I Need You (Namkook) //FORDÍTÁS//

23

Jungkook rápillantott Namjoon jóképű arcára és elpirult, amint arra gondolt mit tettek. Már nem volt szűz többé. A szex után mindketten pihentek egy kicsit. Látszólag nem Jungkook volt az, aki először felébredt. Kicsinek érezte magát Namjoon pillantása alatt.
- Ne bámulj rám! - nyafogott ajak csücsörítve.
Namjoon felkuncogott.
- Te is bámulsz.
Ez új volt a férfinak. Még soha nem maradt ott senkinél szex után. Mindig megdöntötte őket, majd lelépett. De ezt nem tehette meg Jungkook-kal. Nem, maradni akart.
- Hogy érzed magad, édes?
Jungkook arckifejezése aranyosból zavartba váltott.
- Nagyon fáj - panaszkodott. - Miért nem mondtál erről semmit?
Namjoon elmosolyodott és megpuszilta a fiatalabb homlokát.
- Sajnálom, bébi.
Közelebb húzta magához a fiút, majd a hátára fordult, így az rákerült, térdei a matracon nyugodtak a férfi két oldalán.
- Hyung, egy perverz vagy - nyávogta, ahogy érezte Namjoon kezeit a fenekére siklani.
- Ahogy te is. - Felkuncogott mikor Jungkook a kulcscsontjához közel, a mellkasába temette az arcát. A kezei gyúrni és masszírozni kezdték a fiú farpofáit. - Ha a fájdalom elmúlik, talán mehetünk még egy kört.
Jungkook a férfi bőrébe sóhajtott.
- Talán.
Tényleg nagyon élvezte, de nem tudta, hogy ez jó volt e vagy sem. Valójában még nem jártak. Még nem voltak hivatalosan együtt. De Jungkook megkönnyebbült, hogy volt valaki mellette, aki meg tudta vigasztalni.
- Namjoon-hyung, köszönöm.
Namjoon elmozdította a kezeit a fiatalabb fenekéről és felcsúsztatta őket a derekára, hogy ott is megdörzsölje egy kicsit.
- Mégis mit?
- Azt, hogy jobb kedvre derítettél. - Jungkook felemelte a fejét egy picit, így rálátott Namjoon arcára. - Hogy nem undorodsz tőlem.
Namjoon lágyan rámosolygott.
- Nincs mit megköszönni, Jungkook. Itt vagyok neked. Nem számít mi van, én soha nem fogok undorodni tőled.
Jungkook hezitált egy pillanatig mielőtt újra felszólalt volna.
- Hyung, furának érzem úgy együtt lenni valakivel, mint így mikor még nem is járunk. - Azon tűnődött, hogy fog erre Namjoon reagálni. Remélte, hogy ugyanúgy fog érezni, mint ő. - Veled akarok lenni. Lehetünk egy pár?

---

Jungkook rosszalló arckifejezéssel az arcán üldögélt Taehyung-gal és Hoseok-kal. Elment velük ebédelni.
- Szóval Anyu most már tudja, hogy meleg vagyok. Egy nagyon zavarba ejtő módon kellett rájönnie.
Taehyung arckifejezése azt mutatta, hogy megértette hogy érzett Jungkook.
- A szüleim nem voltak boldogok mikor rajtakaptak Hoseok-hyung-gal. Apám kidobott és egy szégyennek nevezett.
Hoseok egyik karját a párja válla köré fonta, de tekintetét Jungkook-on tartotta.
- Szóval te és Namjoon most hivatalosan együtt vagytok, nem? Mármint, már voltatok randin, sokat lógtok együtt és most már szexeltetek is.
Jungkook megvonta a vállát.
- Még mindig nem hivatalos. Megkérdeztem, hogy lehetünk e egy pár, de...
- Mit mondott? - kérdezte Taehyung kíváncsian.
Jungkook megrázta a fejét.
- Nem mondott semmit. Nem válaszolt. Megváltoztatta a témát, majd egy mondvacsinált kifogással elment.
- Beszéltetek azóta? - Hoseok-nak nem tetszett a dolgok ezen fajta menete, de megértette.
- Nem. - Jungkook lenézett és egy kicsit megbökdöste az ételét. - Már három nap is elmúlt, de nem hallottam felőle.
Hoseok elmosolyodott és halkan hümmögött egyet.
- Csak hagyd, hadd gondolja át. Biztos vagyok benne, hogy veled akar lenni, csak soha nem volt még barátja ezelőtt. Még soha nem kötelezte el magát ilyen téren.
- Nyugtalanító volt számára a kérdésem? - Azon tűnődött vajon szimplán csak be kellett e volna fognia a száját.
Taehyung aprót legyintett.
- Talán nyugtalanítja, Kookie, de ezzel nincs semmi baj. Válaszolni fog, ha készen áll.
- Oké. - Nagyon remélte, hogy nem fogják visszautasítani. Ez azonban még mindig a legkevésbé aggasztotta. Az anyukája egészsége még nagyobb aggodalomra adott okot.
- Egyébként most mennem kell srácok. Anyu egyre rosszabbul van, vissza kell mennem és gondoskodni róla.
- De hát alig ettél valamit! - ellenkezett Taehyung. - Legalább fejezd be.
Jungkook megrázta a fejét, majd a barátaira mosolygott.
- Eszek Anyuval otthon, ne aggódjatok!

---

Namjoon nem tudta mit kezdje a fiúval. Még soha nem járt senkivel. Még soha nem volt komoly párkapcsolatban. Ezért volt képtelen válaszolni, amikor Jungkook megkérdezte lehetnek e együtt. Vele akart lenni, de nem tudta, hogy jó ötlet e, hiszen rossz embert volt, a legtöbben tudták, hogy bűnöző. Hogy kezelnék Jungkook-ot ha elkezdene járni egy bűnözővel, akit mindenki utált körülöttük?
Namjoon próbált nem önző lenni. Meg akarta óvni Jungkook-ot az emberek gyűlöletétől. Nem volt képes csak úgy elrontani a fiú életét. Az nem okozott sok gondot, hogy együtt szórakoztak a barátaikkal, de Jungkook ennél többet akart. Nem tudta, hogy képes e rá. Boldoggá tudná tenni? Akarta. Tudna úgy együtt lenni vele, hogy az emberek negatív dolgokat mondanak a kapcsolatukról? Ez valami olyasmi volt, amit nem akart hagyni megtörténni. Felsóhajtott miközben próbálta kitalálni mit kellene tennie. Jungkook-kal akart lenni, hogy a fiú teljesen az övé legyen. De azt nem kívánta, hogy a sok negatív dolog miatt szenvedjen.