod, talán éppen az a helyes dolog - javasolta Hoseok. - Nem tudod, hogy fog érezni a viszontlátásoddal kapcsolatban.

Namjoon nem örült, hogy ezt hallja. - Hoseok, istentelenül akarom őt újra látni. Nem tudom elmagyarázni. Soha nem éreztem még így senki iránt. Csak mellette akarok lenni.

- Szóval már nem akarod gerincre vágni? - kérdezte Hoseok felvont szemöldökkel.

- Hazugság lenne azt mondani, hogy nem - mondta a másik őszintén. - Még mindig akarom, de nem szeretném őt siettetni. Az ő tempójában haladhatnánk.

Hoseok mosolygott miközben lerakta a kést. - Valóban megváltoztál az elmúlt néhány évben, Namjoon. Azt hiszem Jungkook jót tett neked.

Namjoon nézte, ahogy Hoseok odalépett az ajtóhoz és belesett a hallba. - Mit csinálsz?

Hoseok egy pillanatig még csendben maradt, majd Namjoon-hoz lépett. - Biztosra megyek, hogy Tae ezt nem hallja meg. - Tudta, hogy a barátja dühös lenne, ha tudomására jutna mit készül mondani. - Jungkook dolgozik ma este. Yoongi-hyung nincs ott, csak ő.

Namjoon szemei kikerekedtek egy kicsit, hiszen végre esélyt kapott újra látni a fiút. - Köszi, Hoseok!

Hoseok figyelmeztetően felemelte egy ujját. - Senkinek ne mondd el, hogy tőlem tudod.

- Nem fogom. - Namjoon kisietett a házból, majd le a járdán. Látnia kellett Jungkook-ot.

---

Jungkook megigazgatta a polcon lévő dolgokat, próbálva továbbra is elfoglalni magát. Utálta ezeket az éjszakákat, amikor csak ő volt. Mivel a bolt nagyon kicsi volt, gyakran volt ő az egyedüli ember itt. Utált egyedül itt lenni. Unalmas volt. Épp megböködött néhány dolgot, amikor hallotta az ajtó csengőjének ismerős csilingelését. Odanézve pánikolni kezdett Namjoon láttán. Miért kellett ennek megtörténnie? Miért akkor bukkant fel amikor Yoongi nem volt itt? Jungkook megpróbált kisietni az ajtón a raktárba, de lefagyott mikor Namjoon megszólította.

- Szóval egyszerűen csak el fogsz futni előlem? - Namjoon ellépett a bejárattól és kicsit közelebb került Jungkook-hoz. - Tiszta felnőtt vagy már! - láthatta, hogy Jungkook magasabb lett. Sőt, meg is erősödött.

Jungkook teljesen lefagyva fogta az ajtókilincset, képtelenségnek érezte lenyomni. - Akarsz valamit? - kérdezte hezitálva, pillantást sem vetve Namjoon-ra. Képtelen volt ránézni. Egyedül csak a szürke ajtóra meredt, amelyen keresztül megpróbált elmenekülni.

Namjoon azon tűnődött vajon Jungkook utálja e mindazok után, amik kettejük között történtek. - Csak beszélni akarok.

- Miről? - Jungkook fülei olyannak érződtek mintha minden egyes lépés hangjával, amelyekkel a férfi közelebb került, még élesebbek lettek volna. Mit kellene tennie? Nem tudta rendszerezni a gondolatait, azt a millió dolgot, amely átszaladt az elméjén. Átmenni az ajtón rendkívül csábító volt, de a teste nem mozdult. Nem hallgatott rá.

Namjoon egyre közelebb és közelebb került, egészen addig, míg közvetlenül Jungkook mögött volt. - Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy nem tudok törődni, még miattad sem? - Nem kapott választ. - Sajnálom. Tagadásban éltem.

Jungkook érezte a mellkasában ugráló szívét. Mit művel vele ez az ember? Fizikai erejének ellenére, az elmúlt néhány évben felépített izmai ellenére is gyengének érezte magát. - Tagadásban mivel kapcsolatba?

Jungkook elméjében csak még több rendezetlen gondolat kezdett hemzsegni, mikor Namjoon átnyúlva rárakta az egyik kezét az ő kilincset fogó kezére.

-Jungkook , én tagadtam, hogy kedvellek téged - vallotta be. - Még soha nem kötődtem senkihez ezelőtt. Utáltam a randevúzás ötletét. Az akartam maradni, aki voltam, csinálni azt, ami éppen jól esett tekintet nélkül arra kit bántok. De elkezdtelek megkedvelni.

Ez váratlan volt. Jungkook hallotta mit mondott Namjoon Yoonginak korábban, de arra nem számított, hogy ezt a vallomást egyenesen az arcába is vágják. Jobban mondva a feje hátuljához. Az egymásra tett kezüket a kilincsen tartva Jungkook végül szembe fordult az idősebb férfival. - Namjoon-hyung, én még mindig kedvellek téged - ismerte be egy csipetnyi félénkséggel és bizonytalansággal a hangjában.

Namjoon megkönnyebbülve hallotta ezt. Szavakkal nem lehet leírni milyen boldognak érezte magát tudva, hogy Jungkook nem utálja őt. - Jungkook, megcsókolhatlak?

A fiatalabbnak nyelnie kellett egyet, hogy ne kezdjen el összevissza dadogni ettől az egyszerű kérdéstől. - I...igen. - A szíve a bordáit kalapálta, miközben Namjoon közelebb hajolt. Puszta idegességből Jungkook hátrébb dőlt egy kicsit. Így mire az ajkuk éppen találkozott volna, a bedőlésük következtében lenyomták az ajtókilincset, az ajtó kinyílt, ők ketten pedig beestek a raktárba.

Egy sóhaj szökött ki Namjoon-ból, ahogy a Jungkook-éval összeütközött homlokát dörzsölte. - Jól vagy? - nézett le a fiúra, csak most realizálva hogy a padlón voltak.

Jungkook nyüszítve nézett fel a fölé tornyosuló férfira. - Jól, de... - fordultak orcái pirosba. - Szállj le rólam.

A másik ajkát beharapva teljesítette kívánságát, majd a fiatalabb felé nyújtotta a kezét. - Újabb próba? - kérdezte a csók reményében.

Jungkook megragadta Namjoon kezét és felemelkedett a lábaira. - Talán majd máskor.

Ez még csak el sem keserítette Namjoon-t. Hiszen minden jól ment, csak tovább kell próbálkoznia. Remélhetőleg hivataloson is majd egy párt alkotnak és együtt adhatnak egy esélyt annak az úgynevezett randevúzás dolognak.