I Need You (Namkook) //FORDÍTÁS//

12

- Hát nincs annak a seggfejnek jobb dolga, mint tönkretenni más emberek munkáját? - panaszkodott Yoongi, miközben alváshoz készülődött. Későig a boltban maradt, hogy feltakarítsa a betört ablak üvegét. Ezen kívül még műanyagot is kellett rá húznia.

Namjoon egy kicsit rosszul érezte magát, hiszen ő okozott plusz munkát Yoonginak. - Talán nem tudta, hogy vannak bent - javasolta. Fura volt harmadik személyben beszélni önmagáról.

- Ha tudta, ha nem, az a fattyú jobban teszi, ha távol tartja magát a munkahelyemtől. - Yoongi határozottan nem volt megelégedve. - Csak amiatt könnyebbültem meg, hogy Jimin már korábban hazament. Ha ott lett volna, amikor megtörténik, biztos, hogy kiborul.

- Nos, legalább csak te voltál ott. - Namjoon is bajban lett volna, ha mások is vannak ott. Ha valaki megpróbálta volna megállítani, küzdenie kellett volna, hogy kijusson onnan.

Yoongi összeráncolt szemöldökkel lehúzta a pólóját és a földre dobta. - Ja, csak én voltam. Ezért kellett egyedül feltakarítanom a szemetet. Nagyon gáz volt. - Kivett egy pólót a szekrényből és felvette. Aztán eltávolította a gatyáját. Mindig pólóban és bokszerben aludt. - Talán eljöhetnél velem valamikor dolgozni, abban az esetben, ha az a seggfej megint felbukkan.

Namjoon tudta, hogy ez nem működne. - Miért mennék veled dolgozni? Tök unalmas lenne. - Ha elmenne Yoongival, semmi sem tudna történni. A szobatársának még mindig fogalma sem volt róla, hogy ő az a bizonyos maszkos férfi.

- Hát, ha megjelenik miközben te is ott vagy, verekedhetnénk vele. Picsán rúgni egy kicsit. - Yoongi bosszút akart azért a törött ablakért.

Namjoon homlokráncolva feküdt az ágyán. - Bocs, Hyung, de nem segíthetek. Nem tolerálom az erőszakot - hazudott. - Ezen kívül még csak nem is kéne rá gondolnod, hogy megküzdesz vele. Mindig van nála egy baseballütő. Csak megsérülnél.

Yoongi nem volt boldog a ténnyel, hogy Namjoon nem akar segíteni neki. - Akkora segg vagy Namjoon. Meg sem lepődnék, ha kiderülne, te vagy az a faszfej.

Namjoon halkan fújtatott. - Jah, nos, tudod, hogy nem én vagyok.

Yoongi lekapcsolta a lámpát és elfeküdt az ágyában. - Igen, tudom. - Biztos volt benne, hogy Namjoon nem lehet ő. Nem gondolta volna, hogy Namjoon valaha is olyan helytelenül tudna viselkedni. - Éjszakát.

- Éjszakát, Hyung. - Namjoon remélte, hogy Yoongi soha nem tudja meg az igazságot. Tudta: az alacsonyabb férfi szétrúgná a seggét.

---

Még egy hét kellett és Namjoon észrevette, hogy Jungkook hálószobájának lámpái fel voltak kapcsolva. A kölyök otthon volt. Leparkolta a motorját a fiú háza előtt és leállította a motort. Nem tudta mit csinált itt. Csak nagyon látni akarta Jungkookot. Megbizonyosodni a fiú épségéről. Motorjáról leszállva megragadta az ütőjét és közelebb lépett a házhoz. Nem hagyhatta ott az ütőjét. Az merő butaság lett volna.

Közeledve Namjoon tudni akarta, vajon fel tudna e mászni Jungkook ablakához. Már látta hogyan mászik a fiú fel és le az esőcsatornán, talán ő is meg tudná csinálni. Ugyanakkor, nem volt rá szükség. Elfordította a tekintetét az esőcsatornáról és az egyik ablak felé nézett. Fény szűrődött ki a szobából, szóval Namjoon belesett. A szoba a nappalinak tűnt. Két ember volt ott, nyilvánvalóan Jungkook szülei. Miközben a férfi kiabált, a nő mélyen lelógatta a fejét. A férfi beszéde összefolyt a részegségtől. Namjoon abban reménykedett a fiú a szobájában volt, távol maradva ettől a jelenettől. De nem ez volt a helyzet. Hamarosan észrevette Jungkookot az ajtóban aggódó szemekkel nézve a szüleit. A fiú úgy nézett ki, mint aki a sírás szélén áll.

A férfi felemelte a kezét, mintha meg akarná ütni a nőt. Jungkook ekkor futott be a nappaliba megragadva az apja csuklóját.

- Ne bántsd Anyát!

Nem tudott csak állni ott és hagyni megtörténni.

A részeg férfi kitépte a kezét Jungkook szorításából. - Te hülye semmirekellő! - fröcsögte. - Te vagy az oka a család széthullásának! Folyton fizetnünk kell miattad! A hülye tablettáid! Kórházban vagy, majd annál a létesítménynél! Ha olyan rohadtul meg akarsz halni, csináld már rendesen!

Namjoon nem bírta tovább hallgatni a Jungkooknak címzett szavakat. Nem volt helyes. Egy szülőnek soha nem szabadna ilyeneket mondania a gyerekének. Ami a következő pillanatban történt elpattintotta a húrt Namjoonban. A részeg férfi arcul ütötte Jungkookot. Anélkül, hogy észrevette volna, erősebben szorította az ütőjét. Úgy érződött a körmei tényleg megrepesztik a fát. Amikor egy újabb ütés érte a fiú arcát, Namjoon elvesztette. Minden elhomályosodott.

---

Olyan volt, mintha kihagyott volna a tudata. A következő dolog, amit tudott, hogy megbilincselve ült egy rendőrautó hátsó ülésén, Jungkook apját pedig egy mentőautóba segítették be. A ház bejárati ajtaja ki volt törve és Namjoon alig volt képes felidézni, micsoda káosz van a nappaliban. Most hogy fokozatosan lenyugodott, kinézett a kocsi ablakán és meglepődve látta Jungkookot, ahogy őt nézi. Vérzett az ajka, de ezen kívül rendben volt. Egy apró vigyor kúszott fel Namjoon ajkaira.

Jungkook az egyik kezét a kocsi ablakára helyezte és egy 'köszönöm"-öt tátogott. A férfi jött és kimentette. Persze se elegáns se lovagias nem volt, de Jungkook hősiesnek látta őt. Hálás volt. És most találnia kellett egy módot, ami útján kifejezheti háláját. Kellett lennie valaminek. De hogy tudná megmutatni háláját, ha Namjoon börtönbe kerül?

Namjoon nem bánta meg, amit tett. Ugyan elfogták miatta, de megérte. Az ablak felé dőlt és odaérintette a fejét, ahol Jungkook keze volt. Azt kívánta bárcsak a saját kezét tehetné oda, de az rendkívül kényelmetlenül a háta mögé volt bilincselve. Egy rövid pillanat után elhúzódott az ablaktól és hogy megmutassa Jungkooknak kész volt börtönbe menni, rákacsintott. Nem ez volt a vége. Tudta. Még ha évekig is börtönben marad, majd megtalálja Jungkookot utána. Még nem végzett a cuki fiúval. Nézte, ahogy egy rendőr megmondja Jungkooknak: lépjen félre az autótól. Aztán a rendőr beszállt a vezető ülésbe.

Namjoon tekintete addig maradt a fiún, míg az el nem tűnt a látóhatáron.