,, Az út túl oldaláról szemléltem az iskolát, amitől a szívem a torkomba ugrott. Nem tudom még most sem, hogy miért is voltam annyira ideges, de akkor valamiért elkapott a stressz kellemetlen érzése, és az sem igazán segített, hogy a gyomrom az ideg...
Kedves Naplóm! Az éjjel Cortezzel álmodtam. Már nem is emlékszem miről szólt pontosan, de az tutira biztos, Ő volt benne. Félek, rám is igaz az a mondás, hogy arról álmodunk, ami foglalkoztat minket. Hát, nagyon örülök neki, még az álmomban se hagy békén Cortez, ott is meg kell jelennie. Na mindegy. Ma kicsit szellősebben öltöztem, mert sütött a nap, és egész kellemes volt az idő.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ma úgy indultam neki a sulinak, hogy laza napom lesz, és azzal a hozzáállás, hogy Cortezékkel nem fogok foglalkozni. Szerintem Kingával egész jól elleszünk ketten. Felvettem a kabátomat és a görkorimat, majd elindultam a suliba. Megint hátul mentem be, mert semmi kedvem nem volt látni az osztályomból bárkit is, azok után, hogy szó nélkül otthagytak minket. Még Ricsi és Zsolti se szólt. Hát, köszi fiúk, legalább tudtunkra adtátok, hogy bármikor számíthatunk rátok. Nem fáj. Most nem elsőnek érkeztem. Andris és Robi már nyomtak valami idétlen játékot a tévén. Köszöntem nekik, de annyira beszippantotta őket a tévé képernyője, hogy még rám se néztek. Mosolyogva megráztam a fejem, majd leültem a helyemre. Ezúttal a szokásos zene hallgatás helyett, felmentem Face-re, és megkerestem az ismerőseim között Kilany Gábort. Amióta tegnap megkaptam tőle azt a levelet, azóta le akartam csekkolni a közösségiken. Meg akartam nézni, mennyit változott. Hogy honnan ismerem? A régi sulimból volt az egyik évfolyamtársam. Szegény nagyon esetlen volt, mindig kikezdték.
- Nézzétek már, mindjárt elfújja a szél. - Várj, maradj csöndben! Hallok valamit. Ja, ezek csak a csontjai, ahogy a szél összeveri őket! - nevettek a szerintük nagyon poénos viccen. Nem is tudom, már hanyadjára játsszák el ezt szegény sráccal. Egyetlen napot se hagynak ki, hogy beszóljanak neki a gyenge testalkata miatt. Komolyan mondom annyira üthető képük van azoknak a semmirekellőknek. Ha fiú lennék, biztos, hogy neki állnék. De mivel lány vagyok, meg kell tartanom a nőiességem, így ez az opció kilőve. Viszont, amit mindig is jól tudtam, azt most is bevethetem. Csak simán ki kell nyitnom a számat. - Befejeznétek végre? - álltam meg unottan a fiú mellett. - Nem tetszik a műsor? - nézett rám gúnyosan, mire megforgattam a szemeim. - Köszönöm kérdésed. Nem, egyáltalán nem tetszik. - Akkor lehet elmenni - fordult a haverjaihoz elégedetten, mint aki olyan nagyot mondott volna. - Mit ne mondjak, eléggé degenerált társadalomban élünk, kezdve veletek. Olyan tökéletes példái vagytok azoknak az embereknek, akik a jövőben semmire sem fogják vinni. Egyszóval semmirekellők. Egyetlen egy dolgot tudtok csak jól csinálni, mégpedig másokat megszégyeníteni. De most hadd jöjjek én. Gabriel, annyi az eszed, mint egy borsó szemnek. José először nézz már a tükörbe, mielőtt mást mersz megszólni és Rafael... téged inkább hagyjunk - ekkor megszólalt a csengő, megmentve őket a további magyarázásomtól. - Szerencsétek, a csengő megmentett titeket. Még találkozunk - néztem rájuk szúrósan, majd megragadtam a srác csuklóját és elindultunk a folyosón. - Nem is tudom mit mondjak... - nézett rám félénken. - Elég egy köszönöm is - mosolyogtam rá, mire ő is kicsit feloldódott. - Amúgy Dóra - nyújtottam a kezemet, amit örömmel elfogadott. - Gábor.
