I Need You (Namkook) //FORDÍTÁS//

13

- És ekkor fejbevágott és azt mondta: "Csak gyere hozzám vagy szétrúgom a segged!" Hát nem édes? - Jimin konkrétan sikítozott örömében, miközben azt mesélte, hogyan kérte meg Yoongi a kezét. - Természetesen soha nem tudnám elutasítani az én gumimacimat. Ma este is elvisz egy romantikus randira miután hazajön a munkából. És vannak terveink a huncutkodáshoz is kapcsolódóan.

Jungkook kuncogott.

- Komolyan megtervezitek azt is? Azt hittem az ilyen pillanatos cucc.

Jimin aranyosan kuncogott. - Lehet az is, de mi fel akartunk készülni. Yoongi-hyung vett néhány illatosított gyertyát és bort. Én majd felteszek valami romantikus zenét és rendbe rakom a szobám mielőtt feltúrjuk.

- Olyan édes pár vagytok ti ketten! 3 éve együtt vagytok és most megházasodtok! Imádom! - Jungkook boldog volt, hogy a barátja egy ilyen szép kapcsolatban volt.

Jimin boldogan mosolygott és gyűrűvel játszott az ujján. - És mi van veled, Kookie? Mikor fogsz járni valakivel? Olyan sokáig voltál egyedül.

Jungkook megvonta a vállát. - Ne aggódj miattam, Jiminie-hyung. Van valaki a fejemben.

A lakása bejárati ajtajának nyitódására Jimin csak még jobban feldobódott. Egyedül élt itt mióta kiköltözött a szülei házából a középiskolás ballagás után. És csak egy embernek volt még kulcsa hozzá. - Yoongi-hyung!

Yoongi lépett be a nappaliba és rámosolygott Jiminre. - Hé, van egy kis időm mielőtt dolgozni kéne mennem. Gondoltam sétálhatnánk egyet ketten. - Csak ekkor vette észre Jungkookot. - Ó, hé. Hadd találjam ki. Elmondott neked mindent, igaz?

Jungkook mosolyogva bólintott. - Aha. Elmondta, hogyan kérted meg. Nagyon örülök nektek.

Jimin izgatottan kuncogott, majd odalépve Yoongihoz egy puszit nyomott az arcára. - Eltudod hinni, hogy Kookie még mindig szingli? Próbáltam összehozni pár sráccal, de mindig elutasítja őket.

Yoongi felemelte az egyik kezét, hogy gyengéden megsimogassa Jimin fejét. - Hadd haladjon a saját tempójában, Mochi. Egyébként, Jungkook! Nem kell neked is készülődnöd? Egy műszakban dolgozunk ma, nem?

A fiú bólintott egy aprót és halkan felsóhajtott. - De. Időben ott leszek, főnök. - Felkelt eddigi ülőhelyéről, a kanapéról és egy aprót intett a páros felé. - Majd találkozunk, Jiminie-hyung! - Yoongihoz érve pedig kekeckedőn megdörzsölte annak fejét. - Később a munkában, főni! - Jungkook imádta piszkálni Yoongit, különösen mióta együtt dolgoztak. Az idősebb még mindig az élelmiszerboltnál volt, csak most már menedzserként, míg Jungkook egy hétköznapi alkalmazott volt, pont úgy, mint Yoongi régen.

- Ah, húzz ki innen, kölyök! - vett fel egy hamis mogorva ábrázatot és nézte a fiút távozni. Majd Jiminhez fordult és önelégülten elmosolyodott. - Végre egyedül - dőlt előre, hogy megcsókolja a másikat, de Jimin mutatóujja az ajkán megállította.

- Ne olyan gyorsan, kedvesem. Séta, emlékszel? Aztán el kell menned dolgozni. Maradjon rajtad az a gatya, amíg haza nem érünk a ma esti vacsoráról.

Yoongi megpuszilta Jimin ujját és elmosolyodott. - Természetesen.

---

A padlót söpörve Jungkook egy nagy sóhajt hallatott. Kevés volt a forgalom, nem sokan jöttek ma. A pénztár felé nézve viszont össze kellett vonnia a szemöldökét. Yoongi fejével a pulton láthatóan aludt. Hátrahajtva a fejét hangosan felkiáltott.

Kicsit felemelve a fejét Yoongi nyilvánvalóan bosszankodott, hogy felkeltették. - Pofa be. Miért vagy ilyen lármás?

Jungkook csak elvigyorodott és folytatta a seprést. Egy ideig minden csendes volt, majd megszólalt a csengő jelezve, hogy valaki belépett a boltba. Jungkook megfordult, hogy üdvözölje a vevőt, de egyből megállt, mikor látta ki az. Pánikolva bukott le egy polc mögé. Mit keresett itt Namjoon? Nem börtönben volt? Mit kellene tennie? Még azt sem tudta, miért bújt el.

