,, Az út túl oldaláról szemléltem az iskolát, amitől a szívem a torkomba ugrott. Nem tudom még most sem, hogy miért is voltam annyira ideges, de akkor valamiért elkapott a stressz kellemetlen érzése, és az sem igazán segített, hogy a gyomrom az ideg...
Az ébresztőmet már negyedjére kussoltatom el, de még mindig szól. - Hogy a kurva anyádat! - üvöltöttem. Felültem, majd a szekrényemhez sétáltam és kivettem egy egyszerű szettet.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Ja, kb. ez lenne a mai ruhám. Gyorsan bementem a fürdőbe megigazítani a hajam. 15 percet időztem a tükör előtt, mikor kaptam egy normális végeredményt. Ezután leszaladtam a nagyihoz. Kicsit dumáltunk, majd felkaptam a gördeszkámat, és már indultam is a suliba. Most nem tudok Dórival menni, mert a tegnapi nap miatt inkább otthon marad. Én is így tennék. Kicsit késve érkeztem meg a suliba, de annyira nagyon nem érdekel. Még egy darabig beszélgettünk a srácokkal, majd elindultunk be a suliba. Persze Máday sosem hagy minket megjegyzés nélkül elmenni. - Pósa! A pierciengedet ragaszd le! Antai-Kelemen! Tedd el a gördeszkát! Felmayer! Mit beszéltünk a telefon használatáról? - hogy ez a Máday nem bír megülni a seggén, az egyszer biztos. :D Ma csak délig maradok a suliban, mert utazok vissza Amerikába, a szüleimhez, és még össze is kell pakolnom. Nagyon sok kedvem van hozzá... Egy bő fél napos út... Az ember pont erre vágyik... Mindegy. Elkezdődött az első óra. Osztályfőnöki volt. Játszottunk egy játékot, aa neve "Találd ki, ki írta?". Elég egy szar játéknak hangzik... - Nos... Le kell írnotok, hogy melyik helyre utaznátok el, kivel és miért? Hajrá! - azzal Kinga osztott lapokat és mindenki elkezdett sebesen írni. Én azt írtam, hogy Dórival Franciaországba, mert ott van minden romantikus hely, ahová elakarok menni vele. Igen, előjött a romantikus énem. :D Kinga 5 perc után felállt, és összeszedte a papírokat. -Na kezdjük! - igazította meg a papírokat az oszi. - Az első... Dave-vel bárhová, mert ő biztos megosztaná a mobil netét - ezen mindenki röhögött. Egyszerre kiabáltuk be, hogy Macu. - Dórival Németországba, mert vele érdemes elmenni, nem mint ezzel a többi hülyével... - valaki szúrós, valaki pedig elkerekedett szemmel nézett Kingára. - Ne nézzetek rám így, mert ez igaz! - lökte hátra a haját győztesen. Én csak megforgattam a szemem, és tovább figyeltem, hogy az ofő mit mond. - Máday nénivel, Kínába, mert enni szeretnék vele egy jó kis polipot! Biztos ízlik majd neki! - na nem is kellett több ennél, az egész osztály nagy röhögésben tört ki. A többiek véleménye már nem volt annyira érdekes. Legtöbb, arról szólt, mint az enyém. A többi óra hamar eltelt, majd délben indultam haza. - Hello! - léptem be a bejárati ajtón, majd felmentem az emeletre a szobámba pakolni. 30 perc múlva bekopog a mamám. - Igen? - néztem az ajtó felé. - Készen vagy? Mert 15 perc múlva indulnunk kell a reptérre - mondta. - Oké, mindjárt megyek - azzal kiment a szobámból. Gyorsan felhívtam Dórit, hogy indulok. Kellemes utazást kívánt, majd letettük. Remélem nem olyan lesz, mint Reni, hogy nem nézi az időeltolódást. De szerintem Dóri tisztában van vele, mert ő is rengeteget utazott, és pontosan tudja, hogy mikor kell hívni. Egyáltalán fel fog hívni? Miről beszélek én? Biztos felhív... Egyszer... Majd... Utolsó táskámat kaptam föl, majd elindultam le a lépcsőn. Beültünk a kocsiba és 20 perc múlva már ott is voltunk a reptéren. De jó... Semmi kedvem nem volt repülni... Inkább 2 irodalom Pöcsfejjel, mint most a repülés. És ezt is ritkán mondom. Nem sokára indul a repülőm, ezért elköszöntem a nagyszüleimtől és felszálltam a gépre. 20 perc múlva már a felhők között repültünk. 2 óra múlva az alvásból a repülő hangos bemondója zavar fel. - MINDEN UTAS KÖSSE BE AZ ÖVÉT! MINDEN UTAS KÖSSE BE AZ ÖVÉT! VIHARBA KEVEREDTÜNK! NYUGALOM! MINDENKIT ÉPSÉGBEN LEJUTTATUNK! - ordította a pilóta. Lehet lefogunk zuhanni! Már csak pont ez kellett!
