I Need You (Namkook) //FORDÍTÁS//

18

A hazafelé vezető úton végig kézen fogva sétáltak. Jungkook szégyenkezve elnézett Namjoon-tól, mikor összefonta az ujjaikat. A férfi csak mosolygott a fiú félénkségén, amely folyton csak azt mutatta meg neki, milyen fiatal is még a másik. Természetesen, nem sokkal volt fiatalabb, mint Namjoon, de még birtokolta azt a fajta ártatlanságot, amelyet Namjoon már régen elveszített.

Amikor elérték a fiú házát, Namjoon elengedve a kezét rámosolygott.

- Jól érezted magad?

Jungkook bólintott és visszamosolygott rá.

- Aha. Gyerekkorom óta nem voltam a vidámparkban.

Namjoon kuncogott.

- Még mindig gyerek vagy.

- Nem, nem vagyok - vitatkozott. - 20 éves vagyok, nem egy kölyök.

Egy újabb kuncogással Namjoon gyengéden megveregette a fejét.

- Persze, persze. Higgy, amit akarsz.

Jungkook fürgén közelebb hajolt és megpuszilta Namjoon-t az arcán.

- Köszönöm, hogy elvittél a vidámparkba. Nagyszerű volt.

Namjoon mosolya szélesebb lett, a gödröcskéi láthatóbbak.

- Szerintem is jó volt.

Kezdte azt gondolni, hogy talán a randevúzás nem is olyan rossz dolog. Jungkook-kal legalább is. Mással nem tudná elképzelni. Igaz?

- Aranyosak a bájgödreid - állapította meg Jungkook, végre találva valami olyasmit, ami teljes mértékben imádnivaló volt a férfiban. Jóképű volt, de akárhányszor így mosolygott a gödröcskéi egy nyomorgatnivaló cukisággá változtatták.

- Aranyos a feneked. - Lenyűgözőnek találta, hogy kezdett el Jungkook gyerekesen duzzogni.

- Tönkre kellett tenned, igaz?

Jungkook csak egy egészen aprónyit volt csalódott. Ilyen szavakat várni lehetett a férfitől.

Namjoon oldalra döntötte a fejét.

- Bocsi?

Jungkook megforgatta a szemeit.

- De komolyan, a gödröcskéid aranyosak. Meg akarom érinteni őket.

- Kössünk alkut - vigyorgott szélesen, tudva, hogy ez nem fog működni. - Megérintheted őket, ha én hozzáérhetek a fenekedhez.

- Nem.

Ez az egyetlen szó rögtön jött.

- Gyengéd leszek.

Namjoon közelebb dőlt Jungkook arcához.

- Úgy érintelek, ahogy te engem. Ha például te megbököd őket, én megbököm a fenekedet. Bár lehet, hogy nem az ujjammal.

Jungkook elpirult és hátrált egy lépést.

- Nem történik meg.

Namjoon csak megvonta a vállát.

- Eh, egy próbát megért.

Jungkook aprót intett a kezével, hogy elhessegesse Namjoon-t.

- Később találkozunk, Namjoon-hyung.

- Oké, szia, Jungkook!

Nézte, ahogy bemegy és becsukja az ajtót. Miközben elsétált a fiú házától, előhúzta a telefonját és felhívta Hoseok-ot. Amint a barátja felvette, egy vigyor szökött az ajkaira.

- Hoseok, soha nem fogod kitalálni mit csináltam ma! - mondta izgalommal.

Hoseok válaszára a mosoly leolvadt az arcáról.

- Ne már, honnan tudtad?

A vigyora egy másodperccel később visszatért.

- Aha, Jungkook és én randiztunk.

---

Namjoon mindent elmondott Hoseok-nak a vidámparkban töltött időről. Boldog és izgatott volt, hogy végre volt egy randija, ami megérte az idejét. Az első randija. Ezelőtt úgy hitte, a randizás hülyeség volt plusz még unalmas is. Jungkook körül lenni viszont jó volt. Élvezte, mikor egymás kezét fogták és szórakoztak.

Hoseok örült, hogy Namjoon végre készen állt a randizásra. Azon tűnődött vajon a dolgok működnek e majd közöttük. Meglehetősen különbözőek voltak. Mégis talán sokkal jobban hasonlítottak, mint azt bárki sejtené.

- Azt hiszem, egész édesek tudtok lenni ti ketten. Csak próbáld meg nem elpusztítani Jungkook ártatlanságát.

- Nem ígérek semmit - mondta Namjoon kuncogva. - Jungkook kibaszott aranyos. Nehéz nem megérinteni őt.

---

((Figyelem! A következőkben leírtak felkavaróak lehetnek.))

Jungkook a fürdőszobában a mosdó előtt állva bámult magára a tükörben. Egy nagy sóhaj szakadt fel belőle. Nagyon jól érezte magát Namjoon-nal, de most hogy újra itthon volt, a depressziója újra hatalmába kerítette. Kinyitva a tükör mögötti kicsi szekrényt elővett egy doboz tablettát. Az antidepresszánsai. Levette a fedelét és rápillantott a tablettákra. Nem hitte, hogy ezek segítenek neki. Miért kellett bevennie hát őket? Csak hangulatingadozást okoztak neki, semmi mást. Legszívesebben be sem vette őket. Elindította a csapot és megdöntötte a dobozt, elmosva a tablettákat, le a csatornába. Nem fog többé marhaságokat bevenni. Miért kellene, ha nem segítenek?

Amint minden tabletta eltűnt, Jungkook leállította a csapot és az üres palackot a szemeteskosárba hajította. Csak egy dolog volt, ami miatt jobban érezte magát, mikor a tabletták kudarcot vallottak. Valami mást ragadott meg a szekrényből. Egy borotva. A pólója bal ujját feltűrve ránézett minden sebre és vágásra, amelyek ellepték az alkarját. Nem, soha nem vágott elég mélyre, hogy megölje magát. Nem halhatott meg, míg az anyukájának szüksége volt rá. Egyszerűen kedvelte a vágással járó fájdalom csípését. Jungkook nem szeretett fájdalomban lenni, de a fizikai fájdalom elfelejtette vele a lelki fájdalmát. A borotvát a bőréhez nyomta, majd végighúzta a pengét a húsán, nyomában vörös gyöngyök formálódtak. Eltűnődött. Mit gondolnának a barátai, ha tudnának erről? Mit gondolna Namjoon? Azt feltételezte utálnák miatta. Undorodnának ama választása miatt, hogy vagdossa saját magát.