I Need You (Namkook) //FORDÍTÁS//

9

Miközben Yoongival elindultak Namjoon egy csöppet sem volt ideges. Úgy találta, nem fognak túl sok mindent csinálni. Egy dupla-randi határozottan nem az ő dolga volt, de nem igazán érdekelte. Talán szerencsés lesz és olyannal találkozik, akit megdönthet. Talán Yoongi randi partnerének a barátja könnyű préda. Csak reménykedhetett. Egy pittyenést hallva ránézett az alacsonyabbik férfira, aki a telefonját csekkolta.

- Már a kávéházban vannak - mondta összeráncolt szemöldökkel. - Faszom. Ha nem tartott volna ennyi ideig elkészülni, mostanra már ott lennénk.

- Úgy érted, ha NEKED nem tartott volna annyi ideig elkészülni - javította ki Namjoon, amivel elért egy dühös pillantást. - Tizenegyszer mentél végig a ruháidon mielőtt végre eldöntötted mit akarsz viselni.

- Pofa be! - csúsztatta vissza a telóját a zsebébe. - Legalább amíg velük vagyunk próbálj meg nem faszfejként viselkedni. Ne rontsd el nekem.

Namjoon megforgatta a szemeit. - Nem fogom. Valójában egészen büszke vagyok, hogy sikerült összehoznod egy randit. Talán nem lesz majd olyan bizonytalan, miután gerincre vágtak.

Yoongi arca élénkpirosba fordult. Nehéz lett volna megmondani, hogy a pirosságot zavar vagy düh okozta. - Túl korai ilyenekről gondolkodni. Ez még csak az első randi. Még nem is csókolóztunk vagy fogtuk egymás kezét.

Namjoon arckifejezése rosszallást tükrözött. - Most komolyan ilyen lassan fogod venni a dolgokat? Milyen unalmas!

- Nem, nem unalmas, Namjoon - vitatkozott Yoongi. - Ez a helyes dolog. Ha valaha is megkedvelsz valakit, érteni fogod. De tudom, hogy te túlságosan önző vagy, hogy megértsd hogy kell tisztelni más emberek érzéseit és határait.

- És te még is rávettél, hogy eljöjjek. - Namjoon imádta kiakasztani Yoongit, mulattatta. Talán az alacsonyabb férfinak igaza volt. Nem tisztelte más emberek érzéseit és határait. Nem volt oka rá.

Mikor elérték a kávézót, Yoongi vetett egy kemény pillantást Namjoonra mielőtt mindketten beléptek volna. - Jimin azt mondta a legtávolabbi asztalnál lesznek a jobb oldalon.

Namjoon követte Yoongit az asztalhoz, ahol két fiatalabb fiú ücsörgött. Felnyögött mikor meglátta őket. Bassza meg. Miért volt Jungkook itt? A fiú Yoongi randi partnere mellett ült és úgy tűnt mindketten csendesen várakoztak.

---

Jungkook megkönnyebbült, mikor Jiminnel elérték a kávézót. A barátja olyan ideges volt, hogy legalább hétszer változtatta meg az öltözékét. Már készült nyolcadszor is megtenni, de Jungkook szó szerint kirángatta őt az ajtón. - Jiminie-hyung, nagyszerűen nézel ki, esküszöm - mondta, ahogy az asztalnál ültek, legtávolabbi a jobb oldalon.

- Biztos vagy benne? - Jimin még mindig aggódott a megjelenése miatt - Azt akarom, hogy cukinak gondoljon.

Jungkook megforgatta a szemeit. - Hyung, már most úgy gondolja, hogy aranyos vagy.

- Honnan tudod? - Jimin nagyon ideges volt. Örült, hogy Jungkook itt volt vele és segített nem teljesen kiakadni.

- Elhívott randira. Biztosan kedvel. - Jungkook úgy vélte Jimin meglepően szórakoztató volt, ha idegeskedett, de persze segíteni is akart neki, hogy azért nyugodt maradjon. Jimin rámosolygott és látszólag ellazult egy kicsit.

- Igazad van. Megpróbálok nem aggódni miatta.

- Jó.

Mindketten elcsendesedtek miközben vártak. Jimin küldött egy SMS-t Yoonginak tudatva vele, hogy itt vannak a kávézóban. Kicsit tovább tartott, de Jungkook nem bánta a várakozást. A telefonján kezdett el játszani.

- Sajnálom, hogy késtünk - jött Yoongi hangja, ahogy megközelítette az asztalukat. - Ő itt Namjoon.

Jimin mosolyogva nézett a két férfira. - Örvendek, Namjoon-hyung. Jimin vagyok és ő itt a barátom Jungkook.

Nézte, ahogy mindketten leülnek velük szemben. Yoongi Jiminnel, Namjoon Jungkookkal szemben.

- Örülök, hogy megismerhetlek titeket - mondta Namjoon egyszerűen. Egy pillanatra Jungkookra nézett, ahogy az elrakta a telefonját.

Jungkook riadt és zavart volt. Az a hang. Elrakta a telóját és vele szemközt ülő férfira nézett. Tényleg ő lenne? A hang, a haj, a testalkat. Mind ismerős volt neki. Namjoon lett volna a maszkos férfi? Mindkét kezét az arcára helyezte és felnyögött. - Haza akarok menni.

Jimin odakapta a tekintetét. - De még nem is ettünk! Valami baj van, Kookie?

Namjoonnak felszaladt a szemöldöke a becenéven. Milyen aranyos! - Miért akarsz elmenni? Nem hagynál itt gyertyatartónak, ugye?

Jungkook biztosan ismerte azt a hangot. Sőt, még biztosabb lett az igazában, mikor a másik megint megszólalt. Nem akart a férfi közelében lenni. De támogatnia kellett a barátját. - Rendben. Maradok.

Jimin boldogan elmosolyodott. - Köszönöm, Kookie - mondta, majd átnézett Yoongira és kíváncsian megkérdezte - Szóval, hogy lettetek ti ketten barátok? - Alig egy pillantást kapott Namjoonról múltkor, amikor Yoongival volt.

Yoongi megvonta a vállát. - Egy szobán osztozunk az egyetemen. Gyakorlatilag nem hívnám magunkat barátoknak, de ő van a legközelebb hozzá, hogy az legyen.

Namjoon a szívére helyezte az egyik kezét és felvett egy hamis megbántott arckifejezést. - Yoongi-hyung, megsebzel. Azt hittem a barátságunk értékes - kuncogott, amikor Jimin is. - Teljes komolysággal azonban, Yoongi-hyung és én egyáltalán nem szoktunk együtt lenni. A beszélgetéseinkben általában én fecsegek ő pedig azt mondja, hogy fogjam be.

Yoongi egyetértően bólintott. - Ez a gyerek kibaszott sokat beszél. Soha nem tudok békében olvasni. Még akkor sem csendes, mikor alszik, mert horkol.

- Nem igaz - tagadta Namjoon.

- De, de igaz - sóhajtott a másik, majd ránézett Jungkookra, csak egy cseppnyi kíváncsiságot érezve a magas fiú iránt. - És ti hogy lettetek barátok Jiminnel?

Jungkook annyira el volt veszve a gondolataiban, miszerint hogyan tudna megszabadulni Namjoontól, hogy nem számított a kérdésre.

- Um, öö... - pár másodpercre az elméje teljesen üres volt. - Akkor találkoztam vele, mikor ideköltöztem. Segített megtalálni az osztályokat az iskolában. Ő volt az első barátom ott és hát elkezdtünk együtt ülni ebéd közben.

Jimin mosolygott miközben arra gondolt, milyen volt először találkozni Jungkookkal - Eltudjátok hinni, hogy ez a kölyök egyszer alacsonyabb volt nálam? Gyors növekedésen ment keresztül, csak néhány év alatt ilyen magas lett.

Yoongi felhúzta az egyik szemöldökét: Hány éves vagy?

- Tizenhét - Jungkook látta, ahogy Yoongi álla gyakorlatilag leesett.

- Bakker. Olyan magas vagy a korodhoz képest! A világ igazságtalan.

Jungkook kuncogott, majd elvigyorodott. - Nos, soha senki nem mondta, hogy az lesz.

Namjoon azon kapta magát, hogy a fiút nézi. Édes volt a kuncogása és a vigyora. Egy nyuszit jutatott az ember eszébe, mikor úgy vigyorgott. Hirtelen megbánta, hogy elbaszta a dolgokat közte és Jungkook között azon az éjszakán.

A dolgok egészen simán mentek eddig. Az idő nagy részében úgy tűnt Jungkook és Namjoon figyelmen kívül hagyják egymást. Habár, így is részt vettek a beszélgetésben. Mind rendeltek ételt és italt és boldogan ettek. Még Yoongi is kötődni látszott Jungkookkal egy kicsit, egyik pillanatban beleegyezve, hogy lehetnek barátok. Namjoon meglepődve látta milyen jól érezte magát a legidősebb. Normál esetben, az alacsonyabbik bizonytalan lenne és a homlokát ráncolná, de Jimin és Jungkook megmosolyogtatta, sőt még nevetett is egy kicsit. Talán Namjoon úgy kezdte el érezni magát, mint akit kihagynak. Ők hárman jól érezték magukat, de Namjoon nem tudta kitalálni, mit kellene tennie. A tekintete mindig visszatért Jungkookra. Tudta, hogy ő ignorálta a fiút, de a másik miért tette ugyanezt? Hiszen nem tudhatta, hogy ki volt ő, igaz?