I Need You (Namkook) //FORDÍTÁS//

10

Miután megebédeltek és elhagyták a kávézót, Jungkook nem gondolta, hogy tovább kellene maradnia. Jó volt Jiminnel és Yoongival csevegni, de haza akart menni. Nem akart Namjoon közelében maradni. Emellett, az elmúlt 15 percben Jimin és Yoongi szerelmes pillantásokat küldtek egymásnak. Nyilvánvalóan kettesben akartak most lenni.

- Uh, srácok, most hazamegyek - mondta Jungkook egy apró mosollyal. - Érezzétek jól magatokat a moziban!

- Biztos nem akarsz jönni? - kérdezte Jimin, még ha tisztán látszott is, hogy a randi maradékát csak Yoongival szeretné élvezni.

- Igen, tuti - nyújt ki és ragadta meg Jimin egyik kezét. Yoongi kezét is megfogta, majd közelebb hozta a kettőt egymáshoz, míg azok össze nem kapcsolódtak. - Aztán viselkedni!

Pír lepte be Jimin orcáit, Yoongi pedig úgy bámult az összefűzött kezükre, mintha fogalma sem lenne, mit kellene tennie. Namjoon felkuncogott milyen tudatlannak nézett ki Hyungja. Hozzáhajolva suttogta: Hyung, a moziban üljetek hátulra és smárold le. A hátsó sor kézimunkára is alkalmas. 

- Yah! - Felhasználva a szabad kezét vert rá Namjoon karjára. - Húzz el, faszfej!

- Mit mondod, Yoongi-hyung? - kérdezte Jimin kíváncsian.

Yoongi véletlenül ellenségesen rábámult. - Semmi fontosat! Menjünk! - trappolt el, húzva magával Jimint. Jimin látszólag nem bánta. Boldogan vigyorgott.

Amint a másik kettő eltűnt, Namjoon Jungkookra fordította a figyelmét. - Szóval mi lenne ha te és én egy privátabb helyre vinnénk ezt a vakrandit? - javasolta huncutul kacsintva.

Jungkook csak felvonta a szemöldökét: Mivel már ismerjük egymást ez nem vakrandi.

- Mi? - próbált butát játszani.

Jungkook a csípőjére tett kezekkel forgatta meg a szemét. - Mit gondolsz te milyen hülye vagyok én? - Nem akarta elhinni, hogy Namjoon azt próbálja tettetni, hogy nem ismerik egymást. - Tudom, hogy te vagy az! Most már ismerem a neved és az arcod is! - Látta ahogy Namjoon szemei elkerekednek egy kicsit. - És még mindig nem fogom megadni neked azt, amit akarsz. Szóval leállhatsz. 

Namjoon gondtalan arckifejezése komolyra váltott. - Senkinek ne mondd el ki vagyok!

- Vagy mi lesz? - Jungkook nem hitte, hogy Namjoon akármit is tenne vele.

A másiknak összeszűkültek a szemei. - Ide figyelj, kölyök! Nem az én hibám, hogy azt hitted képes vagyok törődni veled. Nem a segged az egyedüli dolog, ami érdekel, egyszerűen megbaszom azokat a csávókat, akiket könnyen megkapok. Ha szűz akarsz maradni, az a te választásod.

Jungkook viszonzásul rámeredt. - Jah, az én választásom. És én azt választom, hogy elmondom: mehetsz, megbaszhatod magad. Nem éri meg rád pazarolni az elsőt.

- Azt hiszed a szüzességed ér valamit? Magadat hülyíted! - Namjoon úgy érezte kihívás elé állították. Miért érezte úgy, hogy nyernie kell? Mintha bizonyítania kellene ennek a fiúnak.

- Számomra igenis ér valamit! - Jungkook tudta, hogy a másik nem érti. Hogy nem érdekli. - Utállak.

Namjoon gúnyosan felnevetett. - Ez nem igaz.

- De az! - Jungkook el akarta felejteni mennyire belezúgott. - Be fogom bizonyítani!

Hogy megmutassa ki a főnök, Namjoon teljesen felegyenesedett és lepillantott a fiúra. - Hogy?

- Úgy hogy elsétálok. - Amint ezt kimondta Jungkook sarkon fordult és otthagyta Namjoont. Tervei szerint egyenesen hazament. Videójátékozni akart és nem Namjoonról gondolkodni.

