,, Az út túl oldaláról szemléltem az iskolát, amitől a szívem a torkomba ugrott. Nem tudom még most sem, hogy miért is voltam annyira ideges, de akkor valamiért elkapott a stressz kellemetlen érzése, és az sem igazán segített, hogy a gyomrom az ideg...
Eljött a "várva várt" nap, a szalagavató napja. Hű, de izgi... Úgy döntöttem egész délelőtt, amíg nem kell hazamennem Anyához ruhát próbálni, itthon maradok és fekszek az ágyban. Na meg tanulok a vizsgákra. Pizsamában kikászálódtam a konyhába valami reggelit keresni. Amikor kimentem a szobából Cortez éppen egy tálca gofrit rakott le az asztalra. Én csak ott álltam és bámultam a reggelit. Cortez hirtelen felnevet. Gondolom észrevette, hogy bámulom a kaját. - Kérsz? - kérdezte mosolyogva. - Ühüm... - lepődök meg. Végül is tegnap én is megkínáltam őt, úgyhogy neki is megkell engem. Így a fer. Ketten leültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni. Mit ne mondjak ez valami isteni lett. De ez nem jelenti azt hogy Corteznek meg van bocsájtva. Miután így járnak a gondolataim, észre veszem, hogy Cortez már nem eszik csak bámul rám. Magamra nézek, majd csak akkor veszem észre, hogy egy szál melltartóban és egy rövid naciban ülök Cortezzel szemben. Basszus..... Azonnal hátratoltam a székem és besiettem a szobámba. Hát nem teljesen így képzeltem el ezt a reggelizést. Gyorsan felkaptam magamra egy pólót, majd újra kimentem az érkezőbe, de Corteznek már nyoma sincsen. Hova lett? Ahh.... Mindegy is... Csináljon azt amit akar. De azért ez kedves volt tőle, hogy nem csak magának, hanem nekem is csinált reggelit. Feljegyzem. :D Úgy döntöttem ha már egy pólót felvettem, akkor már átöltözök. Hát meghiúsult a délelőtti lazulás.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Most az öltözködést nem vittem túlzásba, mert itthon vagyok. A vizsgákra készültem míg el nem jött a 11 óra. Ahogy ránéztem a telefonom órájára, azonnal felpattantam nem foglalkozva azzal, hogy milyen kupit hagyok magam mögött, és elindultam. Felhúztam a görkorit, majd szépen nyugodtan elsuhantam Anyáékhoz. Miután Anyáéknál végeztem, el kell mennem a fodrászhoz is. El ne felejtsem. Útközben megláttam Cortezt és Reginát együtt a másik járdán. De jó nekem... Ügyet sem vetetve rájuk, csak mentem tovább a dolgomra. Nem sokára meg is érkeztem anyáékhoz. - Sziasztok! - köszöntem. Azzal levettem a korimat és leültem a kanapéra tévét nézni.
***Cortez szemszöge***
A reggeli után Reginával lógtam. Elmeséltem neki a reggeli esetet Dórával, és ő is csak csodálkozott, hogy ennyire hülye, hogy lehet, hogy egy szál melltartóban kijön. Hát... Azért mit ne mondjak, elég szexi látvány volt. Úristen! Miket gondolok én...? Ezután tovább beszélgettünk Reginával, majd csak arra leszek figyelmes, hogy Dóri az út másik oldalán görkorizik. Mégis hova megy? Amúgy nekem nem mindegy? Menjen csak oda ahova szeretne. Még egy fél órát beszélgettünk, majd elköszöntem, mert mentem Ricsiékhez. 10 perc múlva már ott is állok az ajtó előtt. Virág nyit ajtót, majd betessékel. - Cső haver! - köszön Ricsi és egy pacsit ad. - Csá - köszönök vissza hanyagul. - Na indulhatunk a ruhákért? - kérdezi a kocsi kulcsért nyúlva. Ricsi már letette a jogsit és lassan én is lefogom. De majd csak nyáron tervezem. Azzal kimegyünk a házból és a kocsi felé indulunk.
***Virág szemszöge***
Most, hogy Ricsiék elmentek, én is elmegyek Dóriékhoz. Meg még Kinga is jön, ugyanis megyünk ruhát próbálni. Viiiiiiii!!!!!!!! Már ki is vettem a ruhámat, amit gyűrődés mentesen raktam be a szekrénybe. Annyira, de annyira szép! Alig várom, hogy Ricsivel táncolhassak ebben. Szupppiiii jóóóóó lesz! Éppen lehuppantam a kanapéra chipset enni, amikor megcsörren a telóm. Dóri az! Jejj! Felvettem, majd azonnal útnak indultam. A ruhát szépen gondosan egy táskába tettem, úgy, hogy semmi baja ne legyen, és elindultam Dóriékhoz.
