,, Az út túl oldaláról szemléltem az iskolát, amitől a szívem a torkomba ugrott. Nem tudom még most sem, hogy miért is voltam annyira ideges, de akkor valamiért elkapott a stressz kellemetlen érzése, és az sem igazán segített, hogy a gyomrom az ideg...
A tegnapi nap után, a mai már biztosan nem lesz annyira izgalmas. Az ébresztőm hangos, visító hangjára keltem fel. - Már jól indul a reggelem... - vakartam meg a fejemet. Végül feltápászkodtam és kivettem a mai ruhám.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Éppen fésültem a hajam, amikor megszólalt a telefonom. Letettem a fésűt és felvettem a Virágtól jövő hívást. - Szia Virág! - köszöntem. - Dóri! Segíts! - sírta Virág a telefonba. - Mi a baj? - szóltam aggódóan. - H.. H..hát, az, hogy.... Ricsi titkol valamit! - rémült meg. - Biztosan nem nagy ügy - próbáltam nyugtatni. - De... Dee.. ez biztos nem kicsi ügy! Titkos telefon hívásokat intéz, állandóan elmegy valahova, és ha elakarok menni valahova elutasítja és azt mondja, bocsi most nem érek rá - fakadt ki. Hű... Ez már, akkor biztos, hogy nem valami kis ügy. - Virág, figyelj. Ha majd akar, és úgy érzi, befog avatni. Ha valami hibát tenne, akkor azt nem bocsájtaná meg magának, és száz százalék, hogy elmondta volna, de lehet, szervez neked valamit! - jutott hirtelen eszembe. - Erre nem is gondoltam... - gondolkodott el Virág - Tényleg! Jujj de jó! Na megyek is szia! - azzal letette. Egy darabig néztem a telefonom kijelzőjét, majd halkan felnevettem. Folytattam a hajam rendbe rakását, majd lementem a konyhába enni. Amikor befejeztem a reggelim elfogyasztását, megköszöntem Anyának, majd felhúztam a cipőmet. Ezután elindultam a boltba. Most Cortez nem kísért el. Elvileg Ricsivel megy ma valahova. Nem sértődtem meg, csak fura, hogy nincs itt, hogy fogja erősen a kezemet. Ja, és elfelejtettem említeni, hogy megkaptuk szünetnek az elkövetkezendő 2 napot, hogy pihenjük a szalagavatóra. Meg még van egy másik fontos hírem. Ma költözünk össze Cortezzel! Igen. Sikerült egy házat vennünk, és a szüleink is beleegyeztek. Már alig várom! Délután jön a szállító teherautó, és akkor mindent bepakolunk. Juj, de várom már! Amúgy nem ruha, hanem élelmiszer boltba megyek. Éppen hogy belépek a boltba, máris Virág hangját hallom. - Dóri! - balra megfordulok és Virágot látom integetni. - Szia Virág! - gyalogoltam oda. - Szia! Képzeld Ricsi megint nincs otthon - váltott át szomorúra. Ők már amúgy összeköltöztek. - Nyugi... Cortezzel vannak valahol. Biztos valami fiús dolog - nyugtattam le. - Tényleg... - gondolkodott el - Hallottam, hogy Cortezzel összeköltöztök. Ez igaz? - Igen - válaszoltam, miközben levettem a polcról egy joghurtot. - Dóri. Ha összevesztek, szívesen várlak nálunk... - rá néztem és megöleltem. - Köszi! De én is foglak várni! - ő is csak szorosan megölelt. Utána már eltértünk a témától és vásároltunk tovább. Mikor végeztünk, kimentünk, majd elköszöntünk és hazaindultunk. Éppen mennék be az ajtón, amikor meglátom, hogy a ház tele van dobozokkal. Letettem a vásárolt cuccokat a dobozok mellé, majd kikerültem őket, és felmentem a szobámba. - Sziasztok! - köszöntem a szüleimnek. Körülnéztem a mostmár üres szobámban. Már nem volt berendezve a holmijaimmal, mint ahogy szokott lenni. Egy hatalmas üresség van itt. Rengeteg emlék fűz ehhez a szobához... A gondolataimból a teherautó dudálása zökkentett ki. Gyorsan lefutottam a lépcsőn, majd ajtót nyitottam. Ezután szorgosan elkezdtem pakolni a dobozokat, Anyuék segítségével. 30 perc alatt készen is lettünk. Hosszas öleléssel elköszöntem a szüleimtől, majd beszálltam a teherautóba. Az autó ablak üvegén át még intettem egy utolsót a szüleimnek, majd ahogy elindultunk, megszakadt a szívem, hogy el kell hagynom a házat, ahol felnőttem. Pár könnycseppet véltem legördülni az arcomon. Gyorsan letöröltem a cseppeket, majd csendesen figyeltem az utat. Az új ház a város másik felében van. 40 perc volt oda az út. Budapesten sok a dugó, ezért alig tudtunk haladni. Majd végül megérkeztünk. Cortez szállítókocsija már ott állt a ház előtt. Kiszálltam a teherautóból, majd elkezdtem pakolni a dobozokat. Cortez már a házban volt körülnézni. Úgy döntöttem hogy elsőnek én is körbenézek. Kívülről így nézett ki.