Yoongi felnézett és összeráncolta a homlokát. - Mi az istenért vagy te itt? Azt hittem 5 évre csuktak le, csak 3 telt el. Mi a faszért vagy itt a boltomban? - A hangneme nyilvánvalóvá tette, hogy nem örült Namjoon-nak.

A férfi odalépett egy polchoz és megragadt egy kis csomag csipszet. - Jó magaviseletért kiengedtek előbb. - Felsóhajtott és ránézett a mogorva férfira. - Hyung, tudom, hogy utálsz, amiért hazudtam. Sajnálom.

- Húzz el a picsába! - Yoongi savanyú szájízzel emlékezett vissza, hogyan nem mondta el neki a fiatalabb ki is volt valójában, miközben végig szobatársak voltak.

- Tényleg nagyon sajnálom, Hyung. - Namjoon-nak fogalma sem volt róla, hogy Jungkook mindössze két polccal odább rejtőzködött. - Kezdetben nem érdekelt kit bántok. Jól szórakoztam miközben bajt okoztam másoknak. De én soha nem akartam problémát okozni neked. A barátom voltál - magyarázta. - Ez az, amiért nem akartam, hogy tudd ki vagyok. Nem akartam, hogy tudd milyen rossz ember vagyok.

Yoongi megforgatta a szemét. - Nos, túl késő már. Mindenki tudja.

- Utálsz engem, Hyung? - kérdezte összevont szemöldökkel.

Yoongi felsóhajtott és újra lefektette fejét a pultra. - Nem, de még mindig dühös vagyok rád.

Namjoon arcára apró mosoly kúszott. - Legalább nem utálsz! - ment oda a kasszához és letette a csomag csipszet. - Talán tölthetnénk egy kis időt együtt valamikor. Amíg nem lesz saját lakhelyem beköltözöm Hoseok-hoz és a párjához.

Yoongi válaszként halkan felmorrant. Újra felemelte a fejét és leszkennelte az árut. - Majd meglátom mikor érek rá. Én vagyok itt a menedzser és hamarosan megházasodok...

- Megházasodsz? - Ez egy váratlan hír volt. - Kihez mész hozzá? Ahhoz a kölyökhöz, akivel korábban találkoztam? Mi is volt a neve? Jimin?

- Jah. Hozzámegyek Jiminhez - váltak ezen szavak hatására Yoongi orcái egy picit pirosra. - Mielőtt találkoztam vele, soha nem gondoltam volna, hogy lehetek ilyen szerencsés. Ő egy igazi csoda.

Namjoon mosolyogva fizetett. - Én nem lehetek ilyen szerencsés, de azért remélem, hogy kapok egy esélyt.

Yoongi erre érdeklődve ránézett. - Itt gondolsz is valakire? - Nem gondolta volna, hogy Namjoon már is akar valakit, miután az elmúlt 3 évben a börtönben ült.

Namjoon szimplán bólintott. - Van valaki, akit akarok, de nem tudom, hogy ő is akar-e engem. Mindent megtettem, hogy előbb kint lehessek. Ő motivált, hogy viselkedjek jól. Szeretném újra látni.

- Ki az? - Yoongi határozottan kíváncsi volt.

Az apró mosoly Najmjoon ajkain ellágyult. - Jungkook. Hiányzik. Remélem találkozok vele és kérhetek egy esélyt.

- Jungkook? - A tekintete elsiklott Namjoon mellett, észrevéve a bujkáló Jungkook-ot. Látta, ahogy az egy ujját a szájához érinti, némán jelezve, nehogy megemlítse a jelenlétét. - Miből gondolod, hogy egy bűnözővel szeretne együtt lenni?

- Nem tudom - nyitotta ki a zacskót és evett meg egy csipszet. - Az a kölyök megváltoztatott. Nem hiszem, hogy szándékában állt, de miatta kezdtem el rosszul érezni magam, amiatt ami voltam. Jobb ember akarok lenni.

Yoongi csak meghúzta a vállát. - Nos, sok szerencsét, Jungkook még mindig egy jó gyerek.

Namjoon megevett még egy darabot és az ajtóhoz sétált. - Tudtam, hogy az marad. Mellesleg most mennem kell. Később találkozunk Hyung!

Jungkook a seprűt szorongatta a kezében, míg a csengő hangját hallgatta, jelezve, hogy Namjoon elhagyta az üzletet. Kiengedte az eddig bent tartott levegőt. Alig tudta elhinni mit hallott Namjoon-tól. A férfi vele akart lenni. Ez megdobogtatta a szívét.

Yoongi ránézett a fiúra. - Jól vagy? - Felállt a pult mögötti székről és odasétált hozzá. Letelepedett a fiatalabb mellé és könnyedén megérintette a vállát. - Félsz újra látni őt?

Jungkook megrázta a fejét. - Csak nem tudom mit csináljak, Hyung. Kedveltem őt. Azt hiszem még mindig. De nem tudom mit kezdjek mindezzel.

Yoongi felsóhajtott és biztatóan rámosolygott. - Minden rendben lesz, Jungkook. Tedd azt, amit helyesnek érzel.