I Need You (Namkook) //FORDÍTÁS//

21

Amikor Jungkook másnap reggel felkelt, egy kényelmes és meleg ölelésben találta magát. Szemeit kinyitva látta, hogy szemtől szemben van Namjoon-nal. A férfi még mindig aludt. Jungkook érezte miként dobban a szíve. A férfi rendkívül jóképű és aranyos is volt egyben. Nyugodt volt a karjai között. Egész éjjel így tartotta? A gondolat mosolygásra késztette. A férfi mellkasához bújt élvezve pólójának finomságát.

Namjoon halkan felmordult álmában. Pár másodpercig némileg erősebben szorította a fiút, majd megint ellazult.

- Seggfej... - motyogta, ahogy egy kicsit összevonta a szemöldökeit.

Jungkook-nak kuncognia kellett. Azon tűnődött kit hívott Namjoon seggfejnek. Aztán mégsem törődött vele sokat. Ki izegte-mozogta magát Namjoon karjai közül, leszállt az ágyról és elővett néhány ruhát a szekrényből. Ezután a fürdőszobába indult, hogy megfürödjön. Miután végzett felöltözött és a konyhába ment. Reggelit kellett készítenie az anyukájának.

Namjoon felébredve körbetapogatózott és rá kellett jönnie, hogy egyedül volt az ágyban. Kinyitotta a szemeit és halkan sóhajtott. Felkelve az ágyból nyújtózott, majd kilépett a hálóból. Kóborolt egy kicsit míg megtalálta a konyhát, ahol mosolyogva vette észre Jungkook-ot tojást és szalonnát készíteni.

- Hé, jó reggelt, édes!

Jungkook gyengéden az alsó ajkába harapott, miközben megfordította a tojásokat, amelyeket sütött.

- Uh, jó reggelt, Hyung. - Tekintetét a tojásokon hagyta. - Éhes vagy? Neked is csinálhatok egy keveset.

- Aha. Remek lenne.

Namjoon a fiú háta mögé került és átlesett a válla felett a tojásokra. Ezután önelégülten elmosolyodva eldöntötte, hogy szórakozik egy kicsit.

- Jól néznek ki azok a tojások, de fogadok, hogy te jobb vagy. - Megnyalta a fiú fülcimpáját, majd egyik kezét Jungkook fenekére helyezte.

- Na, Hyung! - Jungkook elvette a serpenyőt a gázrózsáról, majd körbepördült, hogy szemben legyen Namjoon-nal. - Meg foglak ütni ezzel a spatulával, ha továbbra is ilyen perverz leszel!

Namjoon rápillantott a fiú kezében lévő konyhaeszközre és elröhögte magát.

- Nem, nem fogsz. Túl kedves vagy megtenni. Ezenkívül, tudom, hogy szereted.

Namjoon látni szerette volna, csintalankodhat-e egy kicsit Jungkook-gal.

- Tedd le azt a spatulát, bébi - mondta mélyebb hangon. Elégedetten látta, miként engedelmeskedik a másik. - Jó fiú.

Jungkook a múlt éjjel után még mindig sebezhetőnek érezte magát.

- Jó fiú vagyok? - Miután tegnap éjjel azt hitte valami baj van vele és miután azt hitte, undorító lett, amiért vagdossa magát, jó volt bókot kapni. Azt akarta, hogy dicsérjék.

- Igen, Jungkook. Jó fiú vagy. - Namjoon remélte, hogy nem tesz ezzel semmi rosszat. Rossz volt, hogy kihasználta Jungkook sérülékenységét? Felizgatná ezzel a fiút? Vagy megvigasztalná? - Egy nagyon jó fiú.

Tisztán láthatta, hogy Jungkook szereti, ha dicsérik. Egyik kezét lecsúsztatva megérintette a fiatalabb combját.

- Szeretnél érte jutalmat kapni?

Namjoon keze megmozdult, ujjai felkúsztak a másik combján.

- Elintézhetem, hogy nagyon jól érezd magad.

Pont mielőtt megérinthette volna Jungkook ágyékát, megfogták a csuklóját.

- Valami baj van, édes?

Jungkook akarta, hogy dicsérjék. Akarta, hogy Namjoon megérintse és dicsérje bebizonyítva, hogy nem undorodik a vágásoktól és sebektől, amelyek ellepték a karját. Ugyanakkor, Jungkook félénk volt. Ideges volt.

- V-vinnem kell Anyunak némi ételt.

Namjoon lágyan elmosolyodott.

- Rendben, édes. - Elhúzta a kezét és megcsókolta Jungkook homlokát. - Folytatjuk.

Jungkook megfordult és megragadt néhány tojást és szalonnát az anyukájának.

- Öhm, reggeli után.

- Hm? - kérdőn nézett rá, tűnődve, vajon hogy értette.

Jungkook érezte, ahogy felmelegednek az orcái.

- Reggeli után folytatjuk.

- Természetesen.

A férfi nézte Jungkook-ot elhagyni a konyhát az anyukája reggelijével. Aztán szedett magának tojást meg szalonnát és letelepedett az asztalnál.

Jungkook tudta, hogy az arca még mindig piros volt, mikor belépett az anyukája szobájába. Alig tudta elhinni, hogy éppen most egyezett bele abba, hogy piszkos dolgokat tegyenek Namjoon-nal.

- Uh, jó reggelt, Anyu.

Az anyukája ránézett és elmosolyodott.

- Pont időben, mint mindig.

Jungkook az ágyhoz lépve viszonozta a mosolyt.

- Hogy érzed ma magad? Valamennyire jobban?

Aprót bólintott. - Igen. Jobban vagyok. Talán az orvos levesz arról a gyógyszerről. Álmossá tesz.

Jungkook tudta, hogy az anyukája hazudik. Semennyivel sem volt jobban. Talán soha nem lesz jobban. De tudta, hogy a nő nem akarja, hogy aggódjon. Szóval belement a játékba.

- Az jó. Majd meglátjuk, hogy mennek a dolgok a következő alkalommal mikor jön a doktor.

- Igen, majd meglátjuk. - Mindig úgy viselkedett, mintha semmi baj nem lenne. Nem akarta, hogy Jungkook túl sokat aggódjon miatta.

- A konyhában fogok enni, mert itt van egy barátom - mondta. - Később visszajövök a tányérokért.

Az anyukája édesen rámosolygott.

- Rendben drágám. Érezd magad jól a barátoddal.