***Niki szemszöge***
Szerencsére Dóri és Cortez nincsen ma suliba. Az utolsó pár órára megszabadultam tőlük. Amit tegnap csinált az a kis ribanc a több százezer forintos kamerámmal, megérdemli ezt a kis bosszút. Tegnap suli után, amikor Dórihoz odamentem, a szekrénye nyitva volt. Benne volt egy kis cetli, amire ez volt ráírva: Jelszó: Dórtez2056. Gondoltam valamelyik fiókjának a jelszava. De most komolyan? Ez a jelszava? A Dóra és Cortez egybeírása? Úristen... Mindegy. Ez most kapóra jött. Messengeren kijelzi, hogy kinek mi az e-mail címe a neve alatt. Megpróbálom beírni azt az e-mail címet és a jelszót hozzá... Nézzük... Kérlek működj, kérlek működj! Ez az! Bent vagyok! Most megbosszulom te ribanc! Rámentem az oldalára Dórinak, majd ezt tettem közzé: Hogy elkerüljük Cortezzel az üzenő falon nyomorgó sok kérdést, ezért itt közlöm. Szakítottunk...
Éssss...... közzé tétel! Remek! Még gyorsan átváltoztatom az állapotot egyedülállóvá, és az én munkám itt befejeződött. Kiléptem Dóra Facebookjáról, majd felmentem a saját Instámra.
***Dóri szemszöge***
Felléptem a Facebookra és egy csomó komment érkezett egy posztom alá. De én nem is posztoltam semmit az elmúlt napokban. Ránéztem a profilomra és ezzel találtam szembe magam: Hogy elkerüljük Cortezzel az üzenő falon nyomorgó sok kérdést, ezért itt közlöm. Szakítottunk... Megnéztem a hozzászólásokat. Ilyenek fogadtak: "Mégis hogy képzeled, hogy a suli legjobb srácát ott hagyod, te ribanc!😡😡🖕🏻", "Csalódott vagyok... Többet néztem ki belőled... 😮🤐🤨". És még egy csomó ilyen hozzá szólás volt. Voltak olyanok is amik csak káromkodásból álltak ki. De... Ezt nem is én írtam ki! Feltörték a Facebookom! Már csomóan látták. Gyorsan felhívtam Cortezt, de nem válaszolt. Vajon mi történhetett? Remélem semmi komoly... Lehet csak kikapcsolta a telóját vagy lemerült... Az lesz a legjobb ha kiírom, hogy valaki feltörte a Facebookom, és az állapotomat újra kapcsolatban-ra változtatom. 5 perc múlva már 50-en lájkolták és kommenteltek, hogy: "Örülök, hogy nem igaz!" vagy "Bocsi az előző kommentemért". Minden olyan kommentre ami olyan volt, válaszoltam. A legjobb lesz, ha megváltoztatom a jelszavam. Még párszor próbáltam felhívni Cortezt, de akkor sem vette fel... Oké, kezdek aggódni... De nem tudok semmit tenni... És ez bánt... Úgy döntöttem lefürödök, bekapok valami vacsora félét, és bekuckózom sorozatot nézni. Olyan fél 10 fele befejeztem a laptopom bámulását, majd még egyszer megnéztem a hívó listámat. Cortez még mindig nem írt... Biztos, hogy nem azért nem írt, mert hajnal esetleg este lett volna. Lecsuktam a laptopom, majd leraktam az éjjeli szekrényemre. Egy fél óráig még forgolódtam az ágyban, mert aggódtam Cortezért. Őszintén remélem, nem történt semmi baj vele. Mikor már meggyőztem magamat arról, hogy minden rendben van, sikerült elaludnom.