Namjoon összeráncolta a homlokát. Ha így hagyná a dolgokat, nem kellene többé a fiúval foglalkoznia. Szimplán visszamehetne bajt okozni minden este és megdönteni minden srácot, aki érdekelte. Ugyanakkor, ezzel valahogy, valami nem stimmelt.

---

Namjoon nem is tudta miért csinálja ezt. Miért parkolt le Jungkook háza előtt, ha éppen bajt is okozhatna? Jelenleg inkább tenne tönkre dolgokat és bántana embereket. Akkor miért volt itt? Felnézett a szobára, amiről tudta, hogy Jungkook hálója. A lámpa fel volt kapcsolva. Hogy felhívja a fiú figyelmét hangosan felbőgette a motort. Egy rövid pillanattal később Namjoon látta Jungkookot az ablakhoz jönni. Jelezte, hogy másszon ki, ahogyan szokott.

Jungkook kikukucskált és eltorzult az arca. Ez az ember tényleg azt hitte, hogy tiszta hülye, nem igaz? Nos, Jungkook nem volt egy idióta. Nem fogja engedni, hogy ez az ember irányítsa az érzelmeit. Nem fogja beadni a derekát és engedni bántani magát. És nem fog kimászni.

Namjoon zavartan nézte miként húzták össze a függönyt. Látta a rajtuk keresztül hatoló ezüst fényt kihunyni. Ezek szerint Jungkook inkább lefekszik aludni, mintsem hogy vele motorozzon? Micsoda unalmas gyerek! Mindez viszont olyan érzetet keltett Namjoonban, mintha elveszítene valamit. Miért érzett így? Eddig mindig úgy érezte nyerésre áll az életnek nevezett játékban. De most Jungkook miatt mintha elvesztett volna valamit. De mit? Nem értette.  Ez valami olyasmi volt, amit még nem tapasztalt ezelőtt. Fújtatva hajtott el.

---

- Kedveled a gyereket - mondta Hoseok egy ragyogó mosollyal az ajkain. - Elkapott.

Namjoonnak mély árkok húzódtak a homlokán. - Nem kedvelem őt.

Hoseok szerényen kuncogott. - De igen. Emiatt érzel úgy, ahogy.

Namjoon előzetesen elmagyarázta az érzéseit Hoseoknak remélve, hogy a barátja tud segíteni elűzni őket. Nem akarta vesztesnek érezni magát. Újra győztesnek akarta érezni magát.

- De mit kezdjek vele? Nem szeretem ezt az érzést, Hoseok.

Hoseok egy pillanatra mindkét kezét kinyújtotta felfelé, majd a tarkója mögött összekapcsolta őket. - Nos, randevúznotok kell.

Namjoon undorodó arckifejezéssel nyújtotta ki a nyelvét. - Kizárt dolog. Tudod, hogy nem csinálok olyat.

- Ja, ja, tudom - sóhajtott, tudva, hogy ez reménytelen volt. - Ez a te választásod. Vagy ki akarod próbálni vagy nem. De az érzéseid éppen azt próbálják elmondani neked, hogy szeretnél vele lenni. Tennie kellett valamit, ha így megdobogtatta a szívedet.

Namjoon elgondolkodott rajta, vajon mit tehetett a fiú, hogy ezt váltsa ki belőle.

- Hát, azt mondta kedvel engem. És borzasztóan aranyos volt tegnap, mikor vigyorgott és nevetett.

Hoseok melegen rámosolygott. - De kezdi feladni az érzéseit, nem igaz?

- Aha. És? - Namjoon még mindig nem vágta. - Mivan vele?

Hoseok könnyedén felnevetett. - Talán zseni vagy, de néha olyan tudatlan tudsz lenni!

- Csak mondd el, Hoseok! - követelte.

Hoseok közelebb hajolt és egy kezét a másik vállára tette. - Azt hiszem, hozzászoktál, hogy körülötted van. Most hogy ez nem lesz, úgy érzed elveszíted őt, ami mellesleg igaz. Tudod, jobban fogod érezni magad, ha bocsánatot kérsz tőle és meggyőződ, hogy adjon neked még egy esélyt.

Namjoon hagyta leesni a vállait és felsóhajtott. - Miért érzem azt, hogy próbálsz rábeszélni a randizásra?

- Mert épp azt teszem - mondta Hoseok őszintén. - Próbálkozz! Egy kísérlet nem fog ártani neked!

Namjoon újra sóhajtott. - Nem ígérek semmit